Akarat kérdése

Hol voltak azok, akik tavaly láthatóan szíves örömest mentek rendet bontani, ordítozni és dobálózni a melegek és szimbatizánsaik közé? Valószínűleg tudták, hogy idén jobban ügyelnek majd a biztonságra szervezők, de az is lehet, hogy a napszúrástól féltek.

Az is nagyon érdekes, hogy a város vezetése és a rendőrség idén képes volt felkészülni az akcióra. Hogy ezt megtegyék, ahhoz egyetlen dolog kellett: az akarat. Míg tavaly Robert Kaliňák smeres belügyminiszter azt üzente a megdobált felvonulóknak, hogy őrző-védő céget kellett volna fogadniuk, addig idén a főpolgármester és a parlament elnöke is kilátogatott a felvonulók közé. Ami a jelenlegi belügyminisztert illeti, valószínűleg ő sem vélekedik másként a melegekről, mint elődje. Kereszténydemokrata lévén ezt biztosan meghálálják neki szavazói. Ők nem fogják rajta számonkérni, miért politizál úgy, mintha homokba dugná a fejét. Merthogy ebben a témában csak két oldal van: akik elfogadják a másságot, és akik nem. Azok, akik úgy tesznek, mintha a probléma nem létezne, a második csoporthoz tartoznak.

Vicces volt látni a néhány borotvált fejű tinit, akik fekete-fehér öltözetben, elszántan tartották a transzparenst, amely a hagyományos családi értékek védelmére szólít. A hagyományos családi értékek, amit csakis nő és férfi kapcsolata garantálhat. Milyen érdekes, hogy a témáról ugyanígy vélekedik az új magyar alkotmány is. Nő és férfi kapcsolata. Aki máshogy képzeli, azt nem fogadjuk el.

Akinek másokkal baja van, annak elsősorban saját magával van baja, ezt leszögezhetjük. Viszont érthetetlen, hogy a melegek miért nem mennek ellentüntetni, amikor az újnácik a Tiso-féle szlovák állam megalapítását ünneplik minden évben március 14-én. Bekiabálhatnának, dobálózhatnának, és a mellékutcákban lecsaphatnának a hazafelé ballagó kopaszokra. De nem teszik. Vajon miért?