Abortált menekültek

Három hete a menekültek megsegítésének gondolatával szimpatizálók jöttek össze egy koncertnek „álcázott” közéleti manifesztációra, hogy megmutassák: Szlovákiában sem mindenki gondolkodik úgy a menedékkérőkről, mint elűzendő söpredékről, maláriát hordozó potenciális terroristákról (tény: nem minden migráns menekült, sok köztük a szimpla „gazdasági bevándorló” is, ám a megsegítendők jelentős része valóban háború elől menekült el). Egy héttel később, múlt vasárnap pedig azok meneteltek, akik úgy vélik, az élet védelme továbbra sincs kellőképpen megoldva Szlovákiában, a kommunizmusból itt rekedt, azóta liberális jelzőt szerző abortusztörvény ellentétes a valódi liberális alapelvekkel is, az élethez való joggal.Jellemző, hogy a szellemi gettósodás miatt a két társaság között minimális az érintkezés. Annak ellenére, hogy több keresztény szervezet is segíti a menekülteket, nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: sajnos az Élet menetén vonulók nem kis részét hidegen hagyja a menedékkérők ügye. A nyugati multikulti látványos összeomlása után jogos a félelem, hogy a muszlimok újabb millióit sem sikerül integrálni, ezzel egyre nagyobb gondok elé állítva a keresztény gyökerű nyugati civilizációt, ám továbbra sem veszíthetjük szem elől a humánumot: a másikban is elsősorban az embert kell látni, így keresni a megoldást. Azok túlnyomó többsége pedig, akik szívecskés logókat osztanak meg a Facebookon, úgy tesz, mintha maga is elhinné, hogy a várandós anya méhében rugdalózó gyerek valójában nem is ember, hanem jobb esetben az anya átmenetileg kinőtt testrésze, rosszabb esetben egy idegen molekulaszövevény, amely aztán varázsütésre, hipp-hopp, emberré változik azon a héten, amikor azt a törvény előírja neki. S amíg ez meg nem történik, addig eltávolítható. Évszázados trükk, hogy emberek csoportját úgy lehet a legjobban a társadalom peremére vagy a halálba lökni, ha megkérdőjelezzük emberi mivoltukat. Dehumanizáció. Egyebek mellett ezzel magyarázható a holokauszt is, így küldhették például tisztességes polgári életet élő hivatalnokok emberek milliót a halálba – mert legbelül elfogadták, hogy nem emberekről van szó, és ez felmentést jelentett számukra. Ez zajlik a szemünk előtt most is, elég egy tetszőleges Facebook-kommentet megnézni: „ott dögölne meg mindegyik a tengerben”. És ez vezet a Szlovákiában – és szinte az egész civilizált Európában – elkövetett abortuszok ezreihez: az érintettek, a társadalom azzal nyugtatja magát, hogy nem emberekről van szó, csak valamiféle „testrészekről”, sejtek csoportosulásáról, egy eltávolítandó „daganatról”. A lelkiismereti sebtapasztást szolgálja a terminológia is: terhességmegszakítás, amelynek áldozata egy magzat. Mintha a magzat nem ember lenne, hasonlóan a csecsemő, kisbaba, kamasz vagy vénasszony kifejezésekhez. Közben pedig, ha felmerül a téma, gyorsan előhúzunk egy sztorit egy elhalt magzatának kihordására lelkileg képtelen édesanyáról, mintha nem tudnánk, hogy az abortuszok túlnyomó többségére nem ezért kerül sor – hanem mert most „nem kell a gyerek”. Tanulság? Nincs. Társadalmi csoportok menetelnek egymás mellett, a másik igazát nem szeretjük meghallani. Csak átlőni a túloldalra, közben pedig megveregetni egymás vállát: mi vagyunk a civilizáltak, az erkölcsi győztesek. Pedig itt csak áldozatok vannak, győztesek nincsenek.