A választói apátia ellen

Az általános apátia és az érdektelenség miatt elképzelhető, hogy még ezt sem kapják meg, pedig aki a választásokkal nem törődik, az valójában magába az életbe fáradt bele. Dél-Szlovákiának sok gondja van, különösen azért, mert nem sok sikerélményt hozott a magyarok lakta régióknak az elmúlt huszonöt év, viszont a beletörődés vagy a düh pont nem segít megoldani a problémákat. Elküldhetjük melegebb tájakra a politikusainkat vagy akár a hozzátartozóikat, lehet, egyikük-másikuk meg is érdemli, de attól még nem sikerült javítani a helyzeten. Legkevésbé a régiónknak lesz jobb, különösen akkor, ha más csoportok lelkesen beszavazzák a parlamentbe a saját érdekeik érvényesítőit. A demokrácia ugyanis arra épül, hogy időszakosan megválasztjuk a saját képviselőinket, akik elsősorban minket (egy régiót vagy egy értékközösséget) képviselnek, másodsorban meg az ország javára tevékenykednek. Nem csoda, hogy a déli országsávban nem fektet be senki, ha a parlamentben sincs elég erős képviselete. A passzivitás szempontjából sokat számít, hogy a szlovákiai magyar közösség a rendszerváltás vesztese, tele kudarcélményekkel és félelmekkel. Elég csak átgondolni, miről is szóltak az elmúlt hónapok: a választások előtt azzal vagyunk elfoglalva, hogy egymást kritizáljuk és ütjük, miközben arról, hogy vannak-e közösségi kitörési pontok, s miként definiáljuk a saját érdekeinket, nagyon kevés szó esik. A közös fellépés gondolata is törlődött a közgondolkodásból, számon kérni a felelős politikusainkat nem akarjuk, a szlovákokkal szembeni bármilyen érdekérvényesítő megnyilvánulás feszültséget keltő. Ami úgy-ahogy egyesíteni képes a helyieket, az a bevándorlókkal szembeni antipátia, a változástól való félelem. Amit még fontos tudatosítani, hogy nincs az a jó politikus, aki gyógyírt jelent minden problémánkra. Nem lehet tőlük többet várni, mint amennyit meg képesek oldani és nem szabad kevesebbet kérni, mint amit tehetnek. Az, hogy milyen az életünk, elsősorban saját magunkon és a hozzáállásunkon múlik – mindannyiunkén. De a jó politikai képviselet megkönnyítheti a munkakeresést, az ingázást, javíthatja az általános közérzetet és a helyi közösségek erősödését. Aki mindezek ellenére sem szavaz, annak nem a politikusokkal van baja, hanem belefáradt az életbe. A régiója, a gyerekei, az unokái, vagy éppen a saját maga jövőjét adja fel: és ugyan lehet vonzó alternatíva a távozás, de elmenekülni a problémák elől, vagy bezárkózni – mindig a legkönnyebb megoldás.