<p>Az alkotmánybíróság döntése a főügyészjelölt-választás módjáról, az euró megmentése körüli pártviszályok és egyéb ügyek feszült légkörében eltörpült egy sokkal jelentősebb és veszélyesebb ügy, a kormány nyilatkozata a bíróságon uralkodó helyzetről.</p>
A szlovák kormány hadüzenete
A kabinet ugyan az első mondatban azt deklarálja, hogy tiszteletben tartja a bíróság függetlenségét, de a második mondatban már kétségbe vonja: „Az utóbbi napokban olyan döntések tanúi vagyunk, amelyek komoly kétségeket ébresztenek bennünk néhány bíró függetlensége iránt”. Tovább rontják a képet az indokok: „Egy nő és egy ártatlan gyermek gyilkosságával vádolt személy szabadon bocsátása, vonakodás a nemzetközi elfogatóparancs kiadásától, majd ismételt letartóztatása konkrét bírók illetéktelenségéről és félelméről tanúskodik. Ugyancsak úgy gondoljuk, arcul csapták az igazságot azzal, hogy úgy döntöttek, Michal Kováč volt államfő kérjen bocsánatot attól az embertől, akit fia elhurcolásával vádoltak, s aki csak Mečiar amnesztiájának köszönheti, hogy ejtették a vádat.”
A kormány nyilatkozata tárgyi szempontból sem helytálló. Az első esetben nemcsak a bíróság, hanem az ügyészség is vétett – mindkettő képviselőinek tudniuk kellett, hogy Karol Mello esetében megszegték a törvényt. Ellenkező esetben sem az egyiknek, sem a másiknak nincs keresnivalója a helyén. A törvényes bíróhoz való jog alapvető emberi jog, ennek megszegésétől jobban kell félni, mint tíz Mellótól. Most ő volt a tét, legközelebb lehet, hogy mi leszünk. A másik úgynevezett élő ügy volt, tehát a bíróság határozata nem volt jogerős, ezt a fellebbviteli bíróság helyrehozhatta volna.
Sokkal rosszabb, hogy a nyilatkozat lényegében nem más, mint a végrehajtó hatalom hadüzenete a bíróságnak. Ez senkinek sem jó, különösen nem a népnek, amelyet a kormány pajzsként használ, amikor azzal érvel, hogy „elsősorban a polgárok érdekében nem hallgathat”. A társadalom érdeke azonban nem az egyes hatalmi ágak közti harc, hanem azok együttműködése. Végül is az alkotmány az együttműködést, nem a kölcsönös pofozkodást írja elő nekik.
Amit leírtam, sem Mello, sem Lexa, még csak nem is a bíróság védelmét szolgálja. Igen, sok bíró tehetetlen, korrumpált. Igen, inkább szekta, mint tiszteletreméltó urak társasága. Igen, a legfelsőbb bíróság elnöke egy drogkereskedővel barátkozik. Mégis azt gondolom, hogy a kormányt nem azért fizetjük, hogy kritizálja és az embereket arra hergelje, hogy népszavazást szervezzenek, hanem azért, hogy cselekedjen. Az alkotmánnyal összhangban.
Juraj Hrabko
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.