A szexuális nevelés válsága

Amellett az iskolának be kellene számolnia a felvilágosítás tartalmáról, módszertanáról és céljáról, illetve a vendégelőadók személyéről és a felhasznált könyvekről is. Felmerül a kérdés: tényleg vagyunk olyan helyzetben, hogy ezt megengedjük magunknak Szlovákiában?

A szexuális nevelés avagy felvilágosítás nagyon specifikus tantárgy, és a lehető legrosszabb helyen áll az oktatásügyi közegben, ugyanis nincs kialakított tananyag rá, illetve órarendbe sincs foglalva. A szexuálpszichológiai képzésen részt vevő hallgatók száma pedig nem rúg magasra. Egyelőre, ha elfogadják a törvénymódosítást, akkor sem valószínű, hogy sok intézményben megvalósulna a „felvilágosítás”, hisz nagyon kevés konzulens van, aki megfelelően tudna előadásokat tartani.

A szexualitásról történő beszélgetések szakmai környezetben mindig objektíven zajlanak. Az órát tartó megfelelő szakember nem szokott szélsőséges irányba kalandozni, hisz a hivatástudat nem engedi. Mi történik egy felvilágosító órán? (Vegyünk alapul egy középiskolai közeget, 16–18 éves tanulókat.) Az oktató felveszi a fonalat a tanulókkal, és elkezdenek beszélgetni. Szóba kerül a testi vonzalom, a szerelem, a biológia és a pszichológiai háttér, a csalódások, a párkapcsolatok, a partnerségek és az egyéjszakás kalandok is. Minden egyes témánál felhozzák az árnyoldalakat is, pl. az alkalmi szex veszélyeit (betegségek, nem kívánt várandóság, védekezés stb.). Egy másik tanegységben kitérnek az erőszak fogalmára, a kölcsönösségen alapuló együttlétre és a félelmekre. Mivel már idősebb korosztálynál tartunk előadást, foglalkozni kell az önkereséssel, tehát szóba kerül az LMBTQ-közösség és a különböző fétisek is (itt is mindenhol elmondják a veszélyeket, a problémákat, a lelki válságokat és azt, kihez fordulhatnak segítségért, hogy ha szükség van rá, és otthon nem kapják meg a fi gyelmet). Végezetül szó esik az abortuszról, annak következményeiről és a különböző védekezési formákról. A pszichológusok a depressziót is meg szokták említeni egy-egy előadás során.

Egyáltalán nem veszélyes dolog a szexről beszélni, hisz az életünk, sőt a mindennapjaink része. A szexuális felvilágosítás nem propaganda, amit szülői engedéllyel szabályozni kell, hanem egy ismeretterjesztő és nevelő szándékú folyamat. Egykor egy pszichológussal beszélgettem az abortuszról, s azt mondta: „Nem az abortuszt kell szabályozni, hanem a felelősségteljes szexualitást kell hirdetni.” Abszolút igaza van, hisz ha a fi atalok képben vannak az együttléttel, akkor könynyen elkerülhető a nem kívánt várandósság és a betegség is.

A fiataloknak nagy szükségük van az ilyen típusú előadásokra és felvilágosításra, hisz nem évek, hanem generációk óta elhallgatott témáról beszélünk (s ezt nem lehet azzal elintézni, hogy ha mi megvoltunk nélküle, akkor ők is meglesznek). A Kelet-Közép-Európában zajló szexkultúraválság nagyon régre nyúlik vissza, amit nem új szintre kell emelni, hanem ki kell egyenesíteni, s ennek az a módja, hogy a fiatalok minőségi oktatásban részesülnek ezen a területen is.

Sok szülő a mai napig nem tudja, miként szóljon a témáról gyermekének. Maradnak a barátok, az internet és a felnőtt tartalmak, amik a legtöbb esetben nem fedik a valóságot. Az egyik legrosszabb út, hogy ha pornográf filmeken keresztül próbálják meg értelmezni az együttlétet. Már most ott tartunk, hogy a fiatalok huszonéves korukra kiégnek szexuálisan, mert már kipróbáltak ezt is, azt is, semmit nem hagytak a partnerség idejére, s tönkremennek a párkapcsolatok. Az egészséges párkapcsolathoz és a családra való neveléshez hozzátartozik a szexuális élet is (s nem csak felületesen).

Véka alá próbáljuk rejteni a valóságot, azonban érdemes feltenni a kérdést ilyenkor magunknak is, hogy képesek vagyunk-e otthon a kamasz gyerekünkkel nyíltan beszélni a szexről. Van, akinek ez teljesen jól megy, és nem érzi cikinek a témát, azonban sok helyen ez még mindig tabu. A szülőknek is könynyebb megoldás lehet, ha egy szakember hozza fel a kényes témákat és válaszol a kérdésekre. Az oktatási reform közepén nem biztos, hogy jó ötlet a szexuális nevelést megbéklyózni.