<p>A nemrég elhunyt Dobos László temetésén hangzott el: hatvannyolc után letiltották, minden posztjától megfosztották, s csak 1989 után rehabilitálták. A temetésen ott volt a letiltó emberek egyike is.</p>
A szégyen
Megdöbbentem. S föltettem a kérdést: mit érez ez az ember? Tudja-e, mi az, hogy valaki elszégyelli magát? Mert a szégyenérzet fontos visszatartó erő, Freud az elfojtások egyik eredményeként értelmezné. Manapság viselkedésünk afféle szabályozó erejeként fogalmazhatnánk meg. A szégyen szabályoz, s az a képesség, hogy szégyelljük magunkat, nem szégyellnivaló. „Mi van ezen sírnivaló? Más is szégyelli magát: én másoktól tanultam szégyellni magamat!” Egy idézet József Attilától, de hívjunk segítségül mást is. A Magyar Rádióban szólaltattuk meg egy urológiai klinika professzorát, aki kamasz gyerekek urológiai problémáira szakosodott. Ő mondta mosolyogva: „Jó hírem van az országnak. Tudják, mi nem elsőkontaktusos munkahely vagyunk, a nálunk jelentkező gyermek legalább a harmadik urológiai kivizsgáláson esik át. S mégis szégyelli magát, amikor le kell tolni a nadrágot. Nagyon jó, hogy a gyerekek még tudják szégyellni magukat.” A baj az, ha a szégyenérzet megszűnik. Mert mit érez az az ember, aki segélyszállítmányból képes lopni? EU-s nyelvre fordítva, egy szociális program pénzét lenyúlni milyen érzés? Milyen érzés elmenni a mélyszegény régiókba limuzinnal és éves jövedelmeket jelentő karórával a kezünkön? Vajon szégyelli-e magát az az egészségügyi dolgozó, aki arrogánsan beszél egy elesett, öreg pácienssel, vagy a balesetet szenvedő gyermek szüleivel? Szégyelli-e magát az a közszereplő, akit hazugságon kapnak? Netán lenyúláson. A válaszokat ismerjük. A rajtakapott ember szégyenérzete a reguláló erő, elég hát levetkőzni szégyenérzetünket, és máris jobban megy a lopás, hazudozás, ígérgetés, amelynek semmi alapja nincs. Ha nem szégyelljük magunkat akkor sem, amikor lebukunk, akkor vajon mi zajlik a suba alatt, mi zajlik olyan döntéseknél, ahol a feltételezés – gyakran jogosan – az, hogy úgyse jönnek rá? A százalékos közbeszerzési részesedésekre, a jogtalan előnyökre, bőrfoteles helyeken állami pénzekből elfogyasztott drága konyakokra. S akkor még nem kérdeztük meg, melyik politikai vezető szégyellte magát, amikor azzal vádolták, embereket küldött halálba, vagy netán ma is küld. Érdekelne, vajon a Harmadik Birodalom náci vezetői közül ki szégyellte magát legalább utólag, s vajon van-e olyan uzsorás, aki azért szégyellné magát, mert miatta családok mentek tönkre. A szégyenérzet fontos, hiánya szociopata viselkedést eredményez. Meg pszichopata viselkedést. Hányszor olvastuk újságokban, hogy vezetőink egy része bizony keményen valamilyen „-pata”? Tanítsuk meg gyerekeinket szégyellni magukat. Többet teszünk így az emberiségért (de az emberiességért is), mint bármilyen komoly tudományos felfedezéssel.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.