A remény rabjai

Csakhogy a futball megváltozott. Ez a játék már nem az a játék, amelyért annak idején lelkesedtünk.

Mégis vágyom rá, tiszta szívből. Az összes fogadási csalás, rohadt show-biznisz és korrupciós botrány dacára. Elmondom, miért.

Láttak már valaha mezítlábas purdékat Messi, Cristiano Ronaldo meg Zidane feliratú mezekben téblábolni? Biztosan láttak. S elképzelték már, hogy ezek a szétforgácsolt családban felnövő, jövőkép nélküli gyerekek hogyan nézik a meccseket?

Nagyjából így: már a himnuszok alatt ott kuporognak a hokedlin, és magukat vélik látni a tévében; arra a kilencven percre ugyanis belőlük lesz Messi és belőlük lesz Cristiano Ronaldo. S néha előfordul, hogy ezek a mezítlábas gyerekek egyetlen este öt gólt lőnek – ott, a hokedlin ülve! – a Leverkusennek, vagy hármat az Atlético Madridnak.

Mert a futball mindenkinek (még nekünk, nímandoknak is) felkínálja az azonosulás – s ezáltal a győzelem – lehetőségét. Ez volna a lényeg, azt hiszem. Nem a gól, nem a meccs, s nem is a konkrét eredmény, hanem az a delíriumos érzés, hogy ezek ott akár mi is lehetnénk (lehettünk volna.)

Gyerekkoromban ilyenkor már visszaszámoltam a napokat.

– Mennyit kell még aludni? – kérdeztem apámtól.

– Már csak egyet, fiam.

Közben berregett a varrógép, anyám a hálószoba sarkában 10-es mezt varrt nekem, mert Platini voltam, Altobelli voltam, Lineker voltam.

Így vártuk az Eb-t.

Azóta sok minden megváltozott. Más lett a játék, más lett a körítés. Mások lettünk mi is.

Már nem nyirkáljuk szét az összes létező sportújságot, hogy saját albumot készítsünk a nagy világversenyekről; már nem zokogunk elkeseredetten, ha csapatunk egy igazságtalan 11-es miatt kiesik; s már azon sem lepődünk meg, ha a bundaügyben nyomozó rendőrök sztárfutballistákat visznek el az olasz válogatott edzőtáborából, néhány nappal az Eb előtt.

Szinte minden megváltozott a foci körül. Csak egyvalami állandó: a remény.

A remény abban, hogy létezik még tiszta és őszinte futball; s hogy talán éppen ezen az Eb-n látunk majd néhány klasszikus, nagy meccset.

Ma már ennyivel is bőven beérnénk.