A nép fia és a nép szava

Az újságírók kinevették, hiszen Babiš azzal építette fel politikai karrierjét, hogy ő nem politikus, és nevetséges, ha még pénzügyminiszterként is ezt szajkózza. Babišon csak két hónapja nevetnek emiatt a csehek, de van nekünk itt egy „egyszerű emberünk”, aki már négy éve nem bírja magát kizökkenteni abból a szerepből, hogy ő nem politikus, holott parlamenti képviselő és egy parlamenti párt elnöke. Igor Matovič, a „nép fia” bejelentette, hogy megmenti a politikusok (akikkel természetesen semmilyen közösséget nem vállal) kénye-kedvétől és játszadozásaitól az országot, ezért „mélyreható társadalmi népszavazás” szervezésébe fog. Ehhez csak egyetlen dolgot lehet hozzáfűzni: aki öncélú és érvénytelen népszavazások kihirdetésével van elfoglalva, az nemhogy nem politikus, hanem annak is a legrosszabb fajtából való. Legutóbb 2010-ben volt népszavazás, Richard Sulík próbálta reklámozni vele a pártját a választások előtt, ezért hat „alapvető” kérdést tálalt a polgárok elé, például azt, hogy milyen szolgálati autókkal közlekedjenek a miniszterek. Matovič legalább húsz kérdést akar a népszavazásán – olyanokat (is), amelyeket nem az „egyszerű emberek”, hanem az emberek tennének fel. Ezért pártjának tagjai, mint valami szektatagok, házról házra fognak járni kérdéseket gyűjteni. De lehetne végül akár száz kérdés is a népszavazáson, semmi sem változtat azon a ténye, hogy haszna senkinek nem lenn belőle, az adófizetőknek meg 7 millió eurójukba kerülne. Az egyik kérdés állítólag az lesz, áhítja-e a nép, hogy homoszexuális párok is örökbe fogadhassanak. Erre azonban még azután sem kerülne sor, hogy a választásra jogosultak több mint fele igennel szavazna, mert a „döntést” törvénnyel kell jóváhagynia a parlamentnek. A legtöbb képviselőnek nagyon gyorsan eszébe jutna, mit is ír az alkotmány: „ A képviselők saját lelkiismeretük és meggyőződésük szerint gyakorolják mandátumukat, mindenféle direktíva nélkül”. Több képviselő arra hivatkozna, hogy nem köti őt a népszavazás eredménye, mert az ellentétes lelkiismereti meggyőződésével. Más szóval: bármilyen eredményeket is hozna a nagy népszavazási kvíz, a parlamenti többség dönti el, hogy mi emelkedik törvényerőre. Tehát a képviselők nyugodtan dönthetnek mindenről maguk, anélkül, hogy belerángatnák a népet populista játszadozásaikba. Ez volna a dolog egyik része. A másik, hogy ha valamire megtanították a jónépet a politikusok, az az, hogy értelmetlen népszavazáson értelmetlen a részvétel. Ján Ľupták kezdett ebből órákat adni, aztán következett Vladimír Mečiar, Robert Fico, majd Richard Sulík. Mindannyian pártpropagandára használták a népszavazásukat. Bár önmagában és általánosságban elszomorító, hogy a népszavazásokat érdektelenség övezi, egy ilyen Matovič-féle referendum ignorálása határozott és világos állampolgári magatartás jele lenne. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora