A menekülő oligarcha: nagy játszma Kisinyovban

Plahotniuc nagy sietve hagyta el az országot, miután 15 percet beszélt az amerikai nagykövettel. Egy ország találgatja, vajon garanciát kapott tőlük, vagy egyszerűen közölték vele, hogy nem számíthat semmilyen támogatásra Washingtontól. Véleményem szerintem inkább az utóbbi, és ez is jócskán meglephette a mindenható oligarchát.

Ebben a térségben ugyanis még nem fordult elő, hogy Oroszország, az EU és az Egyesült Államok is ugyanazt a politikai erőt támogassa. Ráadásul a moldáv fordulat elsősorban Moszkvának köszönhető. A Kreml bírta rá, mindenki megrökönyödésére, a kliensének számító Igor Dodon moldáv elnököt, hogy lépjen koalícióra az EU-párti ACUM ellenzéki formációval, amely Plahotniuc- és korrupcióellenes. A februári választás után előállt patthelyzetet így sikerült feloldani, és bár Plahotniuc a zsebében lévő Alkotmánybíróság segítségével ellenállt, de csekély hazai támogatása miatt ezzel a nemzetközi trióval nem tudott sokáig szembenézni.

Plahotniuc nem kis fejtörést okozott Moszkvának. Az ukrán konfliktus után kialakult helyzetben Kisinyov élezte a két ország közötti feszültséget, például Transznyisztriába tartó orosz katonákat tartott fogva, illetve küldött haza. Ráadásul 2017 nyarán Dimitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettest a moldáv kormány kitiltotta az országból. Az ukrán válság okozta felfokozott geopolitikai hangulatban Plahotniuc okkal érezte úgy, hogy ha Moszkvát piszkálja, az komoly érveket jelent Nyugaton. Vagyis a geopolitikai konfrontáció takarója alatt próbálta folytatni otthoni üzelmeit.

Csakhogy ezt az EU sem tűrhette. A hivatalosan EU-barát, Plahotniuc által fenntartott kormányok alatt történtek a legnagyobb visszaélések a jogrendszerrel, és az ominózus, egymilliárd dolláros banki csalás is. Brüsszel befagyasztotta az anyagi támogatást és a kapcsolatokat is, miután Plahotniuc bírósága nemes egyszerűséggel megsemmisítette a kisinyovi polgármester-választás eredményét, mivel azt az ellenzéki Adrian Nastase nyerte.

Plahotniuc elszámította magát. A hullámok kezdtek összecsapni a feje fölött, egyre több részlet derült ki arról, hogy ő állhat a milliárd dolláros csalás mögött. Közben pedig Ukrajnában megbukott Plahotniuc fő partnere, Porosenko elnök is.

Lehet egy moldáv oligarcha elleni nagy nemzetközi összefogás egy új geopolitikai trend kezdete? Úgy tűnik, hogy az ukrán válság legalábbis óvatosabbá tette nagy játékosokat Kelet-Európában. Az örmény forradalom alatt már érezhető volt a visszafogottság, sem Moszkva, sem a Nyugat nem vitt a helyi eseményekbe geopolitikai elemet. Az ukrán parlamenti választás alatt pedig nemcsak az ukránok, hanem láthatóan Washington is ejtette az oligarcha Porosenkót, akinek túlfűtött patriotizmusából otthon és Nyugaton is elege lett sokaknak.

Közben Washingtonban már elfogadott stratégia a Kínával való szembenállás, aminek logikus része Oroszország leválasztása Pekingről. Nincs még új orosz politika, de ezek a lépések is mutatják, lehet más a geopolitika a térségben, ha a helyi konfliktusokat együtt kezelik. 

Sok múlik az új moldáv kormányon is. Ha a helyi problémák kezelésére, a gazdaság javítására és nem a külpolitikai orientációra helyezi a hangsúlyt, akkor az új geopolitikai helyzet akár trenddé is válhat. Moszkvának el kéne fogadni, hogy a térség az EU felé orientálódik (bár az euroatlanti csatlakozás nincs napirenden). A Kreml cserébe elvárná, hogy a Nyugat, és Moldávia a moszkvai érdeket is észben tartsa. Így még a transznyisztriai befagyasztott konfliktus megoldására is lehetne esély.