(Danglár)
A mellékhatás én vagyok
Éppen elhallgattak a kabócák, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy mégsem újítják fel a Király fürdőt.
Nem volt elég látogató, így bevétel sem, nincs miből kivitelezni a renoválást – olvasta fel a hírt Bandika a Leopportunistázott leopárdfókához címzett kertvendéglőben, diófák és panelházak árnyékában. Közepes nyereségként tekintek a helyzetre, derült szolidan Ervin. Tavaly hívtak, mármint a Királyba, de sajnos nem tudtam menni. Sajnáltam is, hiszen a felújítás után nem lesz már olyan, mint előtte volt, elveszíti patináját. Most meg, ha a hír igaz, megmarad mégis, patinástul. El is zarándokolok oda még az ősszel, Buda nem a világ vége. Addigra talán koronavírus elleni vakcinát is lehet majd kapni a gyógyszertárban, benzinkúton és éjjel-nappali boltokban is. Vagyis nem lesz probléma beszerezni. Hanem jaj, kedves kuzin, azt olvastam tegnap, szakadjon rá harminc mázsa ganéj, hogy bármilyen vakcina is jön, biztosan lesz kellemetlen mellékhatása. És hogy erre az emberiséget már most fel kell készíteni.
Bandika fogai közt megállt a pohár aranycsíkos széle. Olyan tekintettel kezdett nézni, mint a tapasztalatlan tavalyi süllő, amelyet akciós rózsaszín gumihallal akasztottak meg, és még le is fényképezkednek vele. Kellemetlen mellékhatások? Melyek lehetnek azok?
Kipirosodik a bőröm? Émelyegni fogok? Megutálom a knédlis pacalt?
Vagy elfelejtem a szorzótáblát? Meg fogja tudni, csak várja ki – emelte fel mutatóujját Ervin. Az lesz, hogy papíron mindenki a biztonságra törekszik majd, és mindenki mindenkit be akar oltatni.
Aki meg nem áll kötélnek, mehet Kukutyinba habot legyezni. Bandika megtorpant: nem zabot hegyezni?
Használja már kérem helyesen a szólásokat, hiszen nyelvünk ékköveiről van szó. Ervin elnézést kért, és beismerte, legalább annyira félrevezetően fogalmazott, mintha azt állította volna, hogy a disznóparaj is terjeszti a sertésinfluenzát. No tessen már várni egy picurkót – fektette a hamutál szélén kialakított mélyedésbe a cigarettáját Bandika. A paraj az helyesen nem paréj? Ervin egy csalódott csuka tekintetével hallgatott. Nem tudom. Paraj, paréj. Karaj, karéj.
Taraj, taréj. Ganaj, ganéj. Mindegyiket helyesnek gondolom. Viszont a mellékhatásokból, ha lehet, inkább nem kérnék.
Pedig a mellékhatások köztünk élnek, hozzászokhatott volna már. Úgy is mondhatnánk, hogy a mellékhatások korát éljük – fontoskodott tovább Bandika. Ervin csak legyintett: mellékhatása minden embernek van. Sőt, olyan is akad, aki egymaga egy nagy mellékhatás. Ehhez mit szól? Bandika bólintott: az igen!
A szerző a Vasárnap munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.