A megváltó kormány

Nem önmaga a munkanélküliség növekedése, hanem a felfokozott elvárások áshatják meg a kormánypárt sírját. Egész Európát gazdasági görcsök kínozzák, ezek egyik természetes velejárója a munkanélküliség növekedése. Éppen ezért önmagában ez a probléma nem kellene, hogy megoldhatatlan gondot okozzon a kormánynak és kommunikációs csapatának. Ám a Smer éveken keresztül vallott nézetei, választóinak szánt proklamációi miatt a munkanélküliség tartós növekedése a költségvetés komoly egyensúlyi problémáinál is jelentősebb, politikailag életveszélyes problémacsomaggá válhat.

Ficóék hosszú éveken keresztül azt kommunikálták, hogy mindenért alapvetően a kormány a felelős, a polgárok a gondoskodó államtól várják a megváltást, ne holmi piaci mechanizmusoktól. Ezért várhatóan saját retorikája fogja szépen lassan ellehetetleníteni a kabinetet.

Ezt a problémát ugyanis az egyszerű választó közvetlenül a bőrén érzi. S míg a költségvetés menet közben betömhető néhány pótintézkedésből nyert millióval, unortodox lépésekkel pár évig még javítható némiképp a mérleg – ezek negatív hatását sokszor csak évek múltán érezni, ráadásul az átlagválasztó gyakran úgysem látja az ok-okozati összefüggéseket –, az állástalanok száma azonban nem csökkenthető törvénymódosításokkal pár hónap alatt. Sőt, félő, hogy pár év alatt sem.

A kabinet láthatóan nem tud mit kezdeni a problémával, ráadásul a tavaly elfogadott munkajogi és szociális jellegű törvénymódosításaival még rontott is a helyzeten. A 2016-os választások még messze vannak, ám ha Robert Fico jövőre valóban át szeretne ülni az államfői székbe, a munkanélküliség növekedése már elnökké választásának esélyeire is komoly kihatással lehet. Persze, adja magát a kérdés: lesz, aki ezt ki tudja használni?