A legnagyobb ár nem egészségügyi lesz

Sőt, a válság előrehaladtával egyre inkább érzékelhetővé válik a gazdasági kockázat, hiszen a gazdasági ellátóláncok gyakorlatilag összeomlottak: az USA-ra vonatkozó legújabb statisztika szerint ezek 75 százaléka érintett. Egyes területeken áprilisban, májusban már érzékelhető lesz a hiány, és a helyreállás idejét egyelőre nem lehet megbecsülni. Nagy cégek sorra jelzik, hogy mi az, amit Kínából importáltak a termékeikhez és immár nem jutnak hozzá a január óta lefékezett kínai termelés miatt. Ne csak számítógépekre gondoljunk: van, ahol kiderült, hogy még a wc-papírhoz is kínai közreműködés kellene, máshol ugyanez a helyzet Dél-Korea vagy Olaszország kapcsán, tehát ahol a legnagyobb leállások bekövetkeztek.

Az otthon maradó dolgozók, az iskolából és óvodából kizárt gyerekekre vigyázó szülők és a teljes izolációban tartandó nagyszülők mind kiesnek a gazdaságból. Nem szólva a kis- és középvállalkozásokról, amelyeknek egy-két hónap zárvatartás akár a csődöt jelentheti, de egész biztosan akkora veszteségeket, amelyeket szinte lehetetlen lesz kisebb adókedvezménnyel vagy mással kompenzálni állami részről. Végül itt vannak minden egyes európai országban azok, akik órabérért dolgoznak vagy egyéni vállalkozóként számláznak. Ők akkor jutnak bevételhez, ha dolgoznak. Ha zárva a megrendelő intézmény, akkor nincs pénz. Ilyenek az Uber-sofőröktől a színészek egy részén át a londoni szendvicskészítőkig el sem tudjuk képzelni mennyien. Velük mi lesz, ha a társadalmi leállás nem csak hetekig tart? A mély gazdasági recesszió két napja a tőzsdéken is látszik, szabadesésben vannak. A koronavírus gazdasági költségei napról napra emelkednek. Eljön a pillanat, amikor a teljes leállás finanszírozhatatlan lesz, vagyis akkora károkkal jár, hogy a vírus okozta társadalmi költségeket megelőzi. Ez lesz az a politikai momentum, amikor a társadalmak adaptálódnak egy olyan újabb kockázathoz, amit a koronavírus jelent. Alighanem elkerülhetetlen, hogy megtanuljunk együtt élni egy újabb életveszélyes kockázattal, annak árán, hogy legalább a korábbi életünk folytatható legyen – gazdasági értelemben.