A koalíció álarca

Természetesen ez még nem a kormányprogram, az lesz majd az irányadó, másrészt ha ezek a prioritások, amelyekben a négy férfiú megegyezett, akkor alighanem a kormányprogram sem fog más prioritásokat felsorolni. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen dokumentum nem tartalmazhat minden konkrétumot az egyes területekre vonatkozóan, és egy ilyen cifra összetételű koalíciótól nehéz lenne letisztult koncepciót elvárni. Ugyanakkor, ha már kormány alakul, ennél többet kellene garantálnia a választóknak. Ezek a tézisek egy kénytelen-kelletlen megkötött kompromisszum izzadságszagú kivonatát jelentik, amelyekben szép számmal akadnak olyan kifejezések, mint a „megteremtjük a feltételeit”, „alapvető változtatások”, „jelentős növelés”, „látható előrelépés”. Ezek még ígéreteknek is langyosak – és nagyjából a második Fico-kormány államigazgatási stratégiáját tükrözik. Az elfogadott tézisek között előkelő helyen szerepel az uniós és a korrupcióellenes politika, ami dicséretes, ugyanakkor a konkrét megfogalmazások és a hiányosságok aggodalomra is bőven adnak okot. Miért hiányzik a prioritások közül például a menekültválsággal kapcsolatos állásfoglalás, miközben a koalíció négy pártjából kettő gyakorlatilag erre építette egész választási kampányát? Mi lesz a kvótaügyben benyújtott bírósági keresettel? Szolidáris vagy elzárkózó lesz-e ez a kormány a menekültekkel szemben? Erről semmi nem derült ki, miközben azt a pártok egybehangzóan állították, hogy ez lesz a következő időszak legnagyobb kihívása. Az elmúlt négy év legnagyobb korrupciós botrányait a magas posztokon ülő tisztviselők visszaélései okozták – hogy velük szemben kellő szigorral fog fellépni az állam, ennek semmi nyoma a dokumentumban. Pavol Paška és barátai továbbra is nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. Egy további furcsasága a dokumentumnak, hogy a szélsőségesekkel való harcot megerősítenék ugyan a pártok, de erre egyedül a polgári nevelést használnák – a témát „benyomták” az oktatási, kulturális és a sportról szóló részbe, mintha ez mindössze egy kulturális-etikai kérdés lenne. Ez annyira aggasztó, hogy csak fogjuk a fejünket, bár az elmúlt másfél hétben a megbotránkozásnak és felháborodásnak már annyi gesztusát elhasználtuk, hogy lassacskán nem tudjuk, hogyan reagáljunk a fejleményekre. Eszerint Fico, Danko, Bugár és Procházka vagy nem értették meg, mitől erősödött meg Kotleba, vagy nem gondolják komolyan az egészet. A romapolitika ugyanis, amely Kotlebáék egyik legfőbb érvényesülési tere, nincs kiemelve a prioritások között. A Híd polgári víziójából átemeltek ugyan néhány pontot, de ezeket is általánosították. A pont, amely így szól: „a munka támogatása a szociálisan elmaradott közösségekben”, bármit jelenthet (de leginkább a nagy semmit), és nehezen érthető, miért kell „standard politikai párt” (horribile dictu négy standard politikai párt!) ahhoz, hogy egy ilyen mondat leíródjon. Ebből a dokumentumból egyáltalán nem derül ki, hogy a leendő koalíció tudatosítaná, hogy a romák helyzete az egyik legégetőbb kérdés az országban, és ha erre nem fektetnek az eddigieknél nagyobb hangsúlyt, akkor Kotleba sokkal jobban megerősödik, mint egy előrehozott választás esetén. Ami a kisebbségi kultúra helyzetének javítását illeti: igen, létfontosságú intézkedés, ugyanakkor ha a miniszterelnök (aki minden valószínűség szerint továbbra is Robert Fico lesz) továbbra is kisebbségellenes hangulatot fog szítani az országban, nem lesz jobb kisebbségi állampolgárként itt élni. Ami egyelőre a kezünkben van, az egy ígérethalmaz, amiben van jobb, van rosszabb elem, de ami hiányzik belőle, az annak a meghatározása, mit akar a kormánykoalíció kihozni a következő négy évből. Azon kívül, hogy túl akarja élni.