A jobboldal két koronahercege

Sőt körül is néztek, nem létezik-e már hasonló nevű szervezet, amit például a magyarországi Összefogás elfelejtett megtenni. Tehát az első két piros pont jár nekik, eddig egészen jól vették az „akadályokat”.

Daniel Lipšic másfél évvel ezelőtt alapította meg saját pártját. Azért is nevezzük Lipšic Novájának (Nová väčšina), mert a párt nevében hivatalosam is szerepel Lipšic neve. Ezzel az apró trükkel is próbálták befolyásolni a közvélemény-kutatásokat: ha a párt elnevezésében szerepel a pártelnök neve, az némi előnyt biztosít a számukra. Egyelőre nem egyértelmű az eredmény, a közvélemény-kutatók hol a parlamenti bejutási küszöb felett, hol közvetlenül alatta mérik a Novát. Egy dolog viszont biztos, hiába a hangzatos név, idáig semmiféle többségről nem lehet beszélni a párttal kapcsolatban. Persze a májusi európai parlamenti választáson megmutathatja magát, de jó esetben is csak egy képviselőt küldhet Brüsszelbe, s ez nem sokat lendít Lipšicék helyzetén. A következő parlamenti választás pedig kétévnyi távolságra van.

Pártalapításnál az egyik legfontosabb tényező az időzítés. Ebből a szempontból sokkal jobb volt Procházkáék döntése, hiszen van egy sikerélmény – Procházka elnökválasztáson elért jó eredménye –, amire még sokáig lehet hivatkozni, és aminek köszönhetően az emberek jól be tudják azonosítani a pártot. Az, hogy végül mi lesz a pártprogramban, nagyon kevés embert fog érdekelni, sokkal fontosabb lesz az, hogy Procházka hogyan tudja személyes támogatottságát áttranszformálni a párt támogatottságára. Lipšicéknek ez egyelőre csak részben sikerült, hiába van tele a párt közismert fiatal politikusokkal. Tavaly még Lipšic volt a harmadik legnépszerűbb politikus az országban, de valahogy mégsem működik a terv.

Procházkáék az első pillanattól kezdve próbálják megoldani ezt a gordiuszi-csomót, ezért beszélnek hálózatról, helyi vezetőkről, önkormányzati politikusokról. Talán sikerülhet, ám Lipšicéknek a májusi EP-s választáson, Procházkáéknek pedig már az őszi önkormányzati választásokon be kell bizonyítaniuk, hogy van értelme a pártjuknak. Mert aztán már csak 2016-ban lesz lehetőség erre. Ám az még messze van, és figyelve az elmúlt években végbe menő mozgásokat, bármi megtörténhet – akár az is, hogy végül Lipšic és Procházka egy pártban köt ki. Így valódi esélye lenne a jobboldalnak többséget szerezni. Ám ehhez kicsit vissza kellene fogniuk az egójukat, mert azt igazán nehéz lenne eldönteni, hogy melyiküké nagyobb.