A hattyúdal után

Az utóbbi hónapok felméréseiben a korábbi kétszeres kormánypárt vagy a statisztikai hibahatáron belül, a bejutási küszöb közelében mozgolódott, vagy a vonal alatt volt. Míg a Mediannál májusban 7,7, júniusban 6,8, júliusban 5 százalékon mérték; a Polis szerint májusban 5,3, júniusban 4,7, júliusban 3,9 százalékos volt a párt támogatottsága. Egy, a héten közzétett, augusztusban felvett, szintén polisos felmérés pedig még ennél is harmatosabb pozícióban, 3,3 százalékon látja a pártot. Hangsúlyozzuk még egyszer, a kétszeres – Iveta Radičová teljesítményét is beszámítva két és félszeres – kormánypártot. A képet ugyan némileg árnyalja az, hogy minderre a pártelnöki ambíciókat az elnökválasztás idején látensen, most már nyíltan is dédelgető Viliam Novotný hívta fel a figyelmet, ám ezzel együtt is igazat kell adnunk neki. És az is lehet, hogy felhívása már túl későn jött. Novotný a jelenlegi elnököt, Pavol Frešót kárhoztatja, szerinte nem teljesíti megfelelő módon elnöki teendőit, sőt, jószerivel nem is irányítja a pártot. A bírálónak igazat adhatunk, ha megnézzük, mi történt a párt háza táján az elmúlt hónapokban. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: semmi. A felelősség értelemszerűen nem egyedül Frešóé. Radičová, majd Dzurinda távozása után a párt leginkább saját belharcaival volt elfoglalva. Az elnökválasztás után tehetséges politikusok hagyták faképnél az új vezetést, amely egyrészt a perszonális kérdéseket sem tudta megfelelően lereagálni – de ez még mindig a kisebbik baj, elvégre itt egy párt belügyéről van szó –, sem a választók felé nem tudta érdemben kommunikálni, hogy akkor most ő mit is szeretne. Frešo lagymatag elnökösködését a második vonal igyekezett kihasználni, ki-ki a saját témáit próbálta előtérbe helyezni, kisebb-nagyobb, de jobbára mérsékelt sikerrel. A preferenciák meg csak estek-estek… Novotný felhívása így az utolsó utáni (utáni utáni) pillanatban érkezett. A reformer gondolkodású, tudatos jobboldali – fiatal! – szavazók nagy részét, úgy tűnik, Radoslav Procházkának sikerült hálójába fognia, a héten pedig bejegyezték Alojz Hlina meghatározhatatlan profilú, bár az alapító ismeretében demagógiában valószínűleg nem szűkölködő pártját is, amely szintén elvisz néhány „lepattanót”. Így a jelenlegi kormányzati ciklus végéig még lehet reformterveket dédelgetni az SDKÚ megmentésére, de az urak jól teszik, ha a dokumentumokat is elkezdik fénymásolni. 2016-ban majd jól jöhet emlékirataik megírásához az egyszervolt SDKÚ-ról.