A Bugár Béla-kártya

Az első, Bugárral kapcsolatos megnyilvánulás november végén Nagyváradon hangzott el, Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke a romániai választások előtt leszögezte, szükség van az RMDSZ és az MPP együttműködésére. Viszont a szlovákiai viszonyokat a romániai közeledés ellenpéldájaként említette, s kijelentette, Felvidéken nemzetárulásként értelmezendő a Híd létrehozása és a magyar képviselet megosztása, Bugár Béla pedig egy olyan szlovák, aki jól beszél magyarul. Ez Bugár Bélától az egyszerű Híd-szavazóig sokakat felháborított, ám az MKP háza tájáról is elhangzottak hasonló megjegyzések. 

Megfeneklik a párbeszéd amiatt, hogy Bugárral látványosan nem áll szóba továbbra sem a magyar kormány? Aligha, pontosabban, ha nem lesz kiegyezés, akkor nem ezért. Párbeszédről eleve csak úgy lehetne beszélni, ha látnánk a tárgyalássorozatot, egyelőre azonban csak egyetlen (az MKP által kezdeményezett) találkozóra került sor, ahol kiderült, ha kell, a felek egy asztalhoz tudnak ülni. 

Bugár számíthat támadásokra, attól függetlenül, merre tart a pragmatikus, együttműködést forszírozó folyamat. A dunaszerdahelyi magyar–magyar párbeszéd óta az egyik fő kérdés, hogyan békél meg az MKP keményvonalas szárnya azzal, hogy egyáltalán egyeztet az MKP a Híddal. Bugár kritizálása annak a jele, hogy a Híd elnökét megpróbálják leválasztani és külön kezelni – míg egy esetleges együttműködést értelmezhetnek egyfajta „nemzeti rehabilitációként”, addig Bugártól a szakadás miatt „elvárás” a háttérbe vonulás, vagy az önreflexió. Ennek az esélye viszont minimális, bár a Híd elnöke épp a hétvégén mondta, hajlandó személyes áldozatot hozni fontos ügyekben, a kormányba lépésnél is „feláldozta magát”, nem lett miniszter, pedig tervezte. 

Bugár nimbusza ugyan némileg megkopott szlovák szimpatizánsai körében a kormányra lépés miatt és óta, de háttérbe vonulása, elhasználódása pont ugyanannyira távolinak tűnik, mint öt vagy tíz éve. Ellenlábasai nem túl reális álomforgatókönyve az, hogy háttérbe vonul, a Híddal való együttműködés pedig erkölcsileg is felvállalhatóvá válik, hiszen így az nem lenne más, mint a tékozlók visszatérése az etnikai politizáláshoz. Az MKP és a Híd szövetsége egyébként is csak úgy lenne célszerű, ha hangsúlyosabban megjelenne az etnikai szál, hiszen egy ilyen formáció aligha lenne képes szlovák szavazókat is megszólítani. 

MÁRIS AKADOZIK A MAGYAR-MAGYAR PÁRBESZÉD

Bugárnak viszont semmi oka távozni a Híd éléről, sem „bocsánatot kérni”. Ironikus módon még vissza is üthet a Bugár-fókuszáltság, hiszen a megyei választásokon, ahol a Hídnak az érdeke a megegyezés, a pártelnök személye nem merül fel akadályként, míg országos szinten, ami az MKPprioritása, sokkal nagyobb problémákat okoz majd a személyes egyeztetés – Bugár Bélával. Érdekesen alakulnak a következő hónapok.