9/11 öröksége

Ennek ellenére a helyiek többsége futva menekült a helyszínről. Nem csoda: a 2001. szeptember 11-edikei merényletek tizedik évfordulóján még a szokásosnál is nagyobb terrorfenyegetettségről számolt be a sajtó.

Ma már tudjuk, hogy e napon az előzetes félelmek ellenére sem történt újabb merénylet sem New Yorkban, sem bármely más nyugati városban. Ez szimbolikus győzelmet jelent az USA és szövetségesei számára: az al-Kaida, mely már vezetője májusi halálát sem volt képes „méltóan” megtorolni, ismét erőtlenséget mutatott a külvilág felé. Az arab tavasz felemésztette potenciális bázisa jelentős részét: a diktátorokat, akik megdöntése a mozgalom egyik éltető eleme volt, végül nem a szélsőségesek távolították el. A sokat szidott nyugat pedig – különösen Líbiában – ezúttal a „jó oldalra” állt, legalábbis a lázadók szemszögéből.

Azonban ez a győzelem egyáltalán nem teljes. Az eddigi csend nem jelenti azt, hogy most már nem jöhet egy nagyobb merénylet a jubileumra. A folyamatos terrorfenyegetettség nem 9/11-gyel kezdődött, de az ikertornyok leomlása emberek millióiba véste bele a kiszolgáltatottság és veszélyeztetettség érzését, az ártatlanság hiábavalóságának egyértelműségét.

Ez a hatás annál is inkább maradandónak bizonyult, hogy napjainkban egyre fontosabb jelentőséget tulajdonítunk a kiszámítható és biztonságos létezésnek. Azonban miközben életünk irányítására törekszünk, a problémáink mintha egyre kezelhetetlenebbé válnának: a globális felmelegedés, az atomenergia vagy a terrorizmus olyan ügyek, melyek szinte kézzel fogható közelségbe kerültek, azonban nem, vagy csak nagyon nehezen tarthatók kordában. Bár világunk sok tekintetben egyre kiszámíthatóbb – gondoljunk csak a digitalizációra, az orvostudomány fejlődésére –, mégis egyre kockázatosabbnak tűnik.

A jelentős részben a „terrorizmus elleni harc” ideológiája által formált elmúlt tíz évet is ezen a szemüvegen keresztül érdemes szemlélni. Miközben az évtized elején súlyos merényleteket elszenvedő Európa és USA mára statisztikailag biztonságosabbá vált, a harc messzi országokban zajlik tovább – ezek a távoli helyek azonban mentálisan közelebb vannak, mint voltak valaha, hatásuk pedig közvetlenebb életünkre, mint azt szeretnénk. 9/11 öröksége egy biztonságosabb, de valamivel mégis szűkebb és ijesztőbb világ, melyet mégsem a félelem kormányoz, melynek lakói még mindig elsöprő többségben választják a békét az erőszakkal szemben, legyen szó amerikaiakról, európaiakról vagy arabokról.

Ravasz Ábel