Szigetnézőben, romok után kutatva a Dunakanyarban

Októberi piknikezés

Nem könnyű leengedni a motorcsónakot Helembánál, mert a folyóparti betonút közelében is horgászok vertek tanyát. A pati kikötő után, Párkány irányába, illetve annak környékén egyetlen alkalmas és hozzáférhető sólyázó helyet sem találunk, emiatt esett a választásunk egy, a Burda hegység alatti magánterületre. A közeli fák alatt, a csónakháznál éjszakai horgászatra érkezők sátoroznak, a férfiak már kora reggel elfoglalták a legjobb helyeket a Dunánál. Néhányan méltatlankodnak az érkezésünk miatt, mert sietve ki kell emelniük a botokat, feltekerniük a damilt, ahogy sodródunk lefelé az árral. Kilométerekkel arrébb, a Pilismaróti öbölnél még több pecázóval találkozunk, egy részük lakókocsival érkezett családostól, és itt töltik az egész hétvégét. Estére tüzet raknak, melegednek, és megsütik a zsákmányukat, a pontyot, busát, kisebb-nagyobb keszeget. Elegáns jachtokból ilyenkor már jóval kevesebb szeli a habokat, annál több a horgászcsónak. A Pilismaróti öböl hullámain hattyúk ringanak, bóják jelzik, hogy vízi járgánnyal nem szabad megközelíteni a hajótemetőt. Szebb időket látott uszályok, jégtörők alusszák itt álmukat a mederkotrók mellett a Duna jobb partjáról megközelíthető öbölben, a Maróti hegyek lábánál. A festői környezetben a túloldalon Szob, annak révkikötője és még mindig lakott kempingje van. A szobi komp eltűnt, a korábbi szolgáltató felmondta a szerződést az önkormányzattal, az új szolgáltató még nem tett konkrét lépéseket a rév újbóli beindítása érdekében. Zebegénynél, ahol minden évben nagy ünnepi hajósfelvonulással indítják az idényt, csak augusztus végéig működik a rév. A bringások, vagy a gépkocsival, esetleg gyalogosan érkező kirándulók így is eltölthetnek néhány felejthetetlen percet a folyóparton. Észak felől Márianosztrára, kelet felől Nagymarosra juthatnak el. Van, aki érdekesebbnek tartja az ellenkező oldalt és felkeresi az Ipoly dunai torkolatánál lévő ártéri rétet. Mi is visszafordulunk ebbe az irányba, hogy körbejárjuk a 2014-ben az év szigete címet elnyerő Helemba-szigetet. A partközelben tavasz és nyár folyamán több kárókatonával, szürke gémmel is találkoztunk, az ősz beköszöntével vadkacsák hangos és népes raja fogad. A fák nyújtózó ágai, különös és markáns indái közé bújva újabb színes tollú gácsérokra bukkanunk, a tojók valamivel óvatosabbak, beljebb húzódnak, barna tollaikkal eggyé válva a part barna hátával.

Romok után kutatva

Egy középkorú házaspár ül a sziget magyarországi oldalán egy mólón, nagy egyetértésben horgásznak, épp a megfelelő csalit válogatják. Többszöri szólongatást követően, barátságosan szóba elegyedünk. Egy kis telket bérelnek a szigeten, több szomszédjuk is van, mindenki vigyázza és gondozza a kis birodalmát. A sziget közigazgatásilag Esztergomhoz tartozik, földrajzilag a Visegrádi-hegység és a Börzsöny helembai és kovácspataki részéhez. Spóner Orsolya gyűjtése nyomán, melyet a Nemzeti Művelődési Intézet kutatási programja keretében végzett, számos legenda fűződik ehhez a helyhez. Ilyen a szemközti szikla csúcsúnál lévő Hideglelős – Lázár – Járványkereszt, egyes adatok szerint a Lázár kereszttel szemben Szent Lázár leprakórháza állt. Van aki úgy tudja, azért hideglelős, mert mire a hívek felértek a hegyre a zarándoklat során, megizzadtak és átfújta őket a hűvös dunai szél. Ennél is izgalmasabb az a fennmaradt okirat, mely szerint Helemba-szigetéről bármit tilos volt eltulajdonítani, és hogy egykor virágzó és különlegesnek számító gyümölcsös volt itt, az érseki nyári palota közelében. “Mi András, Isten kegyelméből Magyarország királya tudomására hozzuk mindenkinek ki jelen iratot megtekinti, hogy azok közül bárki, aki a Dunán - akár lefelé, akár lefelé- hajózva Róbert esztergomi érsek gyümölcsöséből, mely azon szigeten van, ahol az érseki nyári palota található, s melyet Helemba-szigetnek neveznek, s a másik szigetről, melyet Szent Mária-szigetnek hívunk szénát eltulajdonít, ha rajtakapják őket mint tolvajok és rablók veszejtsék el életüket; s ezen dolog egyértelmű és hathatós biztosítékául nehogy valaki a tudatlanságra hivatkozzék, a rendelkezés alól kivonassa magát, a Duna kikötőjében meghatározott helyeken és tereken nyilvánosan ki kívánjuk [rendeletünket] hirdetni” – adatták egykor tudtukra az itt élő lakosoknak. Állítólag még a múlt század harmincas éveinek végén is láthatóak voltak a templom romjai, később leletmentő ásatásokat végeztek a szigeten, ám a köveket az emberek elhordták. A horgászoktól azonban kapunk egy kis segítséget: ereszkedjünk lejjebb a magyarországi szakaszon és kössünk ki egy Ludas Matyi nevezetű régi kajütös hajó mögött. Találunk ott egy ramaty állapotban lévő mólót, amögött induljunk el a sziget belsejébe. Követtük az utasításokat, és a jócskán benőtt, elhanyagolt területre érve kiskerteket találtunk tákolmányokkal, hintákkal, füves területtel. Az egyik fára fenyegető feliratot tűztek ki az idelátogató idegenek elrettentésére: „Ki itt belépsz, te még nem látsz, de én már látlak a kamerán, bármit teszel, bárhová lépsz!” Jócskán megkerülve ezt a környéket, átverekedtük magunkat a sziget fái és indái között, amelyek időnként mintha nem akartak volna tovább engedni. A régészeti feltárások szerint az egykori templom 4,2 - 4,6 méteres egyhajós épület volt, melyhez egy több mint két méter hosszú és széles szentély tartozott, feltehetően Árpád-kori építményről volt szó. Megtalálták itt egy kis harangnak a töredékét és egy körmeneti kereszt darabjait, továbbá 13. századból való pénzérméket az eltemetett halottak mellett. Mi csak törött borosüvegeket, rengeteg szemetet találunk, a kőfalnál néhány SZOB feliratú égetett téglát. Ennek ellenére különös érzés egy több mint nyolcszáz éves őszibarack kertnek a közepén állni, amely egykor az érseki nyaraló ékessége lehetett. Más feljegyzések alapján a helembai halászok temetőhelye volt a sziget, akik a dömösi prépostságnak dolgoztak 1108 táján. Megtaláltuk a falmaradványokat és az 1940-ben emelt feszületet is, de sem a kereszt, sem a romok nem láthatók szabad szemmel a Dunáról. Mindenképpen érdemes átevezni a szigetre, amelynek közelében található a Dunakanyar egyetlen gémtelepe. Egy korábbi, tavaszi dunai hajózásunk során mi is láttuk a folyóba nyúló sziklaszirteken a gémeket, de szép számmal kárókatonákat és kócsagokat is.

Méltó lezárása a napnak

A dunai körutat nem lehet lezárni anélkül, hogy legalább egy pillantást ne vetnénk az esztergomi bazilika fényes kupolájára, amely már a Burda helység alól jól kirajzolódik a folyóról. A bámészkodást egy váratlanul felbukkanó narancsszínű szárnyashajó zavarja meg, majd nagy hullámveréssel lomha egymásutánban több megrakott uszály érkezik, végül három jet-ski hasít végig a vízen. Észrevétlenül tovább siklunk a Dunán és hamarosan Szent István szülő- és koronázási városa alatt találjuk magunkat. A Mária-Valéria híd közelében mindkét partszakaszon kiránduló, piknikező családokat, hancúrozó gyerekeket látunk. A Duna parti sétányon többen napoznak, fotókat készítenek, élvezve a fenséges kilátást. A lombjukat még alig hullató fák mélyzöldjét százszoros töménységgel adja vissza a folyó.

A közelgő Simon-Júda vásár idején a Párkányba látogatók közül várhatóan még többen sétálnak ki a partra. Alkonyatban a két ország városát nem csak a híd köti össze, hanem az itteni és a szembelévő sétány fénykoszorúja is, amely a nap végére végérvényesen összefonja a két partszakaszt.