Üldözött tudomány Oroszországban

A The Insider hosszú cikket közölt júliusban (Tudomány a rácsok mögött: hogyan fabrikálódnak a tudósok elleni hazaárulási ügyek), amelyben felgöngyölítették, hogyan is bánik (el) saját hazájuk a nemzetközi projektekben részt vevő és az ország védelméhez kapcsolódó tudósokkal. Elsősorban az olyan tudományterületek művelőivel, mint a nagysebességű aerodinamika vagy a hiperszonikus sebesség kutatása.

Szaporodó esetek

Június végén 12 év szigorított fegyházra ítélték Valerij Golubkint, a Moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet 71 éves professzorát. A vád szerint hazaárulást követett el: államtitkokat árult el egy meg nem nevezett külföldi szervezetnek. Egy intézetbeli kollégáját is letartóztatta az orosz titkosszolgálat (FSZB). Az eljárást a HEXAFLY-INT nemzetközi projektben való munkájukért voltak kénytelenek elszenvedni, amelynek célja egy hiperszonikus utasszállító repülőgép létrehozása volt. Az év folyamán hasonló vádak alapján már az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Ága Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Intézetének igazgatója, Alekszander Sipljuk is rácsok mögé került, ahogyan az intézet két további munkatársa is.

Dmitrij Zair-Bek, egy orosz Pervij Otgyel (Első Osztály) nevű emberi jogi szervezet vezetője a lapnak elmondta, az orosz tudósokat gyakran azzal vádolják meg, hogy Kínával működnek együtt. A cikk ilyen példaként említi Dmitrij Kolkert. Az Orosz Tudományos Akadémia Lézerfizikai Intézetének azóta rákban elhunyt vezetőjét 2022-ben tartóztatták le, mivel a gyanú szerint államtitkokat adott át Kínának – mégpedig azzal, hogy tudományos előadásokat tartott egy ottani egyetemen. Eközben ráadásul az FSZB egyik ügynöke kísérte, illetve előre megtiltották neki, hogy angolul beszéljen.

A titkosított információk szűrése egyébként standard folyamat az orosz tudományos intézetekben. Bármilyen konferencián, előadáson vegyen is részt az alkalmazott, először be kell mutatnia az anyagát az intézetben ezzel foglalkozó osztálynak. Különösen érzékeny esetekben és külföldi konferenciákon pedig egy FSZB-ügynök is elkísérheti a kutatót. A szűrés folyamata azonban nem egyszerű, ugyanis a kutatóknak megadott irányelvek gyakran homályosak és kétértelműek, miközben ki vannak téve az állambiztonság megtorlásának.

Túlzott kényszer?

Ivan Pavlov ügyvéd és emberi jogi aktivista elmondásából szépen kirajzolódik, hogy az FSZB egyfajta teljesítménykényszerben van. Az ügynökök előléptetése a „sikeresen” befejezett ügyektől is függ. Az általuk tartott akciókat akkor tartják sikeresnek, ha egy napon belül lezajlanak. Az akciók folyamatát „kivitelezésnek” nevezik, ennek során még reggel a gyanúsított otthonában, egyéb ingatlanjaiban és munkahelyén – adott esetben a közeli kapcsolatainál – tartanak házkutatásokat, majd következik az őrizetbe vétel, a kihallgatás és a bíróság első, expressz döntése a kényszerítő intézkedésekről. A Szabad Oroszország Alapítványnál úgy látják, ezek a titkosszolgálati akciók részint állambiztonsági jelentőséget szimuláló gyakorlatok, amelyek egy-egy tisztnek adnak lehetőséget az előléptetésre.

Hogy mennyire eluralta az orosz államvezetést egyfajta paranoia, azt jól példázzák a Pavlov által említett számok. Míg 2014 előttről csak két-három tudós hasonló értelmű meggyanúsításáról van tudomásunk, addig ezt követően az átlag már évi 15 hazaárulási per. 2022-ben 22, idén április 11-ig pedig 20 büntetőeljárást kezdeményeztek. S hogy miért kerültek ennyire előtérbe a kutatók? A titkosított információ ugyanis nem pusztán papíron van, hanem az ő elméjükben.

A titkosszolgálati kihallgatásoknak emellett van egy koreográfiája is. A delikvenst első körben 12–20 év börtönnel fenyegetik, amit legvégül hat évre is vissza lehet faragni, ha az adott személy bűnösnek vallja magát, vagy valaki más ellen is hajlandó tanúskodni. Nem kell részletesen elmagyarázni, hogyan válhat ez az egész folyamat öngerjesztővé.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a hiperszonikus eszközök fejlesztése különösen fontos lett az orosz állam számára, amit az átlag újságolvasó is láthat, ha az ukrajnai háborúban bevetett efféle fegyverekről szóló híreket olvassa. Maga Vlagyimir Putyin nyilatkozott ezekről a fejlesztésekről még 2018-ban, hogy az e téren elért eredményeiket védeni kell. „A védelmezők pedig azonnal megjelentek” – húzza alá Ivan Pavlov. A titkosszolgálat tálalásában ráadásul ezek az esetek a közvélemény előtt úgy tűnnek fel, hogy azok feltárásakor Putyin útmutatásaihoz igazodnak.

Következmények

Nyilvánvaló, hogy a vázolt körülmények pusztító hatással vannak a tudományos műhelyekre. Nemcsak a fiatal kutatók száma csappant meg, hanem a külföldi szakemberek is elmaradnak, ahogyan visszaesett a laborok működtetésének a minősége is. Jaroszlav Kudrjavtszev, az egyik neves, üldözött kutató fia szerint a tudományos munka nemzetközi együttműködés nélkül nagyjából úgy festhet, mint a szovjet időkben. A titkosszolgálatok által szó szerint elrabolt nyugati technológiákat a börtönként is működő kutatólaborok tudósai fejlesztették tovább – így lett belőlük szovjet bomba vagy rakéta. Persze tudható, hogy nem minden kutatót tölt el reménytelenséggel a helyzet. Épp ellenkezőleg! A rakétafejlesztéseken dolgozó szakemberek – noha nem vehetnek részt nemzetközi együttműködésekben – elégedettek a magasabb fizetésükkel, miközben pontosan tudják, hogy háborús célokat dolgoznak.

Vannak példák kutatói tiltakozásokra is. Az Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Intézet munkatársai például még májusban drámai hangú nyílt levélben álltak ki három letartóztatott kollégájuk mellett. Úgy fogalmaztak, már régen elhagyhatták volna az országot, ám ők mindig hűek maradtak annak érdekeihhez. Egyebek mellett arra panaszkodtak, hogy többé nem tudják, miként folytathatnák a munkájukat, hiszen bármelyik tanulmányuk vagy előadásuk alapján hazaárulással vádolhatják őket. A levél utóbb petícióvá alakult át az egyik üldözött tudós, Valerij Golubkin támogatására. Eddig csaknem 146 ezren írták alá.