M. Kovács Melinda: Bejgli

Az ünnepek alatt a sütemény gyorsan fogyott, Gergő nyaggatott, hogy süssek még egy adagot, ami kitart szilveszterig. Nem volt kedvem másodszor is nekiállni, de mivel Grétihez készültem látogatóba, rászántam a szerda estét. Boldog lesz, ha a töltött káposzta és a sós stangli mellett, egy adag bejglivel is meglepem.
Az orrom elől vitték el a liftet, gyalog mentem fel a harmadik emeletre. A lépcsőház tiszta volt, mióta egy takarító cég tartotta rendben, a lakók közt végre megszűnt az évek óta húzódó vita. Hetente egyszer felmostak, megtisztították az ajtót, letörölték a korlátokat. A repedezett, néhol penészfoltos falakra viszont már ráfért volna a festés.

A kopogásra nem reagált, a második csengetésre végre neszezés hallatszott odabentről. Türelmetlen hangon szólt ki, későbbre várt, úgy volt, hogy a tízes busszal jövök. Örömmel vette tudomásul, hogy több idő jut nekünk, manapság kevesen látogatták. A lánya évekkel ezelőtt külföldre költözött, a nővére tavaly halt meg, más rokona nem élt a városban. A szomszédokat alig ismerte, sok volt az új lakó, csak Bözsivel, a szemközti lakás tulajdonosával barátkozott, a régiek közül már csak ő maradt a társasházban. Az asszony cukrász volt, tíz évvel fiatalabb Grétinél. Sosem jött üres kézzel, csodás süteményeket hozott. Jól kijöttek egymással: kártyáztak, kötögettek, együtt nézték a tévében a sorozatokat.

A lakásban párás és kellemetlenül meleg a levegő. A táskát a konyhába viszem, kipakolom az ételt, és diszkréten kinyitom az ablakot. Úgy teszek, mintha nem látnám Gréti arcán a grimaszt. Valahogy megállja, hogy ne tegyen megjegyzést. Szereti a meleget, mert mindig fázik, az otthonka felett most is köntöst visel, lábán vastag zokni és bundás papucs. Hiányoznak róla az asszonyos zsírpárnák, vékonyka, apró testét több réteg ruhába bugyolálva tudja csak melegen tartani.
A töltött káposztát a hűtőbe rakom, a stangli a konyhapulton marad. A bejgli láttán felragyog az arca, azonnal kiszabadítja a fóliából, és vág belőle két szeletet. Korán jöttem, még nem reggelizett mondja, épp a konyhába indult, hogy főzzön egy tejeskávét, mikor megszólalt a csengő. Csak a pizsamát vetette le, mosakodni sem volt még ideje szabadkozik, zavartan igazgatja erősen őszülő, alvástól kócos haját.

Lassan, élvezettel majszolja a bejglit, alaposan megrág minden falatot, tartogatja a szájában, hogy hosszan kitartson az édes íz. Az üzletben is vettem egy rudat, de az meg sem közelíti a tiédet, mondja, ráadásul hanyagul pucolták meg a diót, a harmadik falatnál megcsikordult a fogam alatt a héja. Manapság, amilyen drága a fogorvos, jobban kellene figyelni az ilyesmire.

Mire elkészítem a tejeskávéját, a kistányér üresen hever előtte. Vágjál nekem még egy szeletet légy szíves, kéri, és főzzél magadnak egy kávét, aztán ülj le ide mellém! A felső polcon, abban a hóemberes dobozban találsz egy kis linzert, Bözsi sütötte, kóstold csak meg, nagyon finom. Sajnos a fahéjas csillag már elfogyott.
A gőzölgő bögréket az asztalra teszem, leülök Grétivel szemben. Óvatosan kortyol az italba, kedvére való lehet, mert egy szuszra kiissza a felét. Szándékosan kevesebb cukrot tettem a mákos töltelékbe, de még így is émelyítően édes maradt.

Bözsi velem töltötte a szentestét, újságolja, idén a fia és a menye a nászasszony mellett döntött. A fát még délelőtt feldíszítettem, Bözsi fél hatra jött, hozta a vacsorát: rántott filét ettünk majonézes krumplival. A pontyot nem mertük bevállalni, mindkettőnknek rossz már a szeme.
Míg elmosogatok, a régi idők karácsonyait emlegeti, a gyerekkorára is kitér. A lányáról kérdezem, de róla nem szívesen beszél. Nemrég kezdett az új munkahelyén, így idén nem tudott hazautazni az ünnepekre. Nem ment férjhez, gyereket sem akar, valami angol pasassal él együtt, akit nem hajlandó bemutatni, mondja kelletlen hangon. Biztos vele sem tervez hosszú távra. Feláll, a kezembe adja a bögrét, majd sértődött indulattal becsukja az ablakot.

A nappaliban a fekete-fehér kandúr összegömbölyödve alszik a fotelben. A dohányzóasztalon karácsonyi terítő, az adventi koszorún már csaknem csonkig égtek a gyertyák. Ideje volna kidobni, mielőtt tüzet okoz. Az ablakpárkányon kókadt mikulásvirág hervadozik, nem bírja a meleget, alig maradt már rajta levél. Hozok egy pohár vizet, kiszedem a cserépből a száraz leveleket. Az ablak poros, ráfért volna a pucolás. Hatodikáig szabadságon vagyok, egyik délután eljövök és rendbe rakom, mondom. Gréti szerint időpocsékolás, ráér tavaszig, de ha nincs jobb dolgom, nem bánja, legalább elmeséli a szilvesztert, amit szintén Bözsivel tölt. Már a pezsgő is megvan, hiába mondta neki, hogy a sok gyógyszer miatt nem ihat alkoholt, a szomszédasszony szerint néhány korty nem árt, feldobja kicsit a hangulatot. Remek lesz mellé a stangli és Bözsi sajtos csigája. A macskára mindenesetre figyeljek, nagyon kíváncsi, és imád az ablakban bámészkodni. Már csak az hiányzik, hogy megszökjön, és itt maradjon teljesen egyedül!

Elzárom a radiátort, billenőre nyitom az ablakot. Csak néhány percre, hogy átjárja a szobát a friss levegő, mentegetőzöm. Legyint, mintha nem érdekelné, de tüntetőleg a fürdőszobába vonul, hogy rendbe szedje magát.
Levetem a pulóvert, a vékony blúzban végre komfortosan érezem magam. Míg készülődik, felporszívózok és leszaladok a kisboltba, elintézem a bevásárlást. Gréti már összeírta a listát, a cetli a hűtőre függesztve vár: tej, kenyér, kávé, parizer, sajt, vécépapír. Hozok teát, aszalt datolyát, narancsot és banánt is, tudom, hogy szereti, csak sajnálja rá a pénzt, nehezen jön ki a nevetséges nyugdíjból. A kikészített tízes persze kevés, teszek hozzá a sajátomból, Grétinek az füllentem, minden, amit vettem, akciós.

Csak kéthetente jövök, de ilyenkor órákig vele maradok. Berakok egy mosást, kivasalok, közben beszélgetünk. Leül a fotelbe, a macskát az ölébe veszi. Hagyom, hogy kifogyjon a szóból, csak utána mesélek a saját dolgaimról. Mielőtt hazaindulnék kiteregetek, és főzök neki egy teát.
Sietősen bújok a csizmába, nya­kam köré tekerem a sálat, gyors mozdulatokkal húzom magamra a kabátot. Elszaladt az idő, mindjárt kezdődik a kedvenc sorozata. A szomszédban már nyílik az ajtó, Bözsi bukkan fel a lépcsőházban, kezében egy tál túrós pogácsával.