Armie Hammer és a transzgenerációs trauma esete

Hammer ellen 2021 óta tart a nyomozás nemi erőszak és szexuális zaklatás ügyében, miután egy nő – később a nyilvánosság előtt is vállalva arcát – feljelentette.
A minisorozatban ő nem szólal meg, ennek minden bizonnyal a folyamatban lévő nyomozás az oka. Ám két másik áldozat elmeséli, hogyan kerültek a Szólíts a neveden sztárjának csapdájába. A nagy hollywoodi produkciós irodák a MeToo és a Time’s up mozgalom tapasztalatából tanulva már nem sokat vártak azzal, hogy elhatárolódjanak a színésztől: Hammer Jennifer Lopez partnere lett volna a Shotgun Weddingben, itt a helyét Josh Duhamel vette át, emellett a Keresztapa-filmeken alapuló, tervezett streaming-sorozatból is eltávolították, majd ügynöke is szerződést bontott vele.

Hammer természetesen tagadja a vádakat, noha elég sok online lábnyomot hagyott maga után. Az egész botrány akkor robbant ki, amikor a pert indító áldozat – akkor még álnéven – egy teljes Instagram-oldalt szentelt a színész beteges chatüzeneteinek. Amiket megőrzött, csakúgy, mint a sorozatban megszólaló két fiatal nő, Courtney Vucekovich magánvállalkozó és Julia Morrison színész és művész.

A Hammer háza ezeket a beszélgetéseket, Courtney beszámolóját a több hónapig tartó kapcsolatukról, a már ismert love bombing jelenséget főleg az első részben mutatja be. A további két részben a tehetős és befolyásos Hammer család sötét múltját taglalja. Ami, mint kiderül, nem is akkora titok, ugyanis Armie nagynénje, Casey Hammer már jó pár évvel ezelőtt megírta a családja történetét, csakhogy a könyvre addig kevesen bukkantak rá, amíg a színész elleni vádak fel nem merültek.
Casey egészen a Hammer család pátriárkájáig, Armand Hammer olajmágnásig megy vissza, aki szoros kapcsolatot ápolt az egykori Szovjetunió legfelsőbb vezetésével, emellett – legalábbis a könyv szerzője szerint – amerikai politikusokra, királyi sarjakra, komoly kaliberű üzletemberekre volt nagy befolyással, a környezete filantrópként ünnepelte, zárt ajtók mögött azonban korántsem volt úriember. Casey Hammer apját, Juliant sem hagyja ki, aki önjelölt Hugh Hefnerként élt, és saját testvéréréről, Michaelről (Armie apjáról) is van mit mesélnie.

A sorozat hosszasan beszél a Hammer férfiak domináns, nőgyülölő, nárcisztikus vonásairól, és ezzel magyarázza Armie személyiségét, pontosabban személyiségzavarát. Bár a látószög kitágítása valóban fontos („Miért is csodálkoznánk, hogy bántalmazó lett belőle, amikor ilyen légkörben nőtt fel?”), magáról Armie-ról keveset tudunk meg. Nincsenek olyan megszólalók, akik közel álltak volna hozzá (leszámítva egy egykor vele egy színiiskolába járó férfit, de ő sem tartotta vele a kapcsolatot), és el tudnák mondani, milyen intő jelek merültek fel a személyiségében (ha akadtak egyáltalán). Nem derül ki, Armie-nak milyen gyerekkori élményei voltak, vele hogy bántak a szülők, és az sem, hogy Hollywood miként kezelte.

A Hammer háza egy újabb dokumentumfilm-sorozat, amely felemás hatást kelt: ugyan érdekesen mesél a transzgenerációs traumák nyomvonala mentén, de az a benyomásunk, hogy az alkotók még várhattak volna az elkészítésével. Legalább addig, amíg a nyomozás lezárul, esetleg tárgyalás lesz belőle, vagy az áldozatoknak, egykori ismerősöknek, barátoknak egy kicsit több idejük marad feldolgozni a történteket, aminek eredményeként mélyebb, tanulságosabb, fókuszáltabb történet kerülhetett volna a nézők elé.

Herczeg Szonja