Xavi Mena örül, hogy befogadták a DAC-szurkolók

Hogyan kezeli a jelenlegi vírushelyzetet?
Elsősorban otthon maradok, betartom az egészségügyi óvintézkedéseket, és remélem, hogy mindenki más is így tesz. Emellett igyekszem minél többet olvasni, tornázni és dolgozni, amennyit csak lehetséges.

Sajnos idejekorán befejeződött a szezon, hogyan értékelné az első, csonka évét mint Szlovákiában tevékenykedő kézilabdaedző?
Az eredményeink alapján jól teljesítettünk. Ügyesen beépültünk a MOL Liga mezőnyébe, ahol a tizedik helyen zártunk, a szlovákiai csapatok közül pedig mi lettünk a harmadikok a nagymihályiak és a vágsellyeiek mögött, melyek közül előbbit otthon sikerült is legyőznünk. Szintén figyelemre méltóan teljesítettünk hazai pályán olyan elitcsapatok ellen, mint a Poruba vagy a prágai Slavia. A klub vezetősége megfelelő vízióval rendelkezik. Már az alacsonyabb korosztályokban is keményen dolgoznak, és a mi felnőttcsapatunk is viszonylag fiatalnak mondható. Ezen az úton haladva biztató a jövő. Ebben az első évben fontos volt, hogy én is és a játékosok alkalmazkodjunk egymáshoz, úgy is mondhatjuk, hogy ez a tanulás időszaka volt számunkra. Személy szerint elégedett vagyok az eredménnyel.

Hogyan tölti jelenleg a szabadidejét?
Ami a kézilabdát illeti, elemzem a jövőbeli lehetséges ellenfeleink mérkőzéseit, hogy fel legyek készülve. Ezenkívül a szabadidőmben tornázok, olvasok, sétáltatom a kutyámat, és legfőképp a szüleimmel töltöm az időt.

Tartja a kapcsolatot a csapattal? Milyen instrukciókkal látta el a lányokat a kényszerszünetre?
Természetesen, tartjuk a kapcsolatot, sokat kommunikálunk. A lányok személyre szabott edzéseket végeztek, melyeket az erőnléti edző ír elő.

Hogyan hatott önre a Spanyolországból Szlovákiába való költözés?
Az első dolog, ami teljesen új számomra, az a nyelv. Még akkor is, ha beszélek angolul, nem tudok ugyanúgy kommunikálni az emberekkel, mintha otthon beszélnék anyanyelvként katalánt vagy spanyolt, de az ember kénytelen feltalálni magát. A lányoknak köszönhetően sok mindent megtanultam szlovákul, de annál is többet magyarul! Maga a költözés nem okozott nagy problémát, mivel az egész vezetőség már az első naptól kezdve gondoskodott rólam, s emellett új barátokra is szert tettem.

Figyelemmel követi a női és a férfikézilabdát is? Melyek a kedvenc csapatai?
Persze, mindkettőt figyelem. Ami a férfiakat illeti, a kedvenc csapatom nyilvánvalóan a Barcelona. Az idei szezonban viszont volt egy másik gárda is, mely igencsak lenyűgözően játszott, mégpedig a Pick Szeged, amely a szezonban kétszer is majdnem legyőzték a Barcelonát. Nagyon bejön az agresszív játékstílusuk. A nőknél, hogyha a mi lányainkat nem említem, akkor régi kedvencemnek mondható a Győri Audi ETO, illetve szintén figyelemmel követem az általam nagyra tartott, spanyol Ambros Martín vezette orosz Rosztov-Dont is.

Követ más sportágakat is a kézilabdán kívül? Egy korábbi interjúban már említette a futballt. Esetleg valami mást?
Spanyolországban és Katalóniában a legnépszerűbb sport egyértelműen a labdarúgás, és jómagam is tevékenykedtem labdarúgó-játékvezetőként hét évig, tehát akarva-akaratlanul figyelemmel követem a focit. Kedvelem azokat a sportokat, melyeket labdával játszanak, így a kosárlabdát (Euroliga és NBA) és a teniszt is követem. De más sportágakat is szoktam nézni, például cselgáncsot, asztaliteniszt, röplabdát és téli sportokat. Bár ezeket nem feltétlen nézem rendszeresen.

Meg tudná mondani, ki a kedvenc sportszemélyisége, és miért?
Rengeteg van. Ha egyetlen atlétát kellene kiemelnem, akkor az Killian Jornet, a világ egyik, ha nem a legsikeresebb ultramaraton-futója. Nem is azért, mert a legjobb, hanem mert képes a csúcson maradni már 12-13 éve, és az az igazán nehéz dolog. Ennyi ideig uralni egy sportágat rendkívüli mennyiségű munkát, önfeláldozást és több mint 100%-ot igényel. Még hozzá szeretném tenni, hogy le a kalappal minden sportolónő előtt, akik profi szinten aktívak, hiszen nekik szinte sosem állnak rendelkezésre ugyanazok az edzőközpontok, létesítmények, illetve egyéb források, mint a férfiaknak.

Edzőként mik a gyenge pontjai, melyeken javítani szeretne?
Az egyik gyenge pontom, hogy hajlamos vagyok a történéseknek csak a pozitív oldalát nézni, miközben sokszor szükséges a játékosokkal tudatni, hogy a meccsen szinte semmi sem működik, s ezáltal gyorsabban változtatnak a mentalitásukon. De ez egyszerűen a munkánk velejárója. A mi feladatunk, hogy mi is és játékosaink is évről évre fejlődjenek.

Befejezésül szeretne valamilyen üzenetet küldeni a Szlovákiában élő kézilabda-rajongóknak?
A mi szurkolóinknak azt üzenem, hálás vagyok azért, hogy befogadtak, és hogy minden meccsen buzdítottak minket, a lányok és az edzői stáb is nagyra értékeli a támogatást, és mindez erőt ad, hogy tovább dolgozzunk. Ahogy azt már korábban is említettem, egy remek klubról beszélünk, és biztosra veszem, hogy még sok örömteli élményben lesz részük a csapatnak és a szurkolóknak. A hűséges kézilabdafanokat pedig arra biztatom, hogy gyermekeiket lelkesítsék e nagyszerű sport űzésére, hiszen csak így képes továbbfejlődni a sportág.