Tíz érv Messi mellett

Rajta kívül csak hárman mondhatják el magukról, hogy tripláztak az Aranylabda-szavazáson: Johan Cruijff (1971, 1973, 1974), Michel Platini (1983, 1984, 1985) és Marco van Basten (1988, 1989, 1992).

Ami Messit megkülönbözteti a felsorolt labdarúgóktól, az a kora. Hogy mindössze 24 éves. Mások – Cruijff, Platini és Van Basten is – ekkor kezdtek belelendülni. S Messi? Mi van akkor, ha ez nála is csupán a rajtvonal? Ha csak most lendül majd bele úgy istenigazából? Mit láthatunk majd akkor? Hány és hány regiment hátvédnek kell majd felsorakoznia a tizenhatosra, hogy megállítsák a megállíthatatlant, hogy feltartóztassák Messit?

Kilátásaink, maradjunk annyiban, kecsegtetők. Egyelőre azonban foglaljuk össze tíz pontban, miért Messi kapta a világ legjobbjának járó Aranylabdát.
1.
Mert a futballt még mindig (vagy inkább: újra!) gólokra játsszák, márpedig Messi az egyik legjobb ebben a műfajban. Tavaly hetven tétmérkőzésen 59 gólt lőtt. Hogy a spanyol kommentátorokat idézzem, akik a közvetítőkabinból kihajolva, teljes transzban kiabálják: Messi… Messi… gooolaaazooo!

2.
Mert Messi nem erőből focizik. Nem izomból, hanem ösztönből. Az ő játéka egészen finom cselek sorozatára épül, sprintelés közben egyet kileng balra, egyet jobbra, aztán megint balra, megint jobbra, hopp, egy kötény, egy visszahúzós csel, s nicsak, ez már az üres kapu előtte. Egy szempillantás alatt átcselezi magát a védelmen. Esterházy Péter írta Albert Flóriról (az egyetlen magyar aranylabdásról), hogy ha Albert megindult a kapu felé, s csak négy védő volt előtte, az majdnem mindig biztos gólt jelentett. Messi is így szokott játszani (játszadozni) az ellenfelekkel. Megkapja a labdát, és megy. Mint kés a vajban. (Látványnak sem utolsó, valljuk be.)

3.
Sokan ellenérvként hozzák fel Messivel szemben, hogy csak azért tündökölhet, mert Xavi és Iniesta alkot a háttérben, holott ez éppenséggel Messi mellett szól, nem pedig ellene. Igen, Messi azért ilyen jó, mert a Barcelonában futballozik. Hogy mire lenne képes, ha nem a Barcelonában, hanem, teszem azt, a Norwich Cityben játszana, és nem Xavi meg Iniesta, hanem Pilkongton meg Hoolahan szolgálná ki? Értelmetlen kérdés. Mint az, hogy hány másodperc alatt futná Usain Bolt a száz métert, ha a pálya a Mount Everesten lenne, és sícipőben kellene indulnia...
4.
Mert nincsenek botrányai, mint a bulvárlapok címlaphősévé váló Giggsnek. Vagy mint a becsmérlően nyilatkozó Torresnek. A prostituáltakkal randizó Rooney-nak. A részeges Gutinak. A hisztériásan négerező Suáreznek. Az önimádó Cristiano Ronaldónak, akit már saját csapatának a szurkolói is kifütyültek. Vagy mint Terrynek, Lampardnak, Carrollnak… Mint majdnem minden sztárnak.

5.
Mert tanult a hibáiból, s a pályán csak a futballra összpontosít. Már nem köpi le az ellenfelet (mint egykoron Málagában), nem veszekszik, nem pöröl. Nem szerez gólt kézzel, s nem játssza el utána az ártatlant (mint egykoron az Espanyol ellen). Az El Clásicókon jól lehetett látni: akármilyen tömegjelenet volt, lökdösődés, perpatvar, csapdlecsacsi, Messi mindig félrevonult, s inkább kimaradt a balhéból.

6.
Mert tud mosolyogni. Banálisan hangzik, de roppant fontos: Messi élvezi a játékot. S ezt látja, érzi a közönség is. És hálás érte. Hogy nem egy szótlan, pókerarcú zsoldos robotol előtte a pályán, hanem valaki, aki imád játszani a labdával. S aki mosolyog, ha gólt lő. Emlékeznek még a vigyorgó Ronaldinhóra, fénykorában, amikor állva tapsolt neki még a Bernabéu is? Messi is olyan. Olyan gyerekes néha. De épp ez benne a jó.

7.
Voltak nagy spílerek, akik semmit, vagy majdnem semmit nem nyertek. Enzo Francescoli, például. Vagy Zico. Vagy Eric Can­tona, aki az angol bajnoki címeken kívül nem sok mindent tudott felmutatni. Messire mindez nem érvényes. „Annak idején, amikor az Aranylabda-szavazáson csak a második helyen végzett Cristiano Ronaldo mögött, felhívtam őt, és azt mondtam neki: ide figyelj, Leo, ilyesmi utoljára fordult elő, világos? Értett a szóból a srác, mert azóta mindent megnyert” – nyilatkozta Diego Maradona. Maradjunk annyiban: Messi klubszinten valóban megnyert már minden lehetséges trófeát. (S még csak 24 éves!)

8.
Mert 13 éves kora óta a Barcelona játékosa, s a klubhűség a mai világban nagy erény. Ez persze nemcsak Messire, hanem szinte az egész Barcára érvényes. Ritka és egyszeri jelenség, hogy a világ legjobb csapatának futballistái többségükben saját nevelésű játékosok.

9.
Mert megtanult passzolni. Már nem akar minden helyzetet egymaga befejezni. Már leadja a labdát. 2011-ben például 35 gólpasszt adott. Erre a statisztikára már fel sem figyel a szakma, pedig beszédesebb, mint a gólok száma.

10.
Bárhogy is csűrjük-csavarjuk, vé­­gül mindig ugyanoda lyukadunk ki. Miért Messi kapta az Aranylabdát? Mert ő a legjobb.