Tanulni kell az athéni hibákból

Mindössze 82 másodpercig tartott Pálkovács Zoltán (alul) olimpiai szereplése, miután az első körben ipponnal kikapott a francia Lemaire-tőlTASR/AFP-felvételHosszú hetek, hónapok munkája után alig másfél perc alatt véget ért számára az olimpia.

Nem jött ki a lépés. Mint már sokszor mondtam, a cselgáncs olyan sportág, amelyben elég egy rossz mozdulat, s azonnal vége a mérkőzésnek. A Lemaire elleni vereség után is reméltem, hogy majd a vigaszágon folytathatom. Ám nagyon erős volt a csoportom, és a francia az elődöntőbe jutásért kikapott a német Juracktól. Akkor kicsit csalódott voltam. De nincs mit tenni, megyünk tovább. A hibákból tanulni kell, és tovább csiszolni a technikát. Fiatal vagyok, sok verseny van még előttem.

Súlycsoportjának, a 100 kg-osoknak győztese nem a nagy esélyesnek kikiáltott japán Inoue, sem a magyarok éremesélyese, Kovács Antal lett, hanem sokak számára meglepetésre, a fehérorosz Makarov.

Az olimpián sok volt a meglepetés, ez is bizonyítja, hogy nem csak Ázsiában és Európa egyes országaiban űzik magas szinten ezt a sportot. A mi súlycsoportunkban négy csoport volt, ezek közül a C és a D volt a legerősebb, itt buktak el a nagy esélyesek, Inoue és Kovács. Makarov a könnyebbik ágra került, egyenes út vezetett számára a döntőig. Szerencséje is volt tehát, de nem csak ezért nyert, hiszen kiváló cselgáncsozó.

A szlovák cselgáncsküldöttség is okozott egy meglepetést, Jozef Krnáč révén.

Erre tényleg nem gondolt senki. Dodo nagyszerűen versenyzett, a sorsolásnál is kedvezett neki a szerencse, s a mezőnyből hiányzott a korábbi kétszeres világbajnok iráni sportoló, Mirasmaeli. A helyszínen szorítottam barátomnak, és nagyon örültem az érmének. Sajnos, este már én nem ünnepelhettem vele, mert négy nappal később rám is verseny várt.

Az ötkarikás játékok előtt inkább Pálkovács neve hangzott el a pontszerzésre esélyesek között, végül Krnáč hozta az érmet...

Hát igen, ha valakitől várják a jó eredményt, és az nem jön, csalódottak, a meglepetéseknek meg kétszeresen örülnek. Dodo érme nekem is nagy boldogságot jelentett.

Eltekintve a versenyektől, milyen volt az olimpia hangulata?

Remek, a megnyitó is jól sikerült. De őszintén megmondom, szervezési szempontból egy kicsit másképp képzeltem az olimpiát, messze voltak egymástól a különféle sportágak helyszínei, körülményes volt eljutni egyik helyről a másikra.

A nyitóünnepségről gyakran halljuk, hogy fárasztó, nagy megterhelésnek teszi ki a sportolókat...

Szerintem nem. A felvonulás nem volt megterhelő, egy kicsit ültünk, egy kicsit járkáltunk, egy kicsit álldogáltunk. Viszont az ünnepség végeztével nem álltak a helyzet magaslatán a rendezők, mivel két óráig várakoztunk a buszra, hogy visszajussunk az olimpiai faluba.

Saját sportágán kívül volt lehetősége más eseményeket is megtekinteni?

A helyszínen szurkoltunk Martin Tešovičnak és a szlovák szinkronúszóknak is. Bátky Attilát is szívesen megnéztük volna, de itt nem volt szerencsénk, nem engedtek be a terembe.

A játékok előtt mindenki a terroristáktól tartott, végül nem tőlük, hanem a doppingbotrányoktól volt hangos Athén. Hallott a különféle ügyekről?

Idén sok sportolót elkaptak, többet, mint eddig valaha. Úgy tűnik, két sportágban, az atlétikában meg a súlyemelésben van a legtöbb dopping. A súlyemeléssel kapcsolatban azt hallottam, ezt a sportot dopping nélkül már nem lehet űzni, nem lehet bekerülni a világ élvonalába, hisz óriási súlyokat emelgetnek. Atlétikában is sok az ilyen eset, a szlovák súlylökő Milan Haborák is csak megmelegedett a faluban és már utazhatott is haza. De úgy gondolom, aki tiltott szereket használ, megérdemli azt a két év „pihenőt”.

Végezetül kellemesebb témáról: mi volt az ön számára a legemlékezetesebb pillanat Athénban?

Örökre feledhetetlen emlék marad a nyitóünnepség és Jozef Krnáč ezüstérme.

És 2008-ban irány Peking?

Természetesen! Már előre kell gondolkodni, az a négy év nagyon gyorsan elszalad. Ha minden jól megy, két olimpia még mindenképp előttem áll. Most azonban a legfontosabb az ősszel Azerbajdzsánban rendezett katonai világbajnokság, remélem, ott visszaszerzem az önbizalmamat.