Sagan miatt volt érdemes végignézni a Tourt

Peter Sagan hasonló magabiztossággal söpörte be a pontverseny legjobbjának járó zöld trikót, zsinórban immáron ötödször. Úgy tűnik, nincs új a nap alatt. Sejtettük, hogy Froome a legerősebb bringás a mezőnyben, azt viszont tudtuk, hogy neki van a legerősebb csapata. Sokak szerint egy hasonló összeállításban bárki tudna Tourt nyerni. De ez nem teljesen igaz. Mert valami azt súgja, hogy Froome talán úgy is nyert volna, ha szólóban, csapat nélkül vág neki ennek a bő háromhetes kalandnak. Persze nyilván akkor is jótékonyan érezte a Sky-muskétások jelenlétét, amikor az első igazi hegyi etapon gondolt egy merészet, és lejtmenetben otthagyta a többieket, majd mosolyogva sárgába öltözött, de ott, akkor ez az ő személyes döntése volt. Azé a Chris Froome-é, akit korábban sokan kritizáltak, hogy technikai hiányosságai miatt az ereszkedőkön nem tud lépést tartani a legjobbakkal. Most megmutatta, hogy tud. Továbbá Froome volt az, aki elsőként lereagálta Sagan és a Tinkoff akcióját azon kaotikus és oldalszeles montpellier-i befutón, ahol tisztában volt vele, hogy Sagan mellett etapot nem, de időt nyerhet legnagyobb riválisaival szemben. Így is történt. És ha mindez még nem lenne elég, Froome, már az összetettbeli kényelmes vezetés birtokában, erőből behúzta a hegyi időfutamot. „Ez a legjobb érzés a világon. Egyebet nem kívánhatok. Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen csapatban tekerhetek, és ebben a pozícióban. Egyértelműen ez a legerősebb csapat a mezőnyben” – mondta a háromszoros bajnok az utolsó hegyi szakaszt követően, amikor már biztos volt, hogy harmadszor is ünnepelhet. Froome sikeréhez, a csapaton és saját tehetségén túl, persze kellett a legnagyobb riválisok gyengélkedése is. Alberto Contador az elején többször is bukott és megsérült, végül, mintegy jelképesen azon az andorrai hegyibefutóval végződő szakaszon adta meg magát végleg, ahol 2009-ben az egyik legnagyobb győzelmét aratta. De a hírek szerint Alberto már jobban van, s bár az olimpiát kihagyja, a Vueltára teljes harci díszben érkezik. A legnagyobb csalódás Nairo Qiuntana szereplése volt, akit a Tour előtt mindenki Froome első számú kihívójának tekintett. Aztán az egészből nem lett semmi. Quintana, aki saját állítása szerint allergiával küszködött, végig fásult volt, lassú, szórványjellegű támadásai pedig teljesen hatástalanok és erőtlenek maradtak. Klasszisára jellemző, hogy így is felállhatott a dobogóra. A franciák becsületét Romain Bardet mentette meg, aki megnyerte az egyik legkeményebb alpesi szakaszt, és végig jól sáfárkodott az erejével. Jutalma egy második hely a generálban, bár Froome-ra ő sem volt veszélyes. És végül itt volt Peter Sagan, aki a legjobb TdF-szereplését tudhatja maga mögött. Már a második szakaszt megnyerte, és három napig viselhette az összetettben élen állónak járó kultikus sárga mezt. Aztán nyert még két etapot, összegyűjtötte a részhajrákért járó pontokat, és gyakorlatilag már a második hét végén eldöntötte a zöld trikó sorsát. Legnagyobb kihívója, a szupersprinter Mark Cavendish csak legyintett: „Sagan egészen más kategóriát képvisel, lehetetlen tőle elvenni a zöld mezt.” Az már csak hab a tortán, hogy Sagant választották az idei francia kör legaktívabb bringásának. Nyilván nem véletlenül. Némi túlzással elmondható, hogy elsősorban a zsolnai kerekes miatt volt érdemes odaülni a tévé elé, és végignézni ezt a kicsit unalmasra sikeredett háromhetes versenyt. Mert ha Sagan lőtávolban volt, akkor sejthettük, hogy valami történni fog. És végén még arra is maradt ereje, hogy csapattársát, Rafal Majkát a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös trikóhoz segítse, egy másik kollégának, Roman Kreuzigernek pedig az utolsó alpesi szakaszon kitekerje a top tízet. György Norbert