Rákosi Gyula: „Hatezer forint járt a VVK-győzelemért”

Miként gondol vissza a pályafutására?
Örömmel, boldogan, és nagyon örülök annak, hogy már több mint nyolcvan évet megéltem.

Mi volt a legnagyobb élménye?
Minden meccs élmény volt, fantasztikus ferencvárosi csapatban futballoztam. Kiváló szurkolótáborral rendelkeztünk, akik velünk nevettek és velünk sírtak. Ha nyertünk, akkor összejöttünk és közösen ünnepeltünk. Ezt sosem lehet elfelejteni. 

Számított arra, hogy életműdíjat kap?
Őszintén megmondom, hogy nem. Fel sem merült bennem, hogy ilyen jelentős elismerést kaphatok, hiszen sokkal jobb játékosokkal fociztam együtt. Nem is értem, hogy miért esett rám a választás, de hát köszönöm szépen. Én sohasem tartoztam a sztárok közé, de mindig igyekeztem, tettem a dolgom, gürizős típus voltam, így kiegészítettük egymást. 

Hogyan emlékszik az 1965-ös VVK-győzelemre?
Máig felejthetetlen számomra a finálé. Az az igazság, hogy a magyar vezetőink eladták a visszavágó jogát, simán beleegyeztek abba, hogy a kiírással ellentétben egy meccsen dőljön el a harmadik számú európai kupatrófea sorsa. Természetesen Torinóban nem mi voltunk az esélyesek, mert a Juventusnak jobb csapata volt, legalábbis papíron. De nem ijedtünk meg, úgy léptünk pályára, hogy ne kapjunk egy sima ötöst. Aztán hatalmas meglepetésre az alacsony termetű Fenyvesi fejesével 1:0-ra nyertünk.

Mekkora jutalmat kaptak a Vásárvárosok Kupája elhóđításáért, amely azóta is az egyetlen magyar kupadiadalnak számít?
Akkoriban egészen más volt az értékrend, mint ma. Azt hiszem, hatezer forintot kaptunk fejenként. Dalnoki Jenő sérülés miatt nem játszhatott, ezért neki mi dobtuk össze a prémiumot.

Az 1960-as római olimpián tagja volt a bronzérmet nyert válogatottnak.
Nagyon jó csapatunk volt, be kellett volna jutnunk a döntőbe, de a négy között pechesen 1:0-ra kikaptunk a dánoktól. Gól nélküli állásnál csináltam egy tizenegyest, de sajnos Várhidi Pali kihagyta… 

Az 1964-es Eb-n sérülés miatt hiányzott. 
A négyes döntőig minden meccsen játszottam, sajnos a legrosszabbkor váltam harcképtelenné. Lehet, hogy velem nem bronz-, hanem aranyérmesek lettünk volna… (nevet)

Két világbajnokságon szerepelt, mindkétszer a negyeddöntő jelentette a végállomást. Ön szerint miért nem sikerült az éremszerzés?
1962-ben és 1966-ban is remek válogatottunk volt, és mindkétszer egy banánhéjon csúsztunk el. Chilében nem tudtunk gólt rúgni a cseheknek, négy évvel később pedig a szovjetek ellen buktunk el. Hiába játszottunk jól, nem tudtuk feltenni az i-re a pontot. Nagy kár, mert mindkét esetben még a vb-győzelemre is lett volna esélyünk.

 Ki volt a legjobb barátja?
Albert Flórián és Szűcs Lajos. Természetesen minden csapattársammal jól kijöttem, de kettőjükkel olyan viszonyban voltunk, mintha testvérek lettünk volna. 

Mit tart legnagyobb edzői sikerének?
Négy esztendeig a magyar ifjúsági válogatottat irányítottam, ezt követően 1982-től hat évig a Fradinál pályaedzőként tevékenykedtem. Ezután vezetőedző lettem, Albert Flóri segítette a munkámat. Sajnos a két szezon alatt nem sikerült bajnokságot nyernünk, egy második és egy harmadik helyezést értünk el.