Öt-hat év múlva világbajnok akar lenni

Az ön pályafutása is hasonlóan kezdődött, mint a legismertebb pilótáké, akik már 4-5 évesen gokartoztak?

Huszonegy éves voltam, amikor először ültem be versenyautóba, és számítógépes szimulátorprogramok kapcsán ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik később bemutattak Zolinak (Zengő Zoltán, az ő nevét viselő WTCC-istálló tulajdonosa, sportmenedzser –a szerk. megj.). Aztán egy tesztlehetőség alkalmával kipróbálhattam magam az ő autójával a Hungaroringen. Ez 2005-ben volt, ott kezdődött a mi együttműködésünk. Sajnos nekem az a része kimaradt, hogy kiskoromban gokartozzak.

Tehát némi szerencse is kellett ahhoz, hogy a megfelelő emberekkel megismerkedhessen. Most, hogy már a versenyek részese, mit gondol, mekkora szerepe van a véletlennek a pilóták karrierjében?

A szerencse mindenképp legalább a fele az egésznek. Azt hiszem, Magyarországon rengeteg tehetséges fiatal van, aki hasonló pályát befuthatott volna, mint én, csak egyszerűen nem volt meg rá az anyagi kerete, nem volt olyan szerencsés, hogy jó időben legyen jó helyen. Nyilván élni is kell a lehetőségekkel, de szerintem ahhoz, hogy valaki megmutathassa azt, mi rejlik benne, nagy adag szerencse kell.

27 éves, ennek ellenére már komoly eredményekkel büszkélkedhet az autósportban. Mit emelne ki eddigi sikerei közül?

A legemlékezetesebb a Seat León Eurocup-győzelem volt 2009-ben, aztán ezt követte a túraautó-vb-sorozatban való részvétel, ezt is hatalmas eredménynek könyvelem el. De ami szakmai szempontból a legnagyobb elégtételt jelentette, az a világbajnoki futamgyőzelem volt 2010-ben Makaóban.

2008-ban és 2009-ben két nagydíj négy futama erejéig lehetett ott a túraautó-vb-n, 2010-ben és tavaly viszont már az egész szezont WTCC-versenyzőként töltötte, mindezt első magyarként. Ez az a kategória, amelyben mindig is szeretett volna jelen lenni?

Abszolút igen. Kisgyerekkorom óta autóversenyző szerettem volna lenni, és nagyon-nagyon örülök neki, hogy azon kevesek közé tartozhatom, akiknek ez sikerült is. Tényleg nagyon boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben, és remélem, hogy ezt még 10–15 évig csinálhatom.

Nagy a különbség a két fentebb említett versenysorozat között?

Hogyha az autót nézzük, az eléggé hasonló mindkét kategóriában. A Seatnak az volt a pikantériája, hogy volt 26–28 teljesen egyforma autó, és tényleg a pilótának a kvalitása döntötte el, hogy körülbelül hol végez a rangsorban. A túraautó-világbajnokságban pedig a Chevrolet-től kezdve a BMW-n át a Volvóig nagy gyártók versenyeznek egymással. Itt már eltérő képességűek az autók, vagyis nem csak a pilóta határozza meg, hogy ki nyer egy futamot. A sorozat neve is elárulja, hogy világbajnokságról van szó. Azt gondolom, hogy a túraautó-világbajnokságban szerepelnek a világ legjobb olyan pilótái, akik zárt karosszériás autót vezetnek.

Hogy képzeljen el egy átlagember egy ilyen túraautó-csapatot? Mennyiben lehet összehasonlítani a háttércsapat munkáját, összetételét mondjuk egy Forma–1-es istállóéval?

A mi csapatunk létszámát tekintve sokkal kisebb egy F1-es csapatnál, de akár még egy komolyabb pénzügyi háttérrel rendelkező túraautócsapatnál is. Nagyjából 10 főből áll az istálló, hatan szerelik közvetlenül az én autómat, van egy versenymérnököm, van egy csapattulajdonos és neki egy asszisztense.

Az idei WTCC-idény, amely márciusban fog kezdődni, új futamokat is tartogat a pilótáknak. Például a Dióspatony melletti Slovakiaringen is lesz verseny. Mit vár az új helyszínektől? Vagy inkább a megszokott pályákat kedveli?

Mindenképpen a Hungaroringet várom a leginkább, mert tavaly is nagyon-nagyon jól sikerült ez az esemény, 2. lettem. Egyébként az új helyszínek közül az észak-amerikai futamot várom, még ha a pályát annyira nem is ismerem. Nem jártam még ott sosem, úgyhogy ez mindenképp egy különlegesség lesz nekem. A futam alkalmából életemben először ellátogathatok az USA-ba.

S az eredmények tekintetében mik a céljai?

Mivel világbajnoki futamgyőzelmem már van, ezért ha az ember ezt képes elérni, akkor a következő célnak nyilván a világbajnokság megnyerésének kell lennie. S nekem is az a célom, hogy négy-öt-hat év múlva olyan szintre érjek, ahol azt tudom mondani, csak rajtam múlik, hogy ez sikerül-e vagy sem.

Valószínűleg az autósport királykategóriájának számító Forma–1-et is nyomon követi. Elárulja, kinek szurkol?

Ez jó kérdés... Kimi Räikkönen a kedvencem, régen is az volt. Most, hogy visszajött a Renault-ba, neki biztosan szorítani fogok idén. Egyébként olyan nagyon nagy favoritom nincs. Nagyon erős most a mezőny, és azt remélem, hogy az idei világbajnokság egy kicsit izgalmasabb lesz, mint a tavalyi volt.