Női edzők a férficsapatok kispadján

Az teljesen természetes, ha egy női sportolót vagy női csapatot férfiedző irányít, az azonban nem illik a képbe (egy-két speciális sportág kivételével, mint például a műkorcsolya vagy akár a kajak-kenu), ha egy férficsapat kispadján női edző ül. Costa gyors búcsújaA francia másodosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Clermont Foot együttese történelmet írt azzal, hogy júniusban a portugál Helena Costát nevezte ki vezetőedzőnek – a Benfica utánpótláscsapatainál, illetve a katari és az iráni női válogatottnál tevékenykedő szakvezető azonban egyetlen edzést sem irányított, nem sokkal kinevezése után le is mondott. Hirtelen lépése Claude Michy klubtulajdonost is meglepte, az indokok azóta sem derültek ki. Sokaknál azonban már Costa kinevezése is kiverte a biztosítékot – a magyar Sportklub tévécsatorna riporterei például egyenes adásban viccelődtek ízléstelen módon azon, hogy Costán lehetne mit nézni, már ha a fehérneműmodell Helena Costa lenne az edző. A műsorvezetők taplósága jól mutatja, mennyire élnek még a nőkkel kapcsolatos lealacsonyító sztereotípiák a futballközegben, miközben azon már senki nem élcelődik, ha nő kerül egy nagyvállalat igazgatói posztjára vagy vezető politikai pozícióba. A Clermont együttesét többen vádolták azzal, hogy a női vezetőedző kinevezésével csak a figyelem középpontjába akart kerülni, de a klubtulajdonos továbbra is kitartott eredeti ötlete mellett, s Costa gyors búcsúja után ismét nőt kért fel a vezetőedzői posztra: Corinne Diacre 121-szeres francia válogatott volt, egy időben ő volt a nemzeti együttes csapatkapitánya is. Diacre játékos-pályafutása befejeztével a válogatott másodedzője lett, majd egykori klubcsapata, a Soyaux kispadjára ült le.A profi labdarúgás történetének első olyan meccsére, amelyen nő irányított férficsapatot, éppen Diacre születésnapján került sor: a Clermont a Bresttel játszott, és Diacre nagy virágcsokrot kapott az ellenfél edzőjétől. A Clermont végül 2:1-re kikapott, második bajnokiján azonban Diacre elkönyvelte első pontját: együttese 1:1-es döntetlent ért el az Auxerre ellen. Az első női úttörő a férfifutball világában egyébként az olasz Carolina Morace volt, aki 1999-ben két mérkőzésen irányította a Serie C-s Viterbese együttesét. Ezerből egy semA női edzők azonban egyéb csapatsportágakban sem igazán rúgnak labdába. Egy 2012-es amerikai tanulmány rámutat, az ország vezető bajnokságainak – NHL, NFL, MLB, NBA – klubjaiban összesen több mint ezer edzőt foglalkoztatnak, ezek közül azonban egy sem nő. Ráadásul a női edzők száma a női csapatok mellett is csökkent – 1972-ben az egyetemi női csapatok 90%-ának élén női szakvezető állt, negyven évvel később ez a szám 42,9-re csökkent. 1990-ben Bernadett Mattox lett az egyetemi kosárlabda-bajnokság, az NCAA legfelsőbb osztályában szereplő Kentucky másodedzője, de a vezetőedző, Rick Pitino maga is elismerte, választásában nagyban közrejátszott, hogy egy női asszisztens sokkal nagyobb publicitást jelent számára. „Nevezz ki egy férfit a másodedzői posztra, és az újságok 36. oldalán lesz róla egy kis hír. Nevezz ki egy nőt, és garantált a sajtó érdeklődése” – nyilatkozta Pitino, hozzátéve, fontos volt, hogy olyan szakembert válasszon, aki jól ismeri a játékot belülről is, mert maga is kiemelkedő játékos volt. Mattox végül 1994-ig töltötte be a másodedzői posztot, ezután azért köszönt le, hogy több időt tölthessen a családjával. Azóta is csak két másik nő tölthetett be ilyen pozíciót az NCAA-ban. Az, hogy egy nő férfiakat irányít, a közvélekedés szerint még mindig csak a science-fiction vagy a komédia kategóriájába tartozik – a nyolcvanas években Vadmacskák címmel készült is egy vígjáték Goldie Hawn főszereplésével arról, hogy egy nő egy amerikaifutball-csapat élére kerül. A fő érvek a női edzőkkel szemben általában a következők: nem játszottak együtt férfiakkal; nem tisztelik őket eléggé a férfiak; érzelmileg túl labilisak egy ilyen pozíció betöltésére. Holott a játékosmúlt nem feltétel a jó edzővé váláshoz, a mentális teherbírást a nemen kívül rengeteg egyéb faktor befolyásolja, s amint Ellen Staurowsky sportmenedzser, egyetemi oktató megjegyzi, a feltételezés, hogy a férfiak képtelenek elfogadni és tisztelni egy nőt, tulajdonképpen a férfiak számára sértő. Murray és MauresmoTény viszont, hogy amikor a brit Andy Murray a wimbledoni nyílt teniszbajnokságra készülve bejelentette, hogy a füves Grand Slam-torna korábbi győztesével, Amelie Mauresmóval fog készülni, többen is gúnyt űztek a döntéséből. A brit teniszlegenda, Virginia Wade úgy fogalmazott, ez egy „vicc”. Wade korábban is tett már szexista felhangoktól sem mentes megjegyzéseket Murray-ra, a 2012-es Roland Garroson például „drámakirálynőnek” nevezte. De rúgott egyet Mauresmóba az ausztrál Marinko Matosevic is, aki kijelentette, nem tartja sokra a női teniszt, így ő semmiképpen nem választana magának női edzőt. „De tudják, Murray-t az anyja is edzette, és jó munkát végzett vele, úgyhogy meglátjuk, mi lesz ebből” – nyilatkozta a világranglista 89. helyén álló Matosevic. A svájci Roger Federer azonban nyíltan támogatta Murray döntését, és a brit teniszező továbbra is meg van győződve róla, jól választott. „Egy olyan embert kerestem, akinek a személyisége illik hozzám, és megvan a kellő tapasztalata is. Ez alapján esett a választásom Amelie-re – nyilatkozta Murray. – S ha ez segít abban, hogy a női edzők több szerephez jussanak a sportban, annak csak örülök.”