Nem méri magát Bolthoz vagy Farah-hoz

 A 32 éves, mindig mosolygós gyalogló az Év sportolója és az Év atlétája ankétok eredményhirdetésén is készségesen válaszolt az újságírók, köztük lapunk kérdéseire. Második lett az Év sportolója ankéton. Hogyan értékeli a helyezését?Megint előbbre léptem a karrieremben, és örülök, hogy az újságírók is értékelték ezt. Közvetlenül Peťo Sagan mögött végezni felér egy kis győzelemmel. Ő fantasztikus sportoló, az egész világon ismert híresség. Ha pragmatikusan hasonlítjuk össze 2015-ös sikereinket, nagyon egyforma a mérleg. Az atlétika kedvelője azt mondja, hogy az atlétikai világbajnoki cím többet ér, mint a kerékpársport vb-elsősége, és fordítva. Ezeket a dolgokat nagyon nehéz összevetni. Az ankétok a népszerűségről is szólnak, és ezen a téren Peter jóval előbbre van nálam. Viszont önnek is rengeteg médiaszereplése volt az elmúlt hónapokban, a legkülönfélébb akciókra hívták meg. Melyik volt a legemlékezetesebb közülük?Mindegyik értékes, különleges volt valamiért. Boldog voltam, hogy azt láttam az embereken, jelenlétemmel örömet szereztem nekik. Nagyon kivételes volt otthon, a besztercebányai Sznf téren a tiszteletemre tartott fogadás, mert arról nem is álmodtam, hogy énmiattam egy ilyen eseményt fognak egyszer szervezni. Ez volt rögtön az első akció, talán ezért is volt különleges. Az utca embere is felismeri már? Meg-megállítják például az üzletekben?Igen, jóval gyakrabban megesik ez mostanság a hétköznapokban. Például a karácsonyi ajándékok vásárlásakor csak azért kaptam árengedményt, mert világbajnok lettem. Nagyon kellemes tapasztalataim vannak, én nem vagyok celeb, nem zaklatnak, és nem kell bujdosnom. Csak pozitív élményeim vannak. A népszerűségből mint sportoló is profitálni tudott? Javultak az atletizálás anyagi feltételei, több szponzor jelentkezett?Eddig sem panaszkodtam, nagyon jó feltételeim voltak a gyalogláshoz, már 2006-tól tagja voltam a Szlovák Olimpiai Bizottság topcsapatának. A 2014-es zürichi Európa-bajnokság után tovább javultak a dolgok az atlétikában, amely ki tudta használni a sikereket, és most is hasonló pozitív fejlemények vannak alakulóban. Az egyik legfontosabb azonban az, hogy a sportág erősebb médiajelenlétének köszönhetően nő a gyerekek atlétika iránti érdeklődése. Ők is világbajnokok akarnak lenni. Ez egy nagy elégtétel számomra, hogy megérte az a sok rendezvény, amit szeptembertől novemberig tisztességgel abszolváltam. Kijelenthetjük, hogy 2015 volt pályafutása eddigi legjobb éve?Igen, a világbajnokság miatt mindenképp. Nagyon elégedett vagyok a szezonommal, ha az eredmények fele sem jött volna össze, a vb miatt akkor is ezt mondanám. Márciusban Gyűgyön minden idők harmadik legjobb idejével győztem, második lettem 20 kilométeren, a gyengébb számomban az Európa-kupában, a gyaloglók világranglistájának élén álltam, megnyertem az IAAF sorozatát, ami más sportágakban a Világkupának felel meg, és az Év atlétájának is jelöltek a nemzetközi ankéton. Bár tudom, hogy ez utóbbi azért is történhetett meg, mert megváltozott a szavazás, és minden sportágból jelölték a legjobbakat, de ez is jelzi, hogy a világ legjobb gyaloglója voltam. Másrészt nem mérhetem magam Usain Bolthoz vagy Mo Farah-hoz, akik valódi világsztárok. A világbajnoksághoz érve óriási nyomás alatt volt, mert addigi remek eredményeinek köszönhetően mindenki győzelmet várt öntől, kis túlzással csak bukhatott Pekingben. Hogyan dolgozta fel ezt mentálisan?Vannak időszakok, amikor el kell felejteni a sikereket. Én már most is tisztában vagyok vele, hogy a pekingi vb-elsőségből nem következik automatikusan egy újabb siker. Keményen kell dolgoznom nekem is. Néha talán jó is egy kis nyomás, mert akkor tudatosítom, hogy nem egyszezonos atléta akarok lenni – mert bár voltak jó eredményeim korábban is, a széles nyilvánosság csak most ismert meg –, és nem szeretném, hogy a népszerűség egy év múltán elvesszen. Ez egyfajta motiváció is számomra. Persze egyre közeledve Rióhoz ez már negatívan is hathat a teljesítményemre. Sokat fogok erről beszélgetni az edzőmmel, el kell mondania az embernek az érzéseit, azt is, ha épp zavarja valami. Bízom benne, hogy vagyok olyan jó viszonyban az újságírókkal, hogy megértik, ha csak a nekem megfelelő időpontokban fogok válaszolni a kérdéseikre. Rióban (is) nehéz feladata lesz...Biztosan. Az olimpia specifikus, mert számunkra ugyanolyan versenyt jelent, mint mondjuk a világbajnokság, ugyanúgy három képviselője lehet egy országnak, ugyanúgy egy két kilométeres pályán körözve tesszük meg az 50 km-t, ugyanazok a bírók lesznek ott. Másrészt viszont olimpiára csak négyévente egyszer kerül sor, mindenki erre készül akár a száz százaléknál is jobban, pszichésen egészen más a sportolók állapota. Mindenki tudatosítja, hogy nem lesz javítási lehetősége egy vagy két év múlva, sőt lehet, hogy – úgy mint nekem – sokaknak a riói lesz az utolsó olimpiája. Ez a pszichés nyomás teszi különlegessé az ötkarikás szereplést. A felkészülés is speciális lesz ezért?Én azt igyekszek majd megtartani, ami már eddig is bevált, kár lenne ezen változtatni. Ahogy a 2014-es zürichi Európa-bajnokság után tökéletesítettünk pár apróságot, úgy most is úgy gondolom, hogy még vannak kis tartalékaim, amiken javíthatok. De 99,9%-ban ugyanolyan lesz a felkészülésem és a versenyszezonom is, mint a tavalyi pekingi vb előtt volt. A legnagyobb különbség az lesz, hogy Gyűgyön nem 50 km-en, hanem húszon fogok indulni, amivel megspórolok egy kis energiát. És igyekszem majd még inkább az olimpiára időzíteni a csúcsformámat. Pekingre fantasztikusan fel voltam készülve, de az az érzésem továbbra is, hogy Gyűgyön még annál is jobb formában voltam. Rióban szeretnék életem formájában gyalogolni. Ha ez megvalósulna, milyen helyezésre számít?Tudjuk, milyen a sport, elég egy kis megtorpanás, és minden előzetes várakozás felborulhat. Pozitívan kell gondolkodni, és a legfontosabb, hogy egészséges maradjak, mert csak úgy végezhetek majd százszázalékos edzőmunkát. Ha az olimpiáig semmi nem is sikerülne, akkor is mindent meg fogok tenni azért, hogy megismételjem legalább a pekingi formámat. Ha ez sikerül, akkor nagy esély lesz rá, hogy egy újabb szép eredményt érek el. Hol kezdi a felkészülést?A Kanári-szigeteken. Ez amolyan bemelegítő edzőtáborozás, nem lesz még túl fárasztó. Fontos, hogy meleg helyre menjünk, hogy az izmainkat kicsit felébresszük, hogy lassan magasabb fordulatszámon is dolgozhassunk. A tavalyi ősz elég fárasztó volt a sok-sok szerepléssel, és a formám talán jobban visszaesett, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Így tovább fog tartani a visszatérés, de mivel tavasszal nincs különösebb esemény, nem stresszelünk az idő szorítása miatt. A Kanári-szigetek egy kellemes kezdést fog jelenteni, az igazi téli munkát pedig Dél-Afrikában fogjuk elvégezni, ahova február elején utazunk egy szűk hónapra. Van valami, amiről profi sportolóként le kell mondania a mindennapokban? Amit aktív karrierje befejezése után már meg fog engedni magának?Talán az, hogy minden este otthon leszek, és jóéjt-puszit adhatok a gyerekeimnek, mert nem kell a világ másik végére utaznom. Akkor egyszerű apa és dolgozó ember leszek. Ezért is vetettem el annak idején, hogy edzői képesítést szerezzek, mert a tréner de facto ugyanaz, mint a sportoló. Szóval annak fogok örülni, ha felvehetjük az átlagos családi sztereotípiákat.