Nem is meccs, hanem ünnep

Ez egy olyan meccs volt, ahol a parti már a kezdő sípszó előtt megkezdődött: az I. ligában bajnok dunaszerdahelyi kézilabdás lányok felvonulásával, a tavasz legjobb DAC-játékosainak díjazásával – 1. Jedlička, 2. Kalmár, 3. Vida Kristopher –, április hónap legjobb Fortuna ligás játékosának díjazásával – Jedlička –, az ezüstérmek átadásával…  S bár hosszúra húzódott a felvezetés, a DAC-játékosok felpörögve vetették bele magukat a játékba, és egy pillanatig sem fért kétség a győzelmükhöz.

Ez egy olyan meccs volt, amelyen csak egy csapat volt a pályán, a friss ezüstérmes, amelyik a legutóbbi két elvesztett mérkőzése után kárpótolni akarta a szurkolókat. A nagymihályiak semmi jóra nem számíthattak, a DAC már a 18. percben vezetést szerzett, a szünetben már 3:0 volt, a vége pedig 5:0 lett. A zempléniek eddig ötből ötször kaptak ki a MOL Arénában.

Ez egy olyan meccs volt, amelyen a DAC kijelölt tizenegyesrúgója, Kalmár Zsolt kétszer is odaállhatott volna a labda mögé, de mind a két büntetőt átengedte másnak. Először Čmelík buktatása után Kristián Koštrna kapta meg a lehetőséget, hogy megszerezze első gólját a szezonban, aztán a kapussal ütköző Taiwo lőtt egy büntetőt. Peter Hyballa vezetőedző mindezt így kommentálta: „Ha Kalmár egy seggfej lenne, csak magára gondolna, akkor nem tette volna ezt meg. De az igazi vezéregyéniségek empátiája ilyen helyzetekben is megmutatkozik. Ez is a csapatszellemünk bizonyítéka.”

Ez egy olyan meccs volt, amelyre Hyballa egy olyan felsőt vett fel, amin Bill Shankly legendás mondását olvashattuk: „Néhányan azt hiszik, a futball élet-halál kérdése. Mindig elszomorít ez a hozzáállás. Biztosíthatok mindenkit, a futball ennél sokkal, sokkal fontosabb.” Az idézet Liverpoolból származik, de a mai DAC-ra is teljesen igaz. Ami a Liverpoolnak a „You’ll Never Walk Alone”, az a DAC-nak a „Nélküled”, s bár a szavak mások, a lényeg valahol ugyanaz: ha ennek a csapatnak drukkolsz, akkor sosem leszel egyedül.

Ez egy olyan meccs volt, amelyen sorra dőltek meg a rekordok. A DAC végül 63 szerzett ponttal, 19 megnyert meccsel zárta a szezont, a nagymihályiak elleni utolsó, ötödik góllal pedig az egy szezonban lőtt gólok csúcsát is megdöntötték – az új rekord immár 63. S megdőlt az egy szezonon belüli átlagnézőszám csúcsa is, amely az 1986/87-es szezon óta élt. Az új rekord 8845 néző mérkőzésenként.

Ez egy olyan meccs volt, ami után a sajtótájékoztatón Peter Hyballa „elfelejtette a német akadémiai taktikai elemzéseit”, és iszonyú fáradtan és iszonyú boldogan csak annyit mondott: „Köszönöm, ďakujem, danke schön, thank you.” Köszönetet mondott a csapatának, a szakmai stábnak, az újságíróknak, az ellenfelek edzőinek és a szurkolóknak, végül pedig a Fortuna Liga legprofibb sajtófőnökének, Nagy Krisztiánnak, akinek cuppanós puszit is nyomott az arcára. A több nyelvből kifogástalanul fordító sajtófőnök most is hűen visszaadta az elmondottakat, és ő is adott egy puszit Hyballának.

Ez egy olyan meccs volt, ami után Kalmár Zsolt legalább három mezt szétosztott a stadion különböző pontjain feltűnő, „Zsolti, nekem adod a mezed?” feliratú táblákat tartó gyerekek között. De ugyanígy talált gazdára Vida Máté meze is, egy pedig már nem éppen kisgyermekkorban lévő drukker Nagy Béla gyúró felsőjét kérte el egy transzparenssel – és a végén meg is kapta.

Ez egy olyan meccs volt, hogy nem is meccs volt, hanem ünnep: mosolyok, ölelések, kézszorítások, hamis hangon mikrofonba énekelt salalalák. S bár ugyanezekben a percekben ötven kilométerre nyugatra a Slovan bajnoki címet ünnepelt, aki ott volt Dunaszerdahelyen, semmi pénzért nem cserélt volna velük. Mert a sárga-kék ezüstszezon diadalmas idényzárójának minden percéből sugárzott a remény: talán, egyszer, a nem is olyan távoli jövőben ez a klub, ez a csapat, ez a család az ezüstnél is fényesebb érmet ünnepelhet majd.