Nem csak a magyarok éltették Dárdait Berlinben

Akárcsak az elmúlt szezonban, az ideiben sem működött a „Dárdai-magic” azon klubok ellen, melyek a tabellán megelőzik a Herthát. A berlini kék-fehérek a Bundesliga 5. helyéről várták a 24. játéknapot úgy, hogy az előttük lévő négy csapattól (Bayern München, RB Leipzig, Dortmund, Hoffenheim) összesen két pontot tudtak elcsípni.  Petry Zsolt látja a jövőt A Hertha kissé döcögős tavaszi formája vendégsikert ígért, bár a német bajnokság egyik legmagyarosabb csapatának kapusedzője szerint jól jött nekik, hogy a harmadik helyen tanyázó Borussiának az összecsapást megelőzően Bajnokok Ligája-jelenése volt. Petry Zsolttal, a korábbi 38-szoros válogatott kapussal a mérkőzés napján egy belvárosi szállodában sikerült összefutnunk, ahol gyorselemzésként elmondta: ilyen mérkőzés előtt különösebben nem kell motiválni a futballistákat, mindenki harap, valamint azt tippelte, hogy meghatározó játékosok (Marco Reus, Mario Götze) sérülése ellenére a Dortmund minden bizonnyal pihenteti majd szupertehetséges szélsőjét, Ousmane Dembelét. Helyette a világbajnok André Schürrle játszik majd, akitől különösebben nem tart az edzői stáb, a gaboni Pierre-Emerick Aubameyangtól viszont nagyon is. Néhány órával később kiderült, Petrynek mindenben igaza lett.  Ellenfelek, nem ellenségek Berlinben korzózva olyan érzése támadt az embernek, mintha Dortmundban rendeznék a meccset. A repülőtéren, a tömegközlekedési eszközökön vagy a belvárosban percenként jöttek szembe sárga-feketébe öltözött BVB-hívek, akik az éneklésen kívül semmilyen „kárt” nem okoztak. Apropó, tömegközlekedés: magyar szemnek kissé szokatlanul hatott, hogy a német fővárosban szívfájdalom nélkül lehet üveges (!) sört kortyolgatni a metrón. Tucatnyi Dortmund-szimpatizáns cselekedett így már délelőtt 11 órakor, egyikük MacGyver-epizódba illő módon öngyújtójával nyitotta ki egymás után a sajátjait, majd döntött magába négy megálló alatt egy liter folyadékot.   [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"269678","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"686","style":"width: 600px; height: 349px;","title":"A Hertha stadionja egy hatalmas erőd benyomását kelti","typeof":"foaf:Image","width":"1181"}}]] Az Olympiastadion megállónál gyakorlatilag nulla biztonsági intézkedés mellett hagyták el a szerelvényeket a szurkolók. Hiába viseltek kék-fehér vagy sárga-fekete relikviát, a legkisebb érezhető feszültség nélkül közelítették meg a parkon át a stadiont. Igazi vadregényes, békebeli hangulatot árasztott az a pár perces, fák közötti séta. Talán ezt az angyali nyugalmat igyekezett kihasználni egy alkoholellenes füzeteket osztogató fiatalember – nem biztos, hogy egy futballmeccs közönsége a megfelelő célcsoport erre a propagandára.  Az épületek totalitása Németország második legnagyobb stadionja (a dortmundi az első) kívülről olyan, mintha visszamentünk volna az időben és a szemünk előtt elevenedne meg a történelem. Leszámítva az aréna körül parkoló autókat vagy a mobiljaikat nyomkodó, szelfiző szurkolókat, akár az 1936-os berlini olimpiára is érkezhettünk volna. Megmaradtak a 76 ezer férőhelyes épület tornyai, az egész egy hatalmas erőd hatását kelti. Kísérteties érzés belegondolni, mekkora horderejű világtörténelmi események zajlottak ebben a monstrumban Adolf Hitler szónoklataitól kezdve az ötkarikás játékokon át Zinedine Zidane emlékezetes mellkasfejeléséig.  A stadion környéki barátságos hangulat kicsit „betett” a meccsfeelingnek, mert a hidegrázást generáló dalok elmaradtak, mindenki csendben várt a bejutásra. Mindössze egy utánfutós kocsi platóján iszogató, sramlizenét bömböltető Hertha-mezes kis csoport csempészett némi zajt a napfényes tavaszi délutánba. A beengedés gördülékenyen zajlott, motozással együtt mintegy 39 másodperc elteltével már átjutott a kapun a néző, 45 perccel a kezdő sípszó előtt.  Egy lipcsei kapott gólnak is lehet ugyanúgy örülni A belülről is döbbenetes látványt nyújtó stadionban újra a 21. században találja magát az ember; a székek kényelmesek, nyomorogni nem kell. Kiszolgáló helyiségből, mosdóból mondjuk lehetne több (a szünetben lottóötössel egyenértékű szerencse kellett a bejutáshoz) és a nem németországi fizetésből élők bizonyára a 4 euróba kerülő forró tea árán is csökkentenének szívük szerint.  Kezdésre a korábban hiányolt meccshangulat egy csapásra megérkezett, főként a vendégszurkolók jóvoltából. Hiába a két város közötti viszonylag nagy távolság, becslésre olyan 15 ezer dortmundi áldozta szombatját a csapatra. Kezdetben rendesen elnyomták hangerőben a hazaiakat, akik a játékosok bemutatását követően telítették meg a kapu mögötti óriásszektorukat, majd több ezren egyszerre énekelve és sálaikat kifeszítve okoztak libabőrt az először Hertha-mec­s-csen járóknak. A berlini stáb jóslatának megfelelően többen kimaradtak a megszokott dortmundi kezdőből (köz­tük Dembelé), Dárdai a kevesebb variációs lehetőségének köszönhetően nagyjából az alapcsapatát küldhette pályára. A korábbi magyar szövetségi kapitány egy ápolási szünetet kihasználva már a második percben úgy leordította az ilyen rövid idő alatt is valamit rosszul csináló Sebastian Langkamp fejét, hogy a középhátvéd meg se mert nyikkanni. Érdekesség, hogy a Ginter hibájából megszületett hazai vezető gólt (Ibisevic nyargalt el a jobbszélen, centerezését pedig Kalou közelről a kapuba gurította) majdnem akkora üdvrivalgás fogadta, mint később az eredményjelzőre kiírt, Bundesliga-szerte közutálatnak örvendő RB Leipzig kapott gólját. A kvázi talált gól után játszhatta saját, berlini falra épülő bunkerfocis játékát a Hertha, amely kihúzta a félidőig az egygólos előnnyel.  A szünetet követően Petry Zsolték hozzáértésének újabb jeleként – a Schürrlével együtt addig nem sokat mutató – Aubameyang egy rövid felső sarkos góllal hamar egyenlített, és bár hiába játszott fölényben a Dortmund, újabb gólt a Hertha szerzett. Nem is akármilyet: Marvin Plattenhardt egy elképesztően nagy szabadrúgásgólt vágott Roman Bürki kapujának bal felső sarkába. A meccs vége felé történt még némi kakaskodás, ami felpaprikázta az addig sem színházi hangulatot, a hosszabbítás perceit pedig már az egész stadion állva nézte. A siker azt jelentette, hogy a Hertha hosszú idő után le tudott győzni egy közvetlen riválist és maradt az élbolyban. Nem kis szó ez egy olyan klubtól, amely játékoskeretének minősége alapján a 10–12. hely környékére lenne predesztinálva.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"269679","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1244","style":"width: 600px; height: 316px;","title":"Mióta Dárdai Pál a vezetőedző, újra sikk Berlinben Hertha-meccsre járni","typeof":"foaf:Image","width":"2362"}}]] Ha valaki életében ezen a 2017. március 11-i napon járt volna először labdarúgó-mérkőzésen, biztosan nehezen tudná kiválasztani, hogy melyik csapatba szeressen bele a kettő közül. A berliniek ugye az erőn felül teljesítő, munkás kiscsapatként tartoznak a szerethető kategóriába, a Dortmund meg Európa leglátványosabban futballozó együtteseinek egyike olyan hatalmas potenciálú fiatalokkal, mint Dembelé, Pulisic, Weigl vagy Guerreiro. És akkor még nemszóltunk a két táborról. A győzelem után a Hertha játékosai az Ostkurve elé vonultak és együtt ugráltak, énekeltek a kanyarral – egészen hátborzongató érzés volt közelről látni és hallani. A sárga-feketéké talán a legelkötelezettebb tábor Németországban; eleve minden idegenbeli túrára több ezren kísérik el a csapatot és tényleg megállás nélkül, eredménytől függetlenül énekelnek, dobolnak. Berlin lehet a magyar futballturisták új célpontja Amióta Dárdai Pál irányítja a Herthát, egyre több magyar tűnik fel Berlinben. Így volt ez ezen a napon is: a stadionban több helyen is látni lehetett magyar zászlókat (Napkor, Nyíregyháza felirattal például), lefújás után pedig – az egész stadion mellett – egy kisebb magyar kórus is éltette a játékosként 1997 és 2011 között Hertha-mezt viselő edzőt. Aki teheti, egyszer mindenképpen üljön fel a repülőre és vegye be a német fővárost: Pozsonyból és Budapestről is mintegy másfél óra alatt el lehet repülni Berlinbe, és amennyiben nem Bayern- vagy Dortmund-szintű csapat az ellenfél, a jegyhez jutással sem lesz különösebb probléma. Életre szóló élmény, megéri. Csáki Csaba