„Mindig az apura gondolok”

Sokan felkapták a fejüket, amikor a közelmúltban a Slovan csapatában jégre lépett Dušan Pašek. A tragikusan elhunyt egykori válogatott hokisnak, a szövetség volt elnökének a fia üstökösként tűnt fel az ST Extraligában.

Hogyan sikerült tizennyolc évesen egyik napról a másikra beverekednie magát a bajnokcsapat szűkebb keretébe?

Az Extraliga rajtja előtt nem gondoltam volna, hogy csakhamar az élvonalban szerepelhetek. A junioroknál fordulóról fordulóra jó teljesítményt nyújtottam, s október elején közölte velem a korosztályos együttes edzője, hogy figyelnek az A csapat szakvezetői. Ez annyira feldobott, hogy a soron következő meccseken pályafutásom eddigi legjobbját produkáltam.

Gondolta volna, hogy már október végén játéklehetőséget kap a bajnokcsapatban?

Nem, de amikor sorra dőltek ki a kulcsemberek, már számoltam azzal, hogy kipróbál Ľubomír Pokovič edző. Nos, nem kellett sokat várni a bemutatkozásra. A zólyomiak elleni győztes mérkőzésen jégre léphettem az Extraligában, és én akkor végtelenül boldog voltam.

Édesapja, aki egykoron a Slovan egyik legnagyobb sztárja volt, nem jutott eszébe?

Minden meccs előtt az apura gondolok. Amikor kikorcsolyázom az Ondrej Nepela Téli Stadion jegére, felnézek a reflektorok közé, ide függesztették ki ugyanis a Slovan csapatának minden idők legjobb hokisait, és az egyik transzparensen édesapám látható góllövés közben. Ekkor egy kicsit elérzékenyülök, de aztán már csak a mérkőzésre összpontosítok.

Nem kellett sokat várni az első élvonalbeli gólra sem...

A negyedik extraligás mérkőzésemen sikerült a hálóba találni. Én ütöttem a kassaiak elleni rangadón az első gólunkat, azonban nem tudtam igazán örülni, mert vereséget szenvedtünk.

A „kis” Pašek is mindig 22-es számú mezben korongozik?

Igen! Amikor az apu elvitt az első edzésre, már akkor kijelentettem, nekem csak és kizárólag a 22-es szám kell!

Egyesek azt gondolják, a Pašek névvel nagyon könnyű érvényesülni.

Tévednek, mert semmi hasznom sem származott abból, hogy az édesapám egykoron válogatott korongozó volt. Különben nagyon rosszul esett volna, ha protekciós gyerekként kezeltek volna. Ő is mindig azt mondta, a teljesítményemmel hívjam fel magamra a figyelmet, ne pedig a Pašek névvel.

Minden fiatal hokisnak vannak tervei, álmai.

Én egyelőre semmi másra nem gondolok, csak arra, hogy minél többször szerepeljek az Extraligában, s fordulóról fordulóra tagja legyek a Slovan kezdőcsapatának.