Miért bukott el a tiki-taka?

A csoportkör első felvonásának legnagyobb meglepetése: Spanyolország–Hollandia 1–5. A spanyolok  azzal vigasztalják magukat, hogy a 2010-es dél-afrikai vébén is kikaptak az első meccsükön (Svájc 0–1), aztán mégis világbajnokok lettek. Valahol legbelül azonban ők is tudják, hogy most más a helyzet. Egészen más. Égszakadás, földindulásAz 1–5 azért is sokkoló eredmény, mert nem Görögország vagy Honduras, hanem a címvédő, a torna egyik nagy esélyesének tartott spanyol válogatott szenvedte el. Az a csapat, amely a legutóbbi három nagy világversenyen (Eb, vb, Eb) tíz mérkőzést játszott a kieséses szakaszban, s Casillas kapuját senkinek sem sikerült bevennie. (Lásd mellékelt táblázatunkat.)
 A spanyolok veretlenül jutottak ki a brazíliai világbajnokságra, a selejtezők során mindössze három gólt kaptak. Most a hollandoktól ötöt. S örülhettek, hogy megúszták ennyivel. A második félidőre teljesen szétestek, pedig nem zöldfülűek: a pályára lépő játékosok átlagban 60-szor szerepeltek már a válogatottban. Motivációs gondokTalán éppen ez volt a hiba. Hiányzott a „friss vér”. A 23 fős spanyol keretben 16 olyan játékost találunk, aki ott volt a legutóbbi vébén is. (A hollandoknál csak hetet.) Amikor a kerethirdetés után Vicente del Bosquét arról kérdezték, miért a veteránokban bízik, a szövetségi kapitány azzal védekezett: csapata gerincét nem veterán, hanem érett játékosok alkotják, akik a legjobb korban vannak. Pedig néhányukból már hiányzik a tűz, Xavi és Iniesta például mindent megnyert, amit csak lehetett:
 2008: Európa-bajnok2009: BL-győztes2010: világbajnok2011: BL-győztes2012: Európa-bajnok
 „Úgy éreztem, ezek után már nem tudom mivel motiválni a játékosokat” – nyilatkozta egyszer Pep Guardiola arra a kérdésre, miért távozott a Barcelona kispadjáról. A Xavi–Iniesta páros (minden idők legjobb középpályás tandeme) kiégett mára. 2008-ban és 2010-ben szenzációsak voltak, csakhogy az évek telnek, s ahogy lelassult a Barcelona, éppúgy lelassult a spanyol válogatott is. Csak Vicente del Bosque nem érzékeli az évek múlását, s hét olyan futballistát állított a kezdőcsapatba, aki a 2010-es vébédöntőben is kezdett. Meg is lett az eredménye. Kell a labda?A tiki-taka fölött eljárt az idő. Most lett vége? Nem. Az ellenszert már korábban feltalálták. Lemondani a labdatartásról (a spanyolok a hollandok ellen is 57%-ban birtokolhatták a labdát, de nem mentek vele semmire), s ehelyett a megszerzett labda gyors és effektív megjátszására helyezni a hangsúlyt.A tiki-taka legyőzői között voltak, akik teljesen átengedték a területet (Chelsea, Internazionale), a hollandok viszont azt csinálták, amit a Heynckes-féle Bayern München a tavalyi BL-elődöntőben (amikor a bajorok 7–0-s összesítéssel búcsúztatták a Barcát): dinamikus, agresszív középpályás-sorukkal leütközték a finomkodó ellenfelet.
 A tiki-takának nincs vége, továbbra is alkalmazzák majd (a játékosság, a sok rövid passz, a cifrázás hozzátartozik a katalán futballidentitáshoz), de már nem ez a győztes taktika – tavaly például a Konföderációs Kupa döntőjében is csődöt mondott (Brazília–Spanyolország 3–0). Barca vagy Atlético?A 2013/14-es szezonban a barcelonai tiki-taka hatszor találkozott a gyors és fegyelmezett Atlético Madriddal, gólt alig tudott rúgni, és egyszer sem győzött (1–1, 0–0, 0–0, 1–1, 0–1, 1–1). Ennek ellenére a Hollandia ellen pályára lépő 14 játékos közül heten részesei voltak a Barcelona idei mélyrepülésének (Piqué, Jordi Alba, Busquets, Xavi, Iniesta, Fábregas, Pedro). Az Atlético Madridból viszont csak egyetlen futballistát (Diego Costát) láthattunk a pályán (neki köszönhető az egyetlen spanyol gól). Atléticós csapattársai közül Koke és Juanfran csak a cserepadon ült.
 [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"151950","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"462"}}]] A spanyolok egyik legfőbb gondja a csatársor erőtlensége: Fernando Torres csak árnyéka egykori önmagának, David Villa pedig régen túl van a zeniten. Ki jöhetett volna helyettük? A Real Madrid támadószekciójának kulcsfigurái között nincs spanyol futballista. Roberto Soldado beleszürkült a Tottenhambe, Álvaro Negredo (ManCity) vagy Fernando Llorente (Juventus) mellőzése azonban érthetetlen.
 Del Bosque konzervativizmusa a kapuskérdésben is megmutatkozik: Iker Casillas kiszorult ugyan a Real Madrid kezdőcsapatából, a válogatott kapujából azonban kirobbanthatatlan (155-ször szerepelt már a nemzeti csapatban!) – pedig ott van a fiatal David De Gea, aki ebben a szezonban a Manchester Utd legjobbja volt. (Halkan jegyezzük meg: a Casillas-ügy miatt José Mourinho közellenség lett Madridban, de az idő őt igazolta.) Friss a narancs!A hollandok még nem a világbajnoki cím esélyesei, de visszaszerezték a stílusukat. 2010-ben mindenki azzal vádolta őket, hogy a futball helyett labda- és ellenfélrúgásra szakosodtak. Éveken át a spanyolok fociztak „holland stílusban”, annak idején ugyanis holland szakemberek importálták Spanyolországba a „totális futball” vívmányait – Johan Cruijff után a jelenlegi holland szövetségi kapitány, Louis van Gaal volt az, aki a Barcelona kispadjára ülve a holland futballfelfogás meghonosítására törekedett (Van Gaal idején debütált a katalánoknál Xavi, Iniesta, Valdés és Puyol is, s ő felügyelte Piqué és Fábregas fejlődését).Van Gaal merészebb, mint Del Bosque, s olykor hajlandó mellőzni a hollandok sajátjának tekintett 4-3-3-as taktikai felállást (az Ajaxban ezt játszatják az U9-es korosztálytól kezdve), a spanyolok ellen például 5-3-2-t irányzott elő, amiből hamar 3-4-3 lett, a labdavesztések után pedig 7–3.
 Mikor játszottak utoljára ilyen látványosan a hollandok? Talán az 1988-as Eb-n, Rinus Michels irányításával. Egyetlen meccs után azonban még korai lenne a vébé esélyeseinek nevezni őket, elég felidézni a 2008-as Európa-bajnokságot, amikor a csoportkörben lehengerlően fociztak (Olaszország 3–0, Franciaország 4–1), a folytatásban azonban kipukkadtak. EpilógusHogy Spanyolország holnap legyőzi-e Chilét, s továbbjut-e a csoportkörből, az marginális kérdés. Sokkal fontosabb, hogy az identitását (és dominanciáját) éppen elveszítő spanyol válogatott meghatározó tényező marad-e a futballvilágban. Per pillanat ugyanis úgy tűnik, egy nagy generáció ideje lejárt. (A cikk az Új Szó keddi futballmellékletében, a Focitippben jelenet meg.) [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"151947","attributes":{"alt":"A spanyol Marca szombati címlapja. \"Hozzátok helyre!\"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"A spanyol Marca szombati címlapja. \"Hozzátok helyre!\"","typeof":"foaf:Image","width":"351"}}]]