Matej Tóth miatt a szülők elkéstek az óvodából

Mennyiben változott az élete olimpiai bajnokként?

Ez egy nagyon hektikus időszak, de remélem, előbb-utóbb minden visszatér a rendes kerékvágásba. Tavaly, amikor világbajnok lettem, már átéltem valami hasonlót, akkor is sokan gratuláltak, de akkor kevesen látták élőben a versenyt. Az olimpiát tényleg az egész ország figyelemmel kísérte, az 50 kilométeres gyaloglást is az elejétől a végéig megnézték. Sokkal többen felismernek az utcán, nem egyszerű elmenni sétálni, vásárolni, minden alkalommal ki kell osztanom néhány aláírást, és pózolnom kell egy-két fotóhoz.

Volt olyan szurkolói reakció, ami nagyon meglepte?

Többen mondták, hogy könnyekig meghatottam őket. Ami talán a legjobban meglepett, az az volt, hogy sokan életükben először néztek a tévében gyaloglást, és mégis végigbírták a négy órát, nem is tudtak elszakadni a képernyőtől. Volt, aki emiatt későn ért be a gyerekéért az óvodába! Ezek nagyon vicces, kedves történetek. Olyan is előfordult, hogy a feleségem elküldött egy üzletbe elintézni egy reklamációt, és amíg sorban álltam, belépett valaki, aki látta a versenyemet, és rögtön fotózkodni akart velem… De ezek most már szinte mindennapos helyzetek.

Hogy érzi, a gyaloglás is népszerűbb lett a sikerének köszönhetően?

Egyelőre ezt nehéz megítélni, de nagyon bízom benne, hogy nemcsak én lettem népszerű, hanem ez az olimpiai győzelem a gyaloglásnak, az atlétikának és egészében véve a sportnak is segíteni fog.

A Szlovák Olimpiai Bizottság könyvében kiemelnek öntől egy idézetet: „Nem ez volt a legjobb napom, a végén nem a lábammal, hanem a szívemmel nyertem meg a versenyt.” Emlékszik erre a nyilatkozatára?

Így szó szerint nem, de tényleg így volt. Nem volt problémamentes az olimpiai 50 km, nem egy olyan nap volt, hogy akkor is nyertem volna, ha traktorok potyognak az égből. Egy kis sportszerencse is kellett, az utolsó öt kilométeren pedig a szívem vitt előre. Akkor már nem a fizikai felkészültség számított, csak a szív, csak a harc.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248408","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ez annál is inkább így volt, mert az olimpiai felkészülését sérülés nehezítette, egy térdínnal voltak gondjai. Most milyen állapotban van, szükség lesz operációra?

Úgy néz ki, hogy a műtét elkerülhetetlen. Próbáltam terhelni a lábamat, de még rosszabb, mint volt, úgyhogy szükség lesz a beavatkozásra.

Ha nem tud edzeni, mivel telnek a napjai?

Nem unatkozom! Minden percért hálás vagyok, amikor a családommal lehetek, de az olimpia óta eltelt öt hétben egy-két óránál többet nem tudtam egyhuzamban otthon lenni, és a gyerekekkel foglalkozni, mert mindig van valamilyen esemény. Most pénteken Nyitrán egy gyaloglóverseny keretében fogadnak, már nagyon várom. Remélem, a szülővárosom nem vall szégyent, mert Besztercebányán, ahol most élek, több ezer ember eljött az üdvözlésemre. Nyitrán pedig most ráadásul verseny is lesz a sétálóutcában, így még izgalmasabb lehet az embereknek a rendezvény.

Ön is rajthoz áll?

Sajnos nem lehet, tényleg nem terhelhetem a lábam. De valószínűleg én fogom elindítani a mezőnyt.

Az olimpiai bizottság könyvét el fogja olvasni?

Biztosan, még ha nem is ezekben a napokban. Nagyon szeretek olvasni. Otthon nincs sok időm rá, de az edzőtáborok alatt rengeteget olvasok. Az összes könyvet, amit év közben vásárolok, elviszem magammal. A legjobban a krimiket szeretem.