Leckét adni az angoloknak – A sikertelen légióskodás óta Serge Gnabryra rá sem lehet ismerni

Emlékei szerint fájdalom és csalódás övezte kiáltás hagyta el száját, amikor tízéves korában az édesapja közölte vele, nem mehet a több mint kétórás autóútra lévő müncheni futballakadémiára.

Serge Gnabry akkor már nagy Bayern-szurkolónak számított, de szülei azt is csak 12 évesen engedték meg neki, hogy szülővárosának sztárcsapatához, a VfB Stuttgarthoz szerződjön. Az ifjúsági csapattól 16 éves korában távozott, 2011-ben egy nagy kalandba fogott és elfogadta az Arsenal ajánlatát – klubja mindössze százezer fontért vált meg tőle.

„Nagyon izgalmas volt a londoni időszak kezdete, őrült izgatott voltam, mert hatalmas és új világba jutottam be. A kulturális hatás sokat segített, érettebb és bölcsebb lettem a Londonban töltött idővel. Az, hogy 16 éves fiúként elhagyod a szüleidet és az otthonod, meggyorsítja a felnőtté válásod”

– mondta a BBC-nek.

Édesapja vele tartott, ő volt a meghatározó pont az életében, a kontroll, aki biztatta, kritikával illette, ha kellett bátorította vagy éppen visszahúzta a földre. De ettől még hiányoztak a családtagok, a barátok, de még a régi iskola is.

„Nehéz idők voltak. Az angol futball egy kicsit keményebb, ezért hozzá kellett igazodnom. De úgy vélem, ilyen helyzetben mindenki hasonló forgatókönyvet él át, ugyanazt tapasztalja meg” – tette hozzá.

Berobbanhatott volna az Arsenalba

Gnabry szerencséje az volt, hogy az Arsenalban Mesut Özil és Per Mertesacker révén két honfitárs segített neki, hogy megtanítsák a felelősségvállalásra.

A szélső teljesen lenyűgözte Arséne Wengert, aki nem is várt sokáig, a 2012–13-as szezon kezdetén felvitte a nagyokhoz, egy Köln elleni felkészülési mérkőzésen kipróbálta, majd előbb 2012. szeptember 26-án, a Coventry City elleni Ligakupa-bajnokin, aztán az október 20-i, Norwich City elleni idegenbeli bajnokin is pályára küldte csereként. 17 évesen és 98 naposan ő lett a klub történetének második legfiatalabb játékosa (Jack Wilshere után), aki bajnokit játszott. És hogy teljes legyen a kép, négy nappal később a Schalke ellen a Bajnokok Ligájában is debütált.

Azt hinné az ember, egy ilyen sorozattal megfogta az isten lábát, de erre a szezonra ennyi elég is volt, és a következőben is mindössze kilenc bajnokin jutott szóhoz. De láttak benne fantáziát, hiszen 2013 őszén újabb öt évvel meghosszabbították a szerződését.

Pulis: A WBA-szintet sem üti meg

Ekkor ütött be a baj, 2014 márciusában, a Bayern München elleni BL-meccsen súlyos térdsérülést szenvedett, így a következő szezont teljesen ki kellett hagynia. Wenger ekkor úgy döntött, a formába hozása érdekében kölcsönadja, így került 2015. augusztus 7-én a West Bromwich Albionhoz. A birminghamiek azonban csupán egy bajnokin (a Chelsea ellen 3–2-re elvesztett bajnokin 12 perc erejéig) és két Ligakupa-meccsen küldték pályára, Tony Pulis egyszerűen nem tudta használni.

„Egyszerűen nincs a mi szintünkön, nem tudom pályára küldeni, mert nem lenne a csapat segítségére. Akadémiáról jött, nincsenek bajnoki tapasztalatai. Ezek után felteszem a kérdést: az akadémia tényleg felkészít a profi játékra? És itt most a Premier League-ről beszélünk”

– fogalmazott a menedzser, aki James Morrison, Chris Brunt, James McClean, Callum McManaman, Alex Pritchard és Stephane Sessegnon mögé sorolta a német szélsőt. Érdemes megnézni, ki hol tart most!

Az Arsenal januárban visszarendelte, és bár ott sem játszott tavasszal, Wenger még mindig úgy érezte, meg kell őt tartani, ezért folyamatosan bombázta, hosszabbítsa meg a szerződését. Gnabrynak azonban tele lett az egésszel a hócipője: ha a West Bromba nem fért be, mit is várhatna az Arsenalnál?
Amíg egyezkedtek, addig jött a riói olimpia, ahol az addig lesajnált szélső robbantott, hat góljával nem csupán gólkirály lett, de a német válogatottat egészen a döntőig repítette. A brazilok ellen a győzelem nem jött össze, de az ezüstérem és a mutatott játék Wengert igazolta: ebben a gyerekben sokkal több van, mint amit kihozott magából.

Megújult a Bundesligában

Amikor már úgy tűnt, az Arsenal révbe ér, Gnabry döntött, és aláírt a Werder Bremenhez. „Azt éreztem, hogy játékidőre van szükségem, ráadásul magas szinten. A német bajnokság sokat fejlődött, az Arsenalnál esélyem sem volt, ez döntött” – mondta.

Az első látásra váratlan lépés csupán az angol klub francia menedzserét nem lepte meg, aki állítja, nem az északnémet csapat állt a háttérben.

„Megállapodtunk vele, hogy mivel nem játszott a bajnokságban, elengedjük a német U21-es válogatotthoz a nyárra, hadd futballozzon az olimpián. Nagyszerű volt, friss, gyors, életveszélyes és gólerős, felkészültünk arra, hogy ha visszatér, aláírjuk vele az új szerződést. Aztán hirtelen kitalálta, hogy a Werderhez akar menni. De nem a brémaiak vásárolták meg, hanem a Bayern München. Nem véletlen, hogy egy évvel később már ott volt” – ismertette összeesküvés-elméletét Wenger.

Így vagy úgy, Gnabry teljesen megújult a Bundesligában, Brémában 27 bajnokin 11 gólt szerzett, majd miután a Bayern szerződtette, egyből kölcsönadta a Hoffenheimnek, ahol 22 meccsen tízszer volt eredményes. „Örülök annak, ahogy sikerült kis kanyarral visszatérnem Németországba. Az általam megtett útnak köszönhetem azt, hogy ki és mi vagyok” – nyilatkozta a BBC-nek.

Teljes megdöbbenés Angliában

Alexander Nouri, a Werder egykori edzője szerint ritkán látni ennyire eltökélt játékost: Gnabry minden edzés után csak azért kint maradt a pályán, hogy a gyengébbik bal lábával is kapura lőhessen minél többször.

„A Bayernnél teljes játékos lett. Nemrég hosszasan beszélgettünk, lenyűgöző volt, amit mondott. Rájöttem, hogy rendkívüli utat választott karrierjéhez, de keményen dolgozik és teljes mértékben elkötelezett a labdarúgás iránt. Sohasem elégedett azzal, ahogy játszik, fejlődni akar, az edzéseken is azért nyújt maximumot, hogy ez köszönjön vissza a tétmérkőzéseken is.”

2018-ban már kedvenc klubjában léphetett pályára, 30 Bundesliga-meccsen tíz gólt szerzett, a jelenlegi, 2019–2020-as idényben 22 mérkőzés alatt 11-szer talált be. De ami még fontosabb számára: végre a BL-ben is beindult, eddigi hat góljának mindegyikét Angliában, sőt, Londonban szerezte. Hogy azért a szigetországban is lássák, kár volt róla lemondani. Tavaly október 1-jén, a Tottenham elleni 7–2-es győzelemből négy góllal vette ki a részét, majd február 25-én a Chelsea-nek vágott kettőt (3–0).

Az angol sajtó azonnal Tony Pulist kereste, aki csak hebegett-habogott a teljesítmény láttán.

„Teljesen megdöbbentem. Amikor nálunk volt a West Bromban, képtelenek voltunk formába hozni. Még U21-es meccsen is használhatatlan volt. Kedves és jó gyerek, de ennyi. Amit most láttam tőle, az lenyűgöző”

– nyilatkozta a Spurs elleni parádét követően.

A futball mindig legyen öröm

Joachim Löw már a 2014-es világbajnokságra ki akarta vinni, de akkor térdsérülése megakadályozta ebben. Azóta bemutatkozott: 13 mérkőzésen 13 gólnál jár, ő az a német labdarúgó, aki a leggyorsabban eljutott a válogatottbeli tíz gólig, melyhez csupán 11 meccsre volt szüksége (a korábbi rekorder Miroslav Klosénak 13 meccs kellett).

„Izgalmas, nagyszerű szellemű válogatottunk, a rengeteg fiatal játékossal lehetnek nagy céljaink” – tette hozzá Gnabry, aki két nappal a július 12-i, Wembley-ben rendezendő Eb-döntő után lesz 25 éves.

„Azt mondom, hogy sohase veszítsük el a futball örömét, mert éppen ez visz bennünket előre. De ez nem csupán a labdarúgásra vagy más sportágakra, de bármilyen munkára igaz. Mindenki tehetséges, de minél előbb veszi komolyan a munkáját, annál jobb eredményeket ér el. Legalábbis én ezt tapasztalom” – mondta.