Kínai pénzzel támadja Milánó a Juventust – sikerülhet?

Szinte újraélték az ezredforduló környékét a milánói csapatok szurkolói – már amennyiben az Inter és az AC Milan nyári transzferpiaci manővereit nézzük. Inkább a piros-feketék érezhették magukat ismét egy gyémánt hitelkártyával megtámogatott futballista-szupermarketben, mint annak idején Silvio Berlusconi királyságának csúcsidőszakában, amikor a Milan azt vett meg, akit akart.  Vissza a csúcsra Legutóbb 16 évvel (!) ezelőtt költöttek el hasonló nagyságrendű pénzt, akkor 144 millió euróból többek között Rui Costa, Filippo Inzaghi és Andrea Pirlo érkezett. Ha ilyen kaliberű játékosok nem is költöztek Lombardia fővárosának pirosabbik felébe, és az infláció miatt a mostani nyáron eltapsolt 189 millió sem mérhető a 2001-es időkhöz, a hatalmat frissiben átvett kínai tulajdonosok igyekezete tekintélyt parancsoló.  Merthogy Leonardo Bonucci, And­ré Silva, Andrea Conti, Ricardo Rodríguez, Mateo Musacchio, Hakan Calhanoglu, Franck Kessié, Fabio Borini és Lucas Biglia alig néhány hét eltéréssel esett be a klubszékház ajtaján, azaz a korábbi milanos gyakorlattal ellentétben augusztus vége helyett már nagyjából július közepére összeterelték a keretet, hogy az állomány Vincenzo Montella rendelkezésére álljon az Európa Liga-selejtezőkre. Látható, hogy ezen nevek nem mindegyike mérhető a kontinens futballját domináló megaklubok átigazolási célpontjaihoz, ellenben remekül visszaadják az olasz futball jelenlegi helyzetét: a Real Madrid vagy a Chelsea kezdőcsapatának tagjai helyett egy Milan az európai középszinthez tartozó klubok legjobbjait tudja levadászni, és kénytelen egy relatíve olcsó Villarreal-középhátvéd szintugrásában bízni. Az átigazolási körhinta Az igazolások közül mindenképp a Juventustól óriási meglepetésre elhozott Bonucci emelkedik ki. A világ top középső védői közé tartozó 30 éves bekkért 42 millió eurót fizettek a riválisnak, amely érthetően Olaszországon kívülre szerette volna eladni sztárhátvédjét, csakhogy az állítólag csapattársaival és Allegri edzővel összebalhézott Bonucci beteg kisfia miatt Itáliában akart maradni. Így aztán lényegében a két milánói klub jöhetett szóba, és hiába számít az Inter neveltjének a korábban a Manchester City által kerülgetett középhátvéd, végül a Milant választotta.  Lépésével csatlakozott ahhoz a szűk körű elitklubhoz, melynek tagja például Christian Vieri, Roberto Baggio, Edgar Davids, Andrea Pirlo, Zlatan Ibrahimovic vagy Patrick Vieira – ők mindannyian viselték a három tradicionális olasz nagyklub mezét.  A rohadt almának nincs maradása Az elvakultabb hívek máris a Milant tartják a címvédő Juventus legnagyobb kihívójának, ami nem tűnik teljesen alaptalannak, de eddig nagyon kevésszer fordult elő a futball történelmében, hogy egy pár hét alatt teljesen kicserélődött társaság nyomban összeálljon, és rögtön veszélyt jelentsen egy évek óta egyeduralmat gyakorló egyesületre. Arra a Juventusra, amely eddig viszonylag csendben lavírozott a transzferpiacon. Opcióval kölcsönvette a Bayern Münchenből ki-kiszoruló cirkuszi mutatványos brazil szélsőt, Douglas Costát, a mai elszabadult árakhoz képest olcsón (40 millió euróért) leigazolta az olasz futball egyik legreményteljesebb támadó középpályását, Federico Bernardeschit a Fiorentinából, illetve elhozta Gianluigi Buffon mögé a lengyel Wojciech Szczesnyt, a távozását kisíró Dani Alves pótlására meg a Milanból Mattia De Scigliót. Apropó, távozók!  A klubvezetés megmaradt az évek óta alkalmazott alapelvnél, mely szerint azonnal kivágja a rohadt almát a kosárból, vagyis aki bomlaszt és menni akar, azt nem tartóztatják, akármennyire lételeme is a csapatnak. A már említett Bonucci esetéhez kicsit hasonló a Torinóban mindössze egy szezont lehúzott Alves története: a problémás jobbhátvéd nem érezte jól magát a klubnál (hiányolta a zenét az öltözőből…) és addig-addig hisztizett, amíg el nem engedték Párizsba. Más kérdés, hogy a két jómadár helyettesítése lapzártáig nem igazán jött össze: Bonucci posztjára eddig senki sem érkezett, az Alves helyére szánt De Sciglio pedig nincs egy polcon a brazillal.     A Napoli bárkire veszélyes lehet Jelen állás szerint, ha valamikor, most tényleg foghatónak tűnik a Juventus. A védelme gyengült, a középpálya merítési lehetősége sekély, viszont a támadósor egyértelműen erősödött, sőt rég láthattunk ennyire „orrnehéz” Juvét. Ide kapcsolódnak Massimilano Allegri szavai: „Nem szabad egy Bonuccihoz hasonló futballistát keresni, aki ugyanazt a játékstílust alkalmazza, mint ahogy szintén lehetetlenség elvárni Lichtsteinertől Dani Alves játékát. Az újonnan igazolt emberek kiaknázható képességei miatt váltottunk a négyvédős rendszerre, és idő kell, mire megtaláljuk az egyensúlyt.” Úgy tűnik, Allegri kidobja a Bonucci távoztával okafogyottá vált háromvédős szisztémát, és türelmet kér. A Lazio elleni vesztes Szuperkupa-döntőből kiindulva utóbbi szükséges is. Furcsa módon a trón legfőbb fenyegetőjének az a Napoli tűnik, amely gyakorlatilag semmit sem csinált a nyári szünetben. Pontosabban igen: a kölcsönben szereplők véglegesítése mellett megtartotta a teljes kezdőcsapatát. A déliek ereje az összeszokottságban és a stabilitásban rejlik, illetve bónuszként visszakapták a hosszú sérüléséből teljesen felépült Arkadiusz Miliket. Nagy kérdés, Maurizio Sarri hol talál helyet a langaléta centernek, merthogy a kihagyása után összeállt 170 centi átlagmagasságú támadó hadosztály Lorenzo Insignével, Dries Mertensszel és José Callejónnal a liga legtermékenyebb triója volt az elmúlt idényben, megbontása nem tűnik indokoltnak. A közismerten szenvedélyes és futballbolond város szurkolótábora a Maradona-féle kultikus brigád 1990-es scudettója óta várja, hogy örömében szinte szó szerint felgyújthassa Nápolyt. Májusban talán újra megteheti.  Mire vár az Inter? Az interesek bizonyára kétségbeesetten vakargatták a fejüket városi riválisuk aktivitását látva, hiszen korábban az ő kínai tulajaik is azt ígérték, hogy azonnal visszakormányozzák a klubot a világelitbe. A kék-fekete szimpatizánsok „Foot­ball Manager”-üzemmódba kapcsolt új vezetésre számítottak, vagyis azt várták, hetente lájkolhatják majd az újonnan érkezett nagy sztárt bemutató posztot a közösségi oldalakon. Egyelőre erre nem volt alkalmuk, hiába hozták szóba az Intert a fél PSG-vel, a manchesteri Anthony Martiallal vagy a müncheni Arturo Vidallal. Az eddig bezsákolt Milan Škriniar, Matias Vecino vagy Borja Valero Serie A-szinten remek focisták, de aligha az ő vezetésükkel lesz ismét tényező Európában az Inter.  A klub legjobb igazolását Luciano Spalletti személyében a kispadon találjuk. A Romával éveken keresztül tetszetős futballt bemutató, ám „csupán” két Olasz Kupa-sikert szállító kopasz szakember az elérhető legjobb megoldásnak tűnik a folyamatosan ingatag kék-fekete padra. Ismeri a ligát, tud bánni a problémás alkalmazottakkal és pályafutása során most először fordul elő vele Olaszországban, hogy anyagi okok nem hátráltatják a csapatépítését. Ugyan túl sok következtetést nem érdemes levonni a felkészülési mérkőzések eredményeiből, de mivel az elmúlt évek előszezonjaiban többször alaposan elverték már a milánóiakat, a Bayern München,  a Lyon vagy a Chelsea idei nyári legyőzése reményt keltően hangzik. Persze nem lenne Inter az Inter a megszokott balhé nélkül. Ezúttal a Chelsea ellen örökké emlékezetes öngólt szerzett (majdnem a félpályáról ívelt a saját kapujába) és alighanem ettől is megzuhant Geoffrey Kondogbia gondolta úgy, hogy elvágyódását elősegíti, ha nem jár edzésre és így erőszakolja ki az eladását. Amennyiben a jelentős büntetés után valóban megszabadul az Inter a korábbi 36 milliós mellényúlásától, bizonyosan vásárol valakit a helyére, tehát Spalletti további erősítésekre számíthat.  Új fejezet nyílik Romában A tar tréner előző együttese lényegében új életet kezd, elvégre az AS Roma elmúlt 25 évét alapjaiban meghatározó Francesco Tottit ősztől nem láthatjuk futballozni. Sokak szerint innentől kezdve könnyebbséget jelent majd a farkasok mindenkori edzőjének a legendás klubikon árnyékának eltűnése – legalábbis a pályáról, merthogy Totti a zöld gyep helyett ezentúl a zöldasztal mellől segíti tovább élete csapatát. Spalletti utódja a Sassuolót Európába vezető Eusebio di Francesco lett, aki korunk talján edzőgenerációjának egyik legtehetségesebb tagja, és mivel korábban éveken keresztül viselte játékosként a Roma mezét, az elfogadtatásával sem lesz probléma. A megkapott feladattal viszont lehet: Szczesny, Mohamed Szalah és Antonio Rüdiger személyében három fontos ember hagyta el az örök várost, míg az érkezési oldalt rengeteg új, többségében alig ismert futballista (Karsdorp, Cengiz, Moreno, Gonalons, Defrel, Pellegrini, Kolarov) jelenti. Közülük négyen-öten várhatóan a háromról a négyvédős rendszerre átállított kezdőcsapatban küzdenek majd augusztus végétől a bordó-sárga színekért, tehát a közismerten kritikus fővárosi közönség türelme az első hónapokban bizonyára próbára lesz téve. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"285747","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"195","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Róma másik egyesületénél egyelőre senki sem dobott kavicsot az állóvízbe. A játékoskeretben minimális változások történtek: a meghatározó elemek közül egyedül Lucas Biglia ment el a Milanba, akit a Liverpool cseresorából érkező brazil Lucas Leivával pótoltak. A Lazio klubvezetése évek óta nem tud (vagy nem akar) rendesen invesztálni a csapatba, így fordulhatott elő, hogy a nyári szerzemények legdrágábbja a 6 és fél millióba került Adam Marusics lett. Hogy ő meg kicsoda? Egy szerb-montenegrói jobbhátvéd a belga KV Oostendéből… Mindenesetre a Lazio némi meglepetésre – még ha az eredményből nem is feltétlenül derül ki – gond nélkül megverte a Juventust a Szuperkupában, úgyhogy talán nem feltétlenül kell igazolnia abba a csapatba, amely a két szuperszélsője, Felipe Anderson és Keita Baldé nélkül tudta legyőzni a bajnokot. A Fiorentina kiszállt a nagyok közül Ami a mezőny többi tagját illeti, a Fiorentina szurkolói alighanem nehéz idényre számíthatnak. A violák állítólag tulajdonosváltás előtt állnak, ezért a keret épkézláb játékosainak nyakába „for sale” táblát akasztott a jelenlegi klubvezetés. Eladták szinte a teljes kezdő középpályás sort (Bernardeschi, Vecino, Borja Vale­ro), a védelemből távozott a csapatkapitány (Gonzalo Rodríguez) és a kapus (Ciprian Tata­rusanu), a frontvonalból pedig a Milan felé kacsintgat a házi gólkirály Nikola Kalinic.  Az előző idény meglepetéscsapatai közül az európai porondra lépő Atalantát két masszív alapembere hagyta ott, a kettős terhelés miatt aligha végez ismét az élbolyban. A Torino lehetőségeihez képest ügyesen halászgatott (Rincón, Sirigu), a sikeredzőjét vesztett Sassuolo inkább gyengült. Az újoncok közül az élvonalban évtizedek óta nem járt, 2005-ben csődbe ment SPAL rutinos játékosokkal próbál bentmaradni, a Benevento története első Serie A-szezonjára készül, míg a liftező Hellas Verona egy-két nagyobb nevet (Cerci, Caceres) is meg tudott csípni. A Palermo kiesésével csupán egy magyar játékosért szoríthatunk az augusztus 19-én rajtoló idényben: Nagy Ádám helye elviekben biztosnak tűnik a Bologna középpályájának tengelyében. A szlovák színeket a már említett Škriniaron (Inter) kívül Marek Hamšík (Napoli) és a római AS-ből távozófélben levő Norbert Gyömbér képviseli. Csáki Csaba