Kikönyörgött aranyérem

Kis híján csak erről szólt eddig az olimpia. A sértődött és lelkileg összeomlott kanadai versenyzők-ről, a páros műkorcsolyázás igazságtalan végeredményéről. Már mindenki betéve tudja, hogy a kűr után a pontozók 5:4-es szavazataránnyal az orosz Berezsnaja, Sziharulidze kettőst hozták ki győztesnek, holott bemutatójuk hibákat is tartalmazott. Szemben a jobban futó kanadai Sale, Pelletier duóval, amelynek az ezüstérem jutott. Ezt nehezen viselték el a tengerentúliak. Mintha egyszeriben elfelejtették volna, milyen íratlan szabályok érvényesülnek a műkorcsolya pontozói között, s ennek az évtizedek óta tartó színjátéknak ők is részeseik. A bennfentesek tudják: a versenyzők teljesítményének megítélése az érdek-összefonódások melegágya. Akit nem ismernek, lehet akármilyen jó a jégen, nincs esélye a felsőbb régiókba kerülni, nyerni meg csak akkor lehet, ha a pontozók többsége is úgy akarja. Mást is elfelejtettek a kanadaiak: mégpedig azt, hogy a tavalyi, vancouveri világbajnokságon a zsűri nekik adta az aranyérmet, pedig azon a versenyen Berezsnajáék futottak jobb kűrt. Akkor senki nem tiltakozott, Kanadában nem is mert volna. Meg amúgy is mindenki megszokta a pontozói praktikákat. És tűrte is. Salt Lake Cityig.

A párosok versenye után elfogyott a kanadaiak türelme, hatalmas médiakampányba kezdtek, hogy elérjék céljukat. Elejétől kezdve aranyat akartak, de nem az oroszokét, nekik egy másik aranyérem kellett. És a NOB nagyurai cselekedtek. Górcső alá vették az oroszpárti pontozókat: a négy keleti nem is érdekelte őket, róluk tudják, hova húz a szívük, de a francia már furcsa volt ebben a társaságban. Gyorsan kiderítették, hogy nyomást gyakoroltak rá, az pedig szabálysértő. És innen már egyszerű volt a képlet: törölték a francia hölgy pontozását, és így holtverseny alakult ki az élen. Juthatott arany a kanadaiaknak is. A kirívó éremodaítélésnek azonban beláthatatlan következményei lehetnek.

Salt Lake City tehát új fejezetet nyitott a műkorcsolya sportban: már nem csak a pontozók döntik el, kié lehet az érem, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. És ez mindenképpen rossz, mert az ötkarikás testület ugyan igazságot szolgáltatott, de egy veszélyes kiskaput is nyitott: felülbírálta a sportág bírói testületének ítéletét. Olyan ez, mintha a labdarógó-vb döntőjében a nyilvánvalónak tűnő bírói tévedésből megítélt tizenegyes az egyik csapat győzelmét hozná, utána azonban összeülne a sportág vezérkara, semmissé tenné az általa megbízott játékvezető rossz ítéletét, feledésbe merülne a tizenegyesből esett gól, és a vesztes csapatot is világbajnokká nyilvánítanák. Fociban még nincs ilyen, a műkorcsolyában már előfordult.

Kanada tapsol az igazságszolgáltatásnak, Európa keleti fele meg nem győz felocsúdni a sportdiplomáciai pofontól. Villám csapott egy öntörvényeiben gazdag múltú sportág kulisszái mögé.