Július Nôtát gyászolja Rimaszombat

A tragédia színhelyén már másnap égtek a mécsesek, vasárnap este pedig a községi hivatal előtt gyújtottak gyertyát az egykori kiváló kapus emlékére. „Óriási tragédia, ami történt. Egy volt közülünk, minden nap találkoztunk. Nagyon hiányzik, nekünk is, de főképp a családjának… Nehéz bármit is mondanom… Hat éve játszom Rimaszombatban, nagyon jóban voltunk. Fantasztikus edző volt, rengeteget segített a kapusoknak. Nagyszerű szakember és nagyszerű ember volt - mondta Branislav Mráz, a rimaszombati labdarúgócsapat balhátvédje. - Mivel a hétvégére tervezett barátságos meccsünk a sok sérülés miatt elmaradt, hétvégére szabadot kaptunk, pénteken délután mindenki hazament. A csapat még nem is volt együtt a tragédia óta, hétfőn kettőkor lesz edzésünk, el sem tudom képzelni, milyen lesz…“

Karol Kisel, a csapat vezetőedzője, aki játékosként és kollégaként is ismerte Nôtát, összetörten nyilatkozott: „Nem tudok mit mondani. Óriási ürességet érzek… Elveszítettünk egy kiváló kollégát, pótolhatatlan veszteség ez a klubnak, és főleg a családnak… Egyelőre nem tudom, mit fogok mondani a csapatnak az edzésen, folyamatosan gombóc van a torkomban…“

A játékosok közül talán Martin Kuciak, a gömöriek kapusa állt a legközelebb Nôtához: „Nagyon megrázott, ami történt, nem tudok most erről beszélni… Nézzék ezt el nekem…“ „Borzasztó, hogy ilyesmi megtörténhet“ - mondta Tóbisz Tibor, Nôta első edzője, akit szintén megdöbbentett a gyilkosság. - Annak idején én hoztam őt Jánosiból Rimaszombatba, emlékszem, meg kellett győznöm a szüleit, hogy engedjék el a városba. De nem kellett félteniük, Julo mindig csakis a futballra összpontosított, mindig fejlődni akart… Amikor már élvonalbeli futballkapusként egy hiba miatt cserepadra került, tanácsokat kért, hogyan lehetne még jobb, mi pedig biztattuk, és Magyarországon végül szép karriert futott be. A diósgyőri évei alatt egyszer a bajnokság legjobb kapusának is választották. Az esküvőjén itt volt a DVTK akkori edzője, Tornyi Barnabás is, ő is csak jót mondott róla. Állította, nem lenne semmi gondja, ha minden játékosa olyan lenne, mint Julo… Julo szívvel-lélekkel csinálta, amit a világon a legjobban szeretett, számára a foci volt az első, megkockáztatom, hogy még akkor is, amikor udvarolt. Tisztelettudó, nagyon rendes gyerek volt, szörnyű, hogy így kellett meghalnia…“ A rimava.sk városi információs portálra folyamatosan érkeznek a részvétnyilvánító hozzászólások. „Köszönök mindent, edző úr!“, „Hiányozni fogsz, Julo…“, „Sosem feledünk“ - írják tanítványok, játékostársak, drukkerek.

Magyarországon is megemlékeztek Nôtáról - a DiósgyőrR-EAC találkozó gyászszünettel kezdődött, a miskolci ultrák transzparenssel is elbúcsúztak egykori szeretett hálóőrüktől.