Jónás László uralja a hazai bajnoki íjászmezőnyt

Elküldte szerkesztőségünkbe a szlovák szövetség legújabb ranglistáját a 2008 és 2023 közötti időszakra vonatkoztatva, s ebből kiderül, hogy vezető helye magabiztos, főleg azután, hogy tavaly is bajnok lett, ezúttal Rimaszombatban.

Minek köszönheti, hogy minden kategóriát beleszámítva évek óta a szlovákiai mezőny élén található?

Nehéz megmondani, de a kitartás, a tapasztalat biztosan közrejátszik benne. Mióta versenyzek, részt vettem az országos bajnokságokon is, szeretem megmérettetni magam, amit az is bizonyít, hogy tavalyi verseny kivételével mindegyiken ott voltam.

2023-ban Rimaszombatban volt a bajnokság, és újabb arany társult az előzőekhez. Menetrendszerűen érkezett?

Sokat számított a felkészülés, de nem formaidőzítésről van szó, mint a profi élsportban. Számos versenyre járok év közben, s rutinomnak köszönhetően könnyebben feltalálom magam a különböző nehézségi fokozatú terepkörülmények között. Nem is a táv – kategóriámban a 27 méter – a kihívás, hanem az eltérő fényhatások, mert megzavarhatják a versenyző távbecslését. Lehet jó, technikás íjász valaki, de a terep- és fényviszonyok becsaphatják, és pontatlanul lövi el az íját.

Nincs még ötvenéves, 34 volt, amikor 2008-ban elkezdett járni az országos bajnokságra, s az összegzés 16 idényt foglal magában. De versenyezni biztosan korábban kezdett…

29 esztendős voltam, amikor 2003-ban megvettem az első íjamat. Nem versenyzésre szántam, csak nagyon érdekelt az íjászat, és egy ideig otthon a kert végében lövöldözgettem. Ennek az íjnak korlátai vannak, nem sport- vagy olimpiai íj, amely esetében tényleg a legpontosabb lövésekre törekednek robotszerű mozgással. Körülnéztem, s találtam a környéken 3D-íjászversenyt, és elmentem rá. Talán azért fogott meg, mert nem céltáblára vagy célpontra lőttünk, hanem állatokra, igaz, nem élőkre.

Ahányszor indult a bajnokságon, mindig érmes volt, tízszer aranyat vitt haza. Ez hogyan lehetséges? Nem tud hibázni, célt téveszteni?

Hibázunk mindannyian, még a győztes is. Az eredmények szerint én lőttem a legpontosabban, de én is hibázok, amit el is kell fogadni, mert az benne van a pakliban, csak az embernek túl kell tennie magát rajta. Mivel klubom, edzőm nincs, magamnak kellett utánanézni, s megtanultam, a rossz lövést el kell felejteni, és menni tovább. Ha sikerül a hibákat gyorsan feldolgoznom magamban, és nem nehezedik rám a céltévesztésből származó nyomás, gond nélkül folytathatom a versenyzést. És megpróbálok a legjobban teljesíteni.

Kategóriájának a rövidítése PBHB. Mit jelent ez?

A primitív, egy fából faragott íj és a lovas íj kategória összevonva. Előbbiekkel már nemigen versenyeznek, mert hátrányban vannak a mi, modern anyagokból készült lovas íjainkkal szemben, melyek dinamikája összehasonlíthatatlanul jobb az egy fából faragottnál. Ezért a PBHB kategóriában a jelenlegi élvonal is a korszerű íjat használja a 3D-s versenyeken, s az elnevezés első fele csak hírmondónak maradt a rövidítésben.

Úgy tudom, magyarországi licenccel is versenyzett. Még napjainkban is?

Van versenyengedélyem, mert ha lehetséges, részt veszek a magyar bajnokságon is, főleg a történelmi szakágban, amit szintén szeretek, mert összetett verseny. Eddig mindkettőben egyszer voltam magyar bajnok, érmem több is van. S ami tán kuriózum, hogy közép-európai viszonylatban egy-egy alkalommal aranyat nyertem a cseh és a lengyel bajnokságon.

Nemegyszer megfordult már az világversenyeken is. Hol tart a világ- és Európa-bajnoki címei tekintetében? Idén mivel gyarapodott a gyűjtemény?

Csak érmeim vannak: a 3D-sről három Eb-ezüst, a történelmi szakágból egy vb-bronz, aranyam még nincsen. 2023-ban nem indultam egyetlen világversenyen sem, de idén készülök az ausztriai vb-re.