Hetvenéves lenne Szikora György

Szülőfalujában, Tardoskedden kezdte pályafutását, majd Komáromba került. Tehetségére felfigyeltek a pozsonyi Inter vezetői, és 17 évesen leigazolták. Gyuri azonnal bizonyított, és 19 esztendősen, 1966 májusában bemutatkozhatott a csehszlovák válogatottban is. Egy hónappal később a világbajnok brazil együttes ellen 150 ezer néző előtt brillírozott a Maracana-stadionban. Remek teljesítményét góllal fűszerezte, s nagy érdeme volt a szenzációnak számító 2:2-es döntetlen kiharcolásában. A technikás játékost a brazil tollforgatók ezután fehér Pelének nevezték el. A meccset követően kecsegtető ajánlatokkal halmozták el, de nemet mondott, csakúgy, mint később a New York Cosmosnak, amely 250 ezer dollárt ígért neki.

Szikora nagyon a szívére vette, hogy a nagyszombati focisták kérésére Jozef Marko kapitány kihagyta az 1970-es vb-keretből. Pedig a selejtezők során jól játszott. A fordulat a magyarok elleni prágai meccsen (3:3) állt be, amikor röviddel a szünet után, 2:1-es vendégvezetésnél lecserélték, s azzal vádolták meg, hogy elárulta a taktikát a vendégeknek. „A találkozó előtt pár szót váltottam Szepesi Gyuri barátommal, szó sem volt a taktikáról. A vb előtt én is megkaptam a formaruhát, mégsem utazhattam. Ezt sosem bocsátom meg Markónak” – panaszkodott gyakran.

Ezután már csak epizódszerepeket kapott, 1971-ben, huszonnégy évesen játszott utoljára a válogatottban, összesen 21-szer öltötte magára a címeres mezt. Pedig képességei alapján legalább ötvenszeres válogatott lehetett volna. Nem sokkal később az Internél is érthetetlenül leírták, a fakóba száműzték. Több élcsapat is vitte volna, ám nem engedték el, így 200 élvonalbeli bajnokival és 58 góllal zárta a pályafutását.

1979-ben a divízióban szereplő DAC-hoz került, előbb játékosként, majd edzőként tevékenykedett, irányításával jutottak fel a második vonalba. Szikora rakta le a későbbi sikercsapat alapjait. Gyuri szívügyének tekintette a DAC-ot, összesen ötször fordult meg a sárga-kékeknél. S mindig maradandót alkotott. Rendre őt hívták, ha bajban volt a csapat, és ő mindig segített. Egy szenci II. ligás meccsen eltiltását töltötte, így mellette ültem a lelátón. Ott is bizonyította a zsenialitását. Gyengén focizott az 1:0-s vesztésre álló DAC, amelyben csak a középhátvéd Olejník remekelt, huszonöt perccel a befejezés előtt Gyuri mégis előre küldte – a padon ülő másodedző hiába próbálta lebeszélni –, és a hajrában éppen a védő egyenlített ki. „Az mindegy, hogy 1:0-ra vagy 2:0-ra kapunk ki, de amíg él az esély, nem szabad feladni” – szögezte le akkor Szikora, aki az I. és a II. ligában összesen 152 mérkőzésen irányította a sárga-kékeket.

Dunaszerdahely mellett Rimaszombatban és Vágsellyén érezte jól magát, mindkét helyen háromszor fordult meg.

Babonás tréner volt, csapata nem játszhatott piros szerelésben, és a keretben sosem lehetett tizenhármas számú játékos.

Tűzoltó edzőként tartották számon, mert zsinórban mentette meg a kieséstől a már menthetetlennek tűnő gárdákat. Két infarktus után is visszatért a kispadra, pechjére, sosem hívták őt élcsapathoz. 2005. december 12-én 58 évesen hunyt el, 2006 júniusától az ő nevét viseli a tardoskeddi stadion.

Fantasztikus futballista és kiváló edző volt, hozzá hasonlót azóta sem láttunk a szlovákiai pályákon.