Három lehetőség, három Spartak-gól

Gyorsan padlóra kerülhetett volna a Spartak a Slovan elleni 108. összecsapáson. De nem került. Az égszínkékek az első félidőben csak egy helyzetüket rúgták be, a többi kimaradt, s a szünet után magukra talált nagyszombatiak kétszer is egyenlítettek, majd a végén a győztes gólt is megszerezték (2:3). Háromszor lőttek kapura, és háromszor voltak eredményesek a több mint tízezer néző előtt játszott rangadón.

„Ilyen a futball”

Kiss Dániel a hazai kapuban az első félidőben szinte munka nélkül volt, a másodikban meg háromszor kapitulált. A meccs után senki nem tette neki szóvá, de maga is tudta – s ha a tévében visszanézte, láthatta – két Spartak-gólban is jócskán benne volt. Slovan-szempontból balszerencsés pillanatokat idézett fel a taksonyi kapus: „Gondolom, a gólokra kíváncsi – jegyzi meg néhány semleges mondat után. – Sajnos, az elsőnél nem értem hozzá a labdához. Mert ha odaérek, másképp alakulhatott volna. Ütköztem a csapattársammal, aki kifejelte az érkező nagyszombati elé a labdát. A második vendéggól előtt – egy szabadrúgást követően – megint összeütköztem a játékostársammal, ekkor már én öklöztem ki a labdát, de balszerencsémre éppen oda, ahol a Spartak-focista volt. Peches meccsen kaptunk ki, mert voltak helyzeteink a győzelemre. Sajnos, ilyen is előfordul, ilyen a futball.”

Lehajtott fejjel ültek a Slovan-játékosok a meccs után az öltözőben. Sokkal jobban játszottak, mint egy hete Szencen, de a kiváló kulissza előtt csalódást okoztak szurkolóiknak. „Nagy élmény ennyi ember előtt futballozni a legnagyobb múltú szlovákiai párharcon. Szurkolóinkon nem múlott, a pályán azonban elpártolt tőlünk a szerencse” – tette hozzá keserű szájízzel Kiss Dániel.

Még nem futhat

A több mint tízezer ember között foglalt helyet a lelátón Szabó Ottó, a Slovan ínhúzódással bajlódó válogatott hátvédje is. „Nehéz elviselni, amikor a társak a pályán játszanak, én meg nem segíthetek nekik. Jól futballoztak a fiúk, de mihaszna, ha kikaptak. Megint összehoztuk hátul a gólokat” – bántja az újabb Slovan-vereség a csallóközi fiatalembert, aki sérülése miatt kimaradt Ján Kocian szövetségi kapitány Izland elleni keretéből is. Különösebb ügyet azonban nem csinál a kényszerpihenőből: – Néhány hét múlva újra visszatérek, és játszom tovább. Vannak ennél nehezebb helyzetek is az életben” – fordítja magára a szót, s úgy gondolja, két hétig még biztosan nem futballozhat. Egyelőre csak a felső testével tornázik, próbálta a futást, de nem ment, még fájlalta a lábát. Persze szombaton a nagyszombatiaktól elszenvedett vereség fájt neki. „Több helyzetünk volt, mint a Spartaknak. Mi nem éltünk velük, a vendégek meg brutálisan kihasználták valamennyit. Hetven percen át ment a letámadás, de a végén már jöttek a kapus- és védőhibák, aminek megittuk a levét.” Dicsérte viszont helyettesét a védelem bal oldalán, Mojskýt, aki mindkét Slovan-gól előkészítője volt. „Hibázott ugyan az első egyenlítés előtt, de örülök, hogy adott két gólpasszt, azt viszont sajnálom, hogy kikaptunk” – öntötte ki bánatát a balhátvéd.