Ha gálameccs, akkor egy négyes

Két gól, egy gólpassz – ez volt Michael Ballack mérlege a Győri ETO FC–Bayern München centenáriumi mérkőzésen. Nem hiába választották 2002-ben és 2003-ban Németország legjobb játékosáváSomogyi Tibor felvételeA klubház mögött tolongó tömeg egyszer csak megélénkült: megjött a Bayern. Némi üdvrivalgás, hódolat Ballacknak, Makaaynak, Santa Cruznak. A müncheni konvoj elhozta a sérült Oli Kahnt is: volt, aki ájultan visított az idolt látva, a leleményesebbje viszont azonnal Szabics Imi nevét kezdte skandálni, a bajorok hétvégi stuttgarti vereségére és a magyar csatár Kahnnak lőtt góljaira utalva. Aztán kiszállt Patrice M’Bock, a Bayern kameruni légiósa. A taps elmaradt, de nem maradt el a „Herzlich Willkommen” magyar változata, valaki ugyanis teli torokból üvöltötte: „Nigger cigány!”, s az ismételt „Takarodj innen” az előbbihez képest tulajdonképpen már udvarias szólamként hatott.

Centenáriumi zakó

Már egy órával a meccs előtt hivatásos mókamester próbálta heccelni a lelátókon lézengőket. – Kiáltsuk azt: Hajrá ETO! – rikácsolta a mikrofonba, de a visszhang megmakacsolta magát, és csak nem akart jönni. A cirkuszi attrakció mégsem maradt el: a két csapat játékosai nyitott fedelű Audi Cabrioletekben érkeztek a pályára, párokat alkotva a luxuskocsikban. Ha valaki nem ismerte volna a futballistákat, a karavános felvonulás alatt könnyen beazonosíthatta, ki melyik csapathoz tartozik: míg a Bayern-játékosok arra a tíz percre profi integetőkké váltak, addig a mellettük ülő győriek – nyilván a pályán tartandó, immár labdás randevúra gondolva – kényelmetlenül feszengtek. Utóbb kiderült, baljós előérzetük nem volt megalapozatlan. Mert bár igaza volt annak, aki azt hitte, a Bayern a BL-szereplés szempontjából kulcsfontosságú szombati Bundesliga-meccse előtt jobb esetben is csak afféle könnyített edzésként áll hozzá a centenáriumi mérkőzéshez, de ettől még nem került egy súlycsoportba a két együttes. Pedig eleinte úgy tűnt, a bajorok nem szeretnék elrontani az ünnepet: Hargreaves, a kanadai származású, német klubban légióskodó angol válogatott középpályás meglepő módon balhátvédként kezdett (hagyta is forgolódni Pericet a szélen), és Sagnol már az első percben helyzetbe hozta Nicsenkót. A folytatás már kevésbé volt nagyvonalú a vendégek részéről, részint Michael Ballacknak köszönhetően, aki könnyedén szlalomozgatott a győriek között, és két góljával rácáfolt azokra, akik formahanyatlását emlegették.

A Bayern München ugyan nem a brazil válogatott, de ők is úgy rúgtak egy négyest, hogy látszott: ha tétje lenne a találkozónak, a különbség kétszámjegyű lenne. Tétje azonban nem volt, és örömfoci is csak módjával, maradt hát a már bevált 1:4, amin végül Hargreaves sem változtatott: az utolsó percekben már csak a felső lécnek üzent.

Bokszgála és magyar virtus

Commando Bavaria – állt a német drukkerek zászlaján, s a „bajor kommandó”, amely népesebb és hangosabb is volt, mint a szomszéd szektorban ácsorgó győri B-közép, a második félidő elején érezte úgy, hogy ez a gála bizony unalmas.

Ein bisschen Spass muss sein – kell egy kis szórakozás, hirdették egykoron Milánóban, amikor szinte felgyújtották a San Sirót, és ezúttal is nagyszabású tűzijátékkal kívánták emlékezetessé tenni győri kiruccanásukat. Vesztükre. A biztonsági szolgálat emberei riadtan állapították meg, hogy ez a műsorszám bizony nincs az eredeti forgatókönyvben. Nem késlekedtek az ETO-hívek sem, a magyar virtusnak megfelelően harsány cigányozásba kezdtek, és megtapsolták a felbőszült biztonságiakat, amikor azok gyors rohammal bevették a vendégszektort, s a bajoroknak kiosztott okító jellegű pofonok után végre szólhatott a „Szép volt, fiúk”...

De ne keseregjünk, hiszen tegnap a brazilok, ma a Bayern, s ki tudja, holnap talán a Matáv-Sopron jelenti be, hogy a szezonzáróra a Káposztás utcai stadionjába várja a Barcelonát. Elvégre futballnemzet vagyunk.