Gulácsi: Eb-meccsel érne fel a hazai selejtező

Félidei bajnokként várhatta a Bundesliga tavaszi folytatását a Lepizig. Miben volt más így kezdeni az évet?
A szakmai stábtól egy picit több pihenőt kaptunk, mert rengeteg mérkőzésünk volt az őszi idény során. Rövid volt a felkészülés, próbáltunk egy-két olyan dolgot gyakorolni, ami addig nem működött annyira. Az első három-négy hétben csak egy-egy meccsünk volt, többet edzhettünk. Az első fél évben inkább csak a regenerációra és a találkozókra való felkészülésre jutott idő. 

A riválisok képviselői szerint 2020 nyarán a lipcseiek örülhetnek majd a bajnoki címnek...
A tabellára nézve mindig arról beszéltünk, az nem több egy pillanatnyi állásnál. Az egy jó viszonyítási alap volt a 17. forduló után, hogy már minden csapattal játszottunk. Szeretnénk minél tovább támadni az első pozíciót, ottmaradni elöl, hátha a végén sikerül. 

Hamarosan viszont már a Tottenham elleni BL-nyolcaddöntővel újra sűrűsődik a műsoruk. Várják már a párharcot?
Előtte még a bundesligás mecscsekre koncentrálunk. Ettől függetlenül óriási nagy lehetőség előtt állunk, hiszen a tavalyi döntős ellen játszunk. A Tottenham nagy névnek számít Európában, de talán a jelenlegi formájukat nézve nem vagyunk teljesen esélytelenek. Európa alighanem legszebb stadionjában léphetünk majd pályára. A célunk az, hogy legalább egy körrel tovább jussunk, a csapatunkban megvan ez a potenciál.

Tavaly júniusban született meg a kisfia. Az apaság mennyit tett hozzá a pályán nyújtott teljesítményhez?
Nyilván hozzáad, mert most már nemcsak a feleségem vár otthon, hanem a kisfiam, Dominik Zoltán is. Nekem ez egy óriási motiváció. Ettől függetlenül nem változott meg az életünk. Megpróbálom ugyanazt a ritmust tartani, mint korábban, mert az működött. A hazai mérkőzésekre mind a ketten kijönnek, ami óriási motivációt jelent. 

A bolgárok elleni Eb-pótselejtező már ott motoszkál a fejében?
Várjuk azt a meccset is. Szerencsére addig még van egy kis idő, Willinek (Orbán, Gulácsi lipcsei csapattársa, aki térdsérüléssel bajlódik – a szerk. megj.) szoktam mondani, hogy kapja össze magát addigra, ami ugyan nem túl reális, de egy nagyon pici remény van arra, hogy pályára tud lépni. Tudjuk, mi a jelentősége a meccsnek. Az utóbbi időben sajnos idegenben – az azeri meccset kivéve – nem voltunk nagyon sikeresek. Ezt a találkozót viszont meg kell nyernünk, hogy otthon játszhassunk a kijutásért. A budapesti meccs nekem már felérne az Európa-bajnoki mérkőzések hangulatával, tétjével, komolyságával. 

Willi hogyan viseli a kényszerpihenőt?
Mindenkinek nehezebb az az időszak, amikor sérült. Willi ebből is a pozitívumokat próbálja kihozni és próbál megerősödni. Az elmúlt négy-öt évben szinte minden mérkőzést végigjátszott a klubunkban, most van egy kis ideje neki is szusszanni, futballra éhesen visszatérni. Kicsit komplikáltabb a sérülése, mint azt elsőre gondolták az orvosok. Ő az a típus, akinek ha azt mondják, hogy minimum másfél hónap a kihagyás, akkor ő a minimumon fog akarni visszatérni, nem tovább nyújtani a rehabilitációt. Lassan már elkezdhet érdemi munkát végezni, a márciusi selejtező az ő fejében is benne van.