Gól nélküli derbi Gömörben

A rimaszombatiak és a losonciak egymás mellett ülnek a lelátón, ugyanúgy, mint amikor a trencséniek, a liptószentmiklósiak vagy a szenciek vendégeskednek Gömörben, csakhogy azok a losonci illetőségű drukkerek, akik máskor felemelt kézzel ünneplik a rimaszombati gólokat, most leordítják a partjelző fejét, ha a hazaiak javára ítél egy bedobást. Ha meg netán szintén losonci barátjuk azt merészeli mondani, hogy az ítélet jogos, azonnal meggyanúsítják, hogy titokban a rimaszombati kórházban született.

Az idei gömöri–nógrádi rangadón volt idő csipkelődésre, a meccs ugyanis nem volt igazán jó. Pedig ígéretesen indult: Juhász Csaba az első negyedórában többször megkeverte a vendégek védelmét, de jó helyzetben sem mert lövésre vállalkozni. Az egy héttel korábban Púchovban győztes gólt szerző Líška csak a kispadon kapott helyet (Vas Ferenc hazai vezetőedző később elárulta, ott is csak „ellenfél-ijesztgetési szándékkal” ült, mivel olyan beteg volt, hogy semmiképpen nem vállalhatta a játékot), Piszár pedig ezúttal nem villogott – így a rimaszombatiak hiába voltak gyorsabbak és aktívabbak, százszázalékos helyzetet nem tudtak kialakítani. A LAFC csak védekezett, viszont az első félidő közepén majdnem meglepte a hazaiakat: Emil Lukáč egy remek kiugratás után egyedül vezethette a labdát Prošovskýra, de a rimaszombati kapus nagy bravúrral védett. A másik kapuban a losonci „Sámán”, azaz Mário Michalík tőle szokatlanul még a gyenge lövéseket is nagyon bizonytalanul fogta, mégis megúszta kapott gól nélkül.

A 0:0-val a vendégek voltak elégedettebbek – a gömöriek legfeljebb annak örülhetnek, hogy zsinórban három meccsen nem kaptak gólt. Tizenegy találkozón viszont csak hétszer találtak a hálóba, s e tekintetben csak a sereghajtó vágsellyeiek állnak náluk rosszabbul…