Futács Márkó klubrekordokat dönt

A pályán töltött játékidő tekintetében még inkább elismerésre méltó a teljesítménye, hiszen a statisztikák szerint Futácsnak 99 perc kellett egy bajnoki gólhoz, ami megegyezik Luis Suárez mutatójával, és jobb, mint Cristiano Ronaldo teljesítménye (102 perc/gól) – még ha a körülmények persze mások is. A 27 éves játékosnak kétségtelenül az idei volt pályafutása legjobb szezonja, és a gólkirály örömmel válaszolt az Új Szó kérdéseire is. Gólkirályi címének értékét tovább növeli, hogy ön a Hajduk Split első bajnoki gólkirálya 1992 óta, és mindezt úgy érte el, hogy az első öt fordulóban pályára sem lépett. Miért hagyta ki a szezon elejét? Sajnos volt egy térdsérülésem a felkészülési meccsek során, így bár főleg az Európa Liga miatt érkeztem, mire újra felépültem, a csapat már kiesett a sorozatból, és a bajnokság is elkezdődött. Újonc még soha nem debütált ennyi góllal a Hajduk Splitben. Miként került a klubhoz a múlt nyáron, és hogy érzi magát a dalmát városban? Nehéz szituációban voltam a múlt nyáron, hiszen csapat nélkül, egy komoly térdsérülést követően nem könnyű bárhova is elszerződni. Szerencsére a Hajduk sportigazgatója, Mario Branco már régebbről ismert, így kerültem Splitbe, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Nagyon szeretem ezt a szép várost, tökéletesen érezzük magunkat itt a családdal. A horvát bajnokságot hova sorolja az európai pontvadászatok között? Egy évvel ezelőtt sokan azt mondták nekem, hogy a horvát élvonal nem sokban különbözik a magyar NBI-től, de nagyon pozitívan csalódtam, mivel szerintem sokkal erősebb annál. Mindezt jelzi a Dinamo Zagreb rendszeres BL-csoportkörbe jutása, és az is, hogy sokkal több játékost adnak el az európai topbajnokságokba minden évben. Ön szerint mi annak az oka, hogy a négymillió lakosú Horvátország világklasszis játékosokat nevel az európai topcsapatok számára? Mit tudnak ők, amit mondjuk a magyarok vagy a szlovákok nem? Szerintem a különbség a magyar és a horvát játékosok – de ide vehetjük a szerbeket is – között egyértelműen a mentalitásban keresendő. Sokkal harcosabbak, sokkal eltökéltebbek, hiszen látják, hogy van kitörési lehetőségük, mivel rengeteg játékosmegfigyelő ül a lelátókon egy-egy horvát bajnoki alkalmával. Visszanézve a szezonbeli góljait, feltűnő, hogy számos különböző szituációban szerzett gólokat: közelről, távolról, fejjel és szinte minden szögből. Melyik volt a kedvence a 18 találat közül? Szépségre talán az Osijek elleni találatot emelném ki, hiszen ott nehéz technikai megoldást kellett véghez vinni, és a szituációt is gyorsan fel kellett mérni, miszerint csak egy emeléssel tudom a kapus mögé juttatni a labdát. Fontosság szempontjából persze a Dinamo elleni gólom viszi a prímet. Világhírű derbinek számít a Hajduk Split és a Dinamo Zagreb párharca. Miként élte meg ezeket a találkozókat? Valóban, ezek a meccsek a régi Fradi–Újpest derbiket idézik hangulatukban, mégis nehéz volt felkészülni a tavaszi meccsre, mivel egy kiállítás és egy betegség után kerültem újra a pályára. Ennek ellenére 9 év után győztük le újra a Dinamót az otthonában, és mindkét gólban benne voltam, hiszen egy gólpasszt és egy gólt jegyeztem. Mindez fel is dobott a szezon hátralevő részére, így ennek a meccsnek komoly szerepe volt abban, hogy végül gólkirály lettem. Mivel igazi vándormadár típus, nem lepődnénk meg, ha a következő idényben már máshol rohamozná az ellenfelek kapuit. Messze még az átigazolási szezon vége, de most nagyon jól érzem magam a Hajduknál. Jó a csapat, kiváló a viszonyom az edzővel, és indulhatunk az Európa Ligában is, így most nem vágyom máshova. Másfél évvel ezelőtt komoly térdsérülést szenvedett a Mersinben. Vannak játékosok, akiknek sohasem sikerül telejesen felépülnie egy térdszalagszakadásból. Miként építette fel magát újra? Nekem sem volt könnyű, hiszen gyakorlatilag a sérülés után felbontottuk a szerződésem a Mersinnel, így nem volt egy klub sem mögöttem, amely segített volna. Otthon magamnak kerestem meg a megfelelő szakembereket, és csak a családomra számíthattam. Szerencsére akkor született meg a kislányom, aki hatalamas pozitív töltést adott, valamint azért az otthoni környezet is sokat segített. A Hajduk egyébként már a rehabilitáció alatt jelezte, hogy számít rám a jövőben, így ők is hozzájárultak a felépülésemhez. Mostani sikerét hova sorolja eddigi pályafutása tekintetében? Mit tartott eddig a legnagyobb sikerének? Melyik országban és melyik klubban érezte magát eddig a legjobban? Egyértelműen ez volt pályafutásom legjobb éve, minden meccset élveztem a szezon során, valamint kiemelném a nagyszerű szurkolóinkat is, akik mindenhol szép számmal jelentek meg. Talán még Portsmouthban éltem át hasonló szezont a remek szurkolók és a kiváló klub miatt. Egyértelműen szintet lépett élete eddigi legjobb szezonjával. Mik a további céljai, van-e olyan klub, amely elsőbbséget élvez a többi között? Egyelőre csak a Hajdukra szeretnék koncentrálni. A következő szezonban közelebb szeretnénk kerülni a bajnok Rijekához és a Dinamóhoz (idén harmadik lett a spliti csapat 19 ponttal a Rijeka, és 17 ponttal a Dinamo Zágráb mögött), valamint az Európa Ligában is a csoportkör a cél. Mivel még sosem játszottam európai kupasorozatban, itt is szeretném letenni a névjegyem, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet. Teljesítménye nem kerülte el Bernd Storck figyelmét sem, mégsem kapott meghívót a legutóbbi összetartásra. Beszélt-e a szövetségi kapitánnyal? Miként látja a válogatottbeli karrierje jövőjét? 2014 júniusában szerepeltem utoljára a válogatottban, azóta nem beszéltem senkivel sem az MLSZ-től, így Bernd Storckkal sem. Egy dolgot tehetek: csinálom a dolgom, megpróbálom kihozni magamból a maximumot, aztán reméljük, ez előbb vagy utóbb elég lesz egy válogatott meghívóhoz. Számos ország futballkultúrájába belekostólt már. Miként látja a magyar labdarúgás helyzetét a világ futballjában? Ön szerint fejlődött-e az elmúlt években a futballunk, és mi az, amiben továbbra is előre kell lépnünk? A válogatott mindenképp előrébb lépett, amit az Eb-szereplés is mutat, valamint infrastrukturálisan is komoly fejlődés tapasztalható, az edzők is egyre felkészültebbek, és szerintem még a bajnokság színvonala is emelkedett valamelyest. Én annak örülnék, ha minél több játékos kerülne külföldre, hogy a válogatottba hazatérve, vagy adott esetben hazaigazolva minél profibb mentalitást honosítsunk meg, mert szerintem ebben vagyunk komoly hátrányban a nálunk erősebb országokhoz képest. Máshol már 13–14 évesen is olyan profin gondolkoznak a játékosok, amit nekem személy szerint csak 26–27 éves koromra sikerült elérni, pedig játszottam én is külföldön. Így a sportág iránti alázatban és az edzésmunkához való hozzáállásban még lenne hova fejlődni. Villányi Gergely