Ez a Barcelona bevonult a futballtörténelembe

Nem tudjuk a választ. A Barcelona rekordot döntött azzal, hogy szerdán este 6:1-re legyőzte, s így 6:5-ös összesítéssel kiütötte a Bajnokok Ligájából a Paris Saint-Germaint. Ez az első eset az UEFA klubsorozatainak történetében, hogy egy csapat az első meccsen elszenvedett 0:4 utáni visszavágón kiharcolja a továbbjutást. Egy 2004 tavaszán játszott meccs jutott eszembe párhuzamként. Akkor a Milan a BL-negyeddöntő első meccsén 4:1-re verte a Deportivo La Corunát, majd a visszavágón teljesen érthetetlen módon leblokkolt. Azokban az években a Milan volt Európa legjobb klubcsapata, de a legnagyobb sztárok is mind csődöt mondtak a Riazorban, a Depor 4:0-ra győzött, a Milannak akkor már esélye sem volt, noha az első meccs lehetett volna 8:1 is. Ahogy nehéz megmagyarázni, mi történt La Corunában, úgy nehéz magyarázatot találni arra, ami a Camp Nouban lezajlott. Azért tegyünk rá néhány kísérletet.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268470","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Egy. Csoda történt. Lehet. Kettő. A Barcelona minden idők legnagyobb futballklubja. Nem véletlen, hogy ezt a hihetetlen bravúrt ez a Barcelona hajtotta végre, amely a kétezres évek közepe óta a nemzetközi klubfoci kiemelkedő együttese. Lehet, hogy idén nem nyeri meg a BL-t, de ahhoz, hogy ikonikus, meghaladhatatlan csapatként beszéljünk róluk, kellett Messi, kellett Guardiola, kellettek a Real Madrid elleni emlékezetes győzelmek (2009: 6:2, 2010: 5:0, 2015: 4:0), és kellett ez a PSG elleni hihetetlen fordítás. Három. Elcsalta a bíró, az UEFA, a nemzetközi fogadási maffia. Tény, hogy Aytekin játékvezetőnek nem ez volt a legjobb napja, az ötödik gól előtti tizenegyes röhejes volt – de a Barcelona szurkolói is felróhatnak gyanús kezezéseket a spori számlájára. Ami pedig a fogadási csalásokat illeti, sokakkal együtt érezzük ugyanazt: az elmúlt évtized számtalan botránya után kissé keserű a szánk íze.Ünnepelnünk kellene most a futballt, de ezt nem tudjuk tiszta szívvel megtenni, a gyanú árnyéka immár mindenre rávetül, főleg egy ilyen forgatókönyv után. Négy. A PSG elcseszte. Ez a legvalószínűbb magyarázat. A párizsi 4:0 (és a játék képe) után egyszerűen nem lehetett nem elhinni, hogy a továbbjutás megvan. S bár 0:3-nál berezelhettek a franciák, Cavani gólja után megint hátradőlhettek, igazán komolyan semmi nem utalt arra, hogy szűk fél óra alatt a Barcelona három gólt szerez. Aztán már csak három perc volt hátra a rendes játékidőből, és a Barcának még mindig három gól kellett. Meglett. A PSG talán nem is abban az utolsó nyolc-tíz percben rontotta el az egészet, hanem az azt megelőző 88-ban. Ha a PSG a defenzív hülyeség helyett belement volna egy adok-kapokba, megússza, mondjuk, egy 6:3-mal.Kizárt, hogy egy nyílt, gólgazdag meccsen a Barca öt góllal legyőzze a PSG-t, az önmagát korlátozó destruktív futball azonban láthatatlanul is elülteti a félelmet a legjobb futballistában is. Ez a félelem okozhatta az utolsó percek bénultságát. Öt. A Barcának mázlija volt. Mert azért volt, nem kevés. De a mázlihoz tenni is kell. Emlékezhetünk arra, hogy Ter Stegen korábban mennyi kritikát kapott azért, mert folyton a kapujától távol kóricál. S emlékezhetünk arra is, hogy a Barcelona hatodik gólja előtt Ter Stegen, a Barca kapusa a PSG térfelén (!) harcolt ki szabadrúgást. Végeredményben ez a jelenet szimbolizálja azt a pozitív játékfelfogást, ami miatt nem véletlen, hogy ez a Barcelona ismét hozzátett valami örökké emlékezeteset a futballtörténelemhez. A nap játékosa: Neymar (Barcelona) [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268365","attributes":{"alt":"","author":"TASR/AP-felvétel","class":"media-image","height":"355","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „Karrierem legjobb teljesítménye volt” – dicsérte magát Neymar, aki a hajrában lőtt két gólt, majd adott egy gólpasszt. Aligha túlzott.