English is easy, Millwall is dead?

Haldoklik a Millwall? A The Lions (Oroszlánok) becenevű csapat 2004-ben még FA-kupa-döntőt játszott, ma viszont az utolsó előtti helyen áll az angol harmadosztályban, és helyzete kilátástalan.

Hol vannak már azok az idők, amikor a Millwall FC közel ötvenezer néző előtt meccselt a Derby Countyval, vagy amikor Teddy Sheringham hét szezon alatt 93 bajnoki gólt lőtt a Millwall színeiben... Sheringham azóta Bajnokok Ligáját nyert a Manchester Uniteddel, ma pedig – negyvenévesen – a West Ham élvonalbeli játékosa.

A Millwall pedig egyre süllyed. 2004-ben a csapat még FA-kupa döntőt játszhatott, miután az elődöntőben ötvenezer néző előtt 1:0-ra verte Sunderlandet – mellesleg annak a Tim Cahillnek a góljával, aki a nyári világbajnokságon Ausztrália első világbajnoki találatát szerezte, s aki ma az Evertont erősíti.

Az ominózus 2004-es finálét végül simán, 3:0-ra elvesztették a Manchester Uniteddel szemben (Van Nistelrooy 2, Cr. Ronaldo), ami nem volt meglepő, elvégre a lelkes kiscsapat sérülések és eltiltások miatt több mint tíz játékosát volt kénytelen nélkülözni.

A vereség ellenére egy FA-kupa rekordot mégis felállítottak: a csereként pályára lépő Curtis Weston mindössze 17 éves és 119 napos volt, s ezzel ő lett az FA-kupa-döntők legfiatalabb játékosa. Mivel a ManUtd a Bajnokok Ligájában indult, a Millwall számára a vereség is európai kupaindulást jelentett – 119 éves története során először léphett ki a nemzetközi porondra a délkelet-londoni klub, amelyet a futballközvélemény elsősorban hírhedt huligáncsoportja, a Bushwackers és az általuk elhíresült induló révén ismert.

„Noone likes us, we don’t care!” („Senki sem szeret bennünket, de nem bánjuk!”) – énekelte Rod Stewart Sailingjének dallamára a The Den (Barlang) nevű stadion tizenötezres közönsége 2004. szeptember 16-án, amikor a Millwall „történelmet írt”: az UEFA-kupa 1. fordulójában a Ferencvárost fogadta. Dennis Wise játékos-edző góljával vezetett is a Fradi ellen, Lipcsei azonban egyenlített, a visszavágót pedig 3:1-re az FTC nyerte (a találkozó előtti utcai harcok során két angol drukkert megkéseltek Budapesten).

A következő szezon aztán maga volt a rémálom, akárcsak a Ferencváros számára. Theo Paphitis klubelnök lemondott, és onnantól kezdve egymást váltották a klubelnökök és az edzők – a tavalyi szezon alatt például négyen irányították a csapatot, amely már április 17-én, a Southampton elleni vereséggel kiesett a másodosztályból. Nem csoda: 23 hazai meccséből csak négyet tudott megnyerni, 13 gólt rúgva, s az utolsó találkozókon pályára lépők átlagéletkora nem egész 21 év volt...

Aki csak tehette, nyáron odébbállt: távozott Cogan (Barnet), Lawrence (Crystal Palace), Igoe (Bristol Rovers), Livermore (Leeds), Hayles (Plymouth) és Marshall (Coventry) is, épkézláb futballisták pedig nem érkeztek helyükre. Az eredmény: a harmadosztályban három meccs után is nyeretlen és az utolsó előtti helyen áll a Millwall, amely a hétvégén 5:1-re kikapott a Chesterfieldtől (a négyezer nézőből 500 Millwall-drukker volt), a klub honlapjának tudósítója pedig az online-közvetítés végén megkönnyebbülten jegyezte meg: „végre vége van ennek a meccsnek is”. (gj)