85 éves korában meghalt Jack Charlton, az angolok világbajnok védője. (Fotók: Képarchívum)
Elhunyt a Leeds és az ír válogatott legendája
Gyászol az angol labdarúgás: július 10-én, 85 éves korában meghalt Jack Charlton világbajnok, Eb-bronzérmes középső védő, a Leeds United legendája.
Egy kis bányászfaluban, Ashingtonban született 1935. május 8-án. Az édesapját cseppet sem izgatta a futball, nem úgy az édesanyját, aki nem csupán négy fiával játszott, de tanárnőként az iskolai csapatot is edzette. Az anyai ág, a Milburn család sok jó futballistát adott Angliának: a leghíresebb, Jackie 1948 és 1955 között 13-szoros válogatott is volt, mellesleg több mint 350 meccset játszott a Newcastle United színeiben.
Buli helyett a futball
Jack Charltont az iskolai teljesítmény miatt már 15 évesen szerződtette volna a Leeds, de ő visszautasította az ajánlatot, és inkább apja oldalán a szénbányászatot választotta. Nem sokáig volt a föld alatt, elég gyorsan ráeszmélt arra, hogy ez milyen kegyetlen munka. Rendőrnek jelentkezett, és átgondolta a Leeds United ajánlatát. Furcsa módon ugyanazon a napon kellett volna megjelennie mindkét helyen, és a rendőrségi munka helyett inkább a próbajáték mellett döntött, és miután sikerrel vette az akadályt, az Elland Roadon kapott szerződést.
„Az északkelet-angliai munkásosztályban felnőni azt jelentette, hogy keményen dolgozni a kevés fizetésért. Így aztán a tehetséges játékosok számára a profi labdarúgóvá válás reális ambíció volt, bár ez még mindig kemény munkát igényelt, és ritkán ért többet, mint egy jó munkásbér” – mesélte az 1996-ban megjelent önéletrajzi könyvében.
Közben az öccse meg is előzte hírnévben, hiszen amíg Jack a katonai szolgálatát töltötte a királyi lovas testőrségnél, addig Bobby 15 évesen, 1953. január elsején aláírt a Manchester Unitedhez.
Bár 1953. április 25-én debütált a Doncaster Rovers elleni, másodosztályú mérkőzésen a Leeds felnőtt csapatában, a következő két idényben (a katonai szolgálat miatt) mindössze egy meccs jutott neki.
1955 szeptemberében tért vissza az első csapatba, és nagyszerű játékának is köszönhetően a Leeds feljutott az élvonalba. A First Divisionben azonban csupán 21 meccset játszott 1956–57-ben, tavasszal ugyanis kikerült a keretből, miután a futball helyett inkább az éjszakai bulikat részesítette előnyben. Ez a fél év nagy arcul csapásként érte: befejezte a vagabund életet, megnősült, és csak a futballnak élt.
A csapat azonban gödörbe került, amikor Raich Carter edző 1958-ban elhagyta a klubot, így – szép lassan visszacsúszva –1960-ban kiesés lett a vége. 1961 márciusában Don Revie vette át az irányítást, aki megpróbált középcsatárt faragni Charltonból, majd visszavitte középső védőnek, közben pedig teljesen elvette tanítványa játékkedvét.
Érdekes
„A pápa kivédte volna!”
Az 1990-es olaszországi világbajnokságon nagy megtiszteltetés érte az ír labdarúgó-válogatottat: a mélyen vallásos ország játékosait fogadta II. János Pál pápa. Az egyházfő fiatalon, még Karol Wojtyla néven amatőr kapus volt, így hosszasan eldiskurált Pat Bonnerrel. Amikor Írország a negyeddöntőben kiesett az olaszokkal szemben, Bonner is hibázott: Roberto Donadoni lövését nem tudta megfogni, így Salvatore Schillacinak nem okozott gondot az üres kapuba lőnie. A meccset követően az öltözőben Charlton mindent megtett, hogy megvigasztalja a játékosait. Azt mondta, hogy így is minden várakozást túlteljesítettek és az egész ország büszke rájuk. Miután mindenki összecsomagolt, és komor hangulatban elindult volna, a szövetségi kapitány a kapusához fordult: „Egyébként, Packie… a pápa kivédte volna!”
Csúcsra juttatta a Leeds Unitedet
Jacket frusztrálta, hogy amíg ő a másodosztályban botladozik, addig öccse sikert sikerre halmoz a Manchester Unitednél. Szeretett volna menni, de a Liverpool menedzserét, Bill Shanklyt elijesztette az érte kért össze (30 ezer font), míg a Manchester Unitedtől Matt Busby addig tétovázott, amíg a hosszasan kiváró Jack aláírta új szerződését a Leedsszel.
Az 1962–63-as szezon egy új korszak kezdetét jelentette, Revie végül belevágott a nagy átalakításba. A szeptemberi, Swansea Town elleni meccsen Gary Sprake kapus mellett Paul Reaney lett a jobbhátvéd, Norman Hunter és Charlton a két középső védő, Rod Johnson a balbekk. Utóbbi kivételével ez a védelem meghatározó jelentőséggel bírt az évtized hátralévő részében.
Jack Charlton elérte, hogy ő legyen a pályán a védelem mindenhatója. A Leeds a következő évben feljutott az élvonalba, majd 1965-ben és 1966-ban második lett, 1968–69-ben pedig megnyerte története első bajnoki címét. Csupán két vesztes mérkőzéssel hat pontot vert a Liverpoolra, amelynek menedzsere, Bill Shankly az egymás elleni meccs után bement a Leeds öltözőjébe, hogy elmondja, a csapat valóban méltó a bajnoki címre. A liverpooli szurkolók pedig ekkor nevezték el Charltont Nagy Piszkos Zsiráfnak (Big Dirty Giraffe).
A csapat nem állt le, 1970–72 között egymás után háromszor nyert ezüstérmet, és miután Jack Charlton egy bronzérmet követően visszavonult, a Leeds 1973–74-ben megnyerte a második aranyát is. Charlton klubmérlege szédületes volt, 762 tétmérkőzésen lépett pályára, 95 gólt szerzett, ebből 629/70 volt a bajnoki teljesítménye.
Későn lett válogatott
De a kupasikerekről se feledkezzünk el: a Leeds 1968-ban Ligakupát és Vásárvárosok Kupáját nyert, utóbbi fináléjában a Ferencvárost múlta felül (a hazai 1–0-s győzelmet egy budapesti 0–0 követte). 1971-ben ismét megnyerte ezt a sorozatot, akkor az olasz Juventust múlta felül idegenben szerzett több góllal (2–2, 1–1), 1972-ben pedig az FA-kupát is elhódította.
A válogatottban elég későn, 29 évesen mutatkozott be: Alf Ramsey 1965. április 10-én, a skótok ellen küldte pályára először. Olyan stabilitást adott a védelemnek, hogy ott is ragadt, így nem volt kérdéses, hogy egy évvel később a hazai világbajnokságon már komolyan számolnak vele. Öt év alatt 35 mérkőzésen szerepelt, öt gólt szerzett.
Érdekes
Újra a PL küszöbén a Leeds
Három fordulóval a vége előtt hat pont az előnye a 3. helyezett Brentford előtt.
Miközben a város gyászolja története egyik legnagyszerűbb labdarúgóját, kisebbfajta csoda is készülőben van: a Leeds United ugyanis nagyon közel áll ahhoz, hogy 16 év után visszajusson a Premier League-be.
Tavaly ilyenkor már a falba verte a fejét sok szurkoló, hiszen egy nagyon biztosnak tűnő feljutást sikerült elrontani azzal, hogy a kedvencek lecsúsztak a Championship első két helyéről, és elvéreztek a playoffban. Pont egy éve írtunk a klubról és Marcelo Bielsáról, megemlítve, hogy az argentin mester olyan változást hozott a klub életébe, amely esélyt ad arra, hogy a 2003–2004 után ismét az élvonalban szerepeljen.
Azonban az alapszakasz utolsó négy mérkőzésén mindössze egy pontot szerzett, majd a rájátszás első fordulójában hiába tűnt esélyesebbnek, és győzött idegenben 1–0-ra, a visszavágón hazai pályán 4–2-re kikapott a Derby Countytól.
A sajtó egyből előjött a „Bielsa Burnout” narratívával, amely szerint a szakember csapatai a szezon második felére mindig elfáradnak, ezt azonban a menedzser cáfolta. Sőt, azt mondta, semmi baj a szerkezettel és a taktikával, egyszerűen biztosabb csatárok kellenek, ugyanis számításai (és a statisztika) szerint a Leedsnek sokkal több helyzetre van szüksége a gólokhoz, mint a riválisuknak.
Tavaly május végén életbe is léptette az opciós jogot, ezzel elkötelezte magát a 2019–2020-as idényre is. És milyen jól tette: a csapat ugyanis nem esett össze a kudarctól, sőt! A szeptember 28-i, Charlton Athletic (0–1) és az október 5-i, Millwall elleni (1–2) két idegenbeli vereségnél ugyan visszacsúszott a 4. , majd az 5. helyre, november közepe óta biztos feljutó helyen áll, és nagy versenyt fut a West Bromwich Albionnal.
Vasárnap például Pablo Hernández a 89. percben szerzett győztes gólt a Swansea City otthonában, ezzel a Leeds három fordulóval a bajnokság vége előtt 84 ponttal áll az élen, a West Bromnak 81, a Brentfordnak 78 pontja van.
Bielsát az sem zavarta meg, hogy két kölcsönjátékosát, Eddie Nketiah-t és Jack Clarke-ot januárban visszarendelte az Arsenal és a Tottenham, gyorsan lecsapott Jean-Kévin Augustinre (kérdés, a kölcsöncsatár az eddigi 48 percnyi játékidővel kiérdemelte-e azt, hogy a nyáron éljenek az opciós joggal és 20 millió euróért kivásárolják az RB Leipzigtől), és a Manchester Citytől négy és fél évre szerződtetett Ian Povedára.
De már megvannak az új kiszemeltek. Egyikük az a Haydon Roberts, aki angol U18-as válogatottként még be sem mutatkozhatott a Brighton védelmében. A másik a szintén korosztályos válogatott csatár, Joe Gelhardt, akit a Wiganből a Leeds United mellett a Liverpool is vinne. Az biztos jelent valamit, ha a szakemberek a következő Harry Kane-ként emlegetik és Wayne Rooney-hoz hasonlítják.
Írország hősévé vált
A visszavonulását követően sikeres menedzserré vált. A Middlesbrough-nál 1973 és 1977 között dolgozott, és első szezonjában sikerült kiharcolni az élvonalba kerülést.1977 és 1983 között a Sheffield Wednesday menedzsere volt, 1980-ban a harmadosztályból – egy 3. helyezéssel – feljuttatta tanítványait. 1984–85-ben a Newcastle United ajánlatát fogadta el, olyan játékosokkal dolgozhatott, mint Chris Waddle, Peter Beardsley és nála mutatkozott be a felnőttek között Paul Gascoigne is.
1985 decemberében fogadta el az ír szövetség ajánlatát, és tíz éven át irányította a helyi válogatottat. Irányításával jutott el a nemzeti csapat az első világversenyére, az 1988-as Európa-bajnokságra, ahol az angolok 1–0-ás legyőzése és a szovjetek elleni 1–1-es döntetlen után ki-ki mérkőzést vívott a hollandokkal, de végül Wim Kieft gólja megakadályozta a továbbjutását.
Két évvel később a csapat győzelem nélkül jutott be a legjobb nyolc közé a vb-n: a csoportbeli három döntetlen (Anglia, Hollandia és Egyiptom ellen) után a nyolcaddöntőben Romániát búcsúztatta 0–0-ával, tizenegyesekkel, végül Olaszországtól kapott ki 1–0-ra a legjobb nyolc között. 1994-ben a nyolcaddöntőben Hollandia állította meg (0–2).
Miután az 1996-os Eb-selejtezőkön elbukott csapata, Charlton lemondott, és végleg visszavonult az edzősködéstől. A visszaemlékezések szerint szabadidejében szeretett vadászni és horgászni, és egészségügyi szempontból mindig is támogatta a Guinness sör fogyasztását – az 1990-es vb-n külön bárt is berendezett a játékosainak.
85 éves korában, 2020. július 10-én halt meg, utolsó éveiben már nyirokrákkal és demenciával küzdött.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.