Elhunyt a Leeds és az ír válogatott legendája

Jack Charlton

Gyászol az angol labdarúgás: július 10-én, 85 éves korában meghalt Jack Charlton világbajnok, Eb-bronzérmes középső védő, a Leeds United legendája.

Egy kis bányászfaluban, Ashingtonban született 1935. május 8-án. Az édesapját cseppet sem izgatta a futball, nem úgy az édesanyját, aki nem csupán négy fiával játszott, de tanárnőként az iskolai csapatot is edzette. Az anyai ág, a Milburn család sok jó futballistát adott Angliának: a leghíresebb, Jackie 1948 és 1955 között 13-szoros válogatott is volt, mellesleg több mint 350 meccset játszott a Newcastle United színeiben.

Buli helyett a futball

Jack Charltont az iskolai teljesítmény miatt már 15 évesen szerződtette volna a Leeds, de ő visszautasította az ajánlatot, és inkább apja oldalán a szénbányászatot választotta. Nem sokáig volt a föld alatt, elég gyorsan ráeszmélt arra, hogy ez milyen kegyetlen munka. Rendőrnek jelentkezett, és átgondolta a Leeds United ajánlatát. Furcsa módon ugyanazon a napon kellett volna megjelennie mindkét helyen, és a rendőrségi munka helyett inkább a próbajáték mellett döntött, és miután sikerrel vette az akadályt, az Elland Roadon kapott szerződést.

„Az északkelet-angliai munkásosztályban felnőni azt jelentette, hogy keményen dolgozni a kevés fizetésért. Így aztán a tehetséges játékosok számára a profi labdarúgóvá válás reális ambíció volt, bár ez még mindig kemény munkát igényelt, és ritkán ért többet, mint egy jó munkásbér” – mesélte az 1996-ban megjelent önéletrajzi könyvében.

Közben az öccse meg is előzte hírnévben, hiszen amíg Jack a katonai szolgálatát töltötte a királyi lovas testőrségnél, addig Bobby 15 évesen, 1953. január elsején aláírt a Manchester Unitedhez.

Bár 1953. április 25-én debütált a Doncaster Rovers elleni, másodosztályú mérkőzésen a Leeds felnőtt csapatában, a következő két idényben (a katonai szolgálat miatt) mindössze egy meccs jutott neki.

1955 szeptemberében tért vissza az első csapatba, és nagyszerű játékának is köszönhetően a Leeds feljutott az élvonalba. A First Divisionben azonban csupán 21 meccset játszott 1956–57-ben, tavasszal ugyanis kikerült a keretből, miután a futball helyett inkább az éjszakai bulikat részesítette előnyben. Ez a fél év nagy arcul csapásként érte: befejezte a vagabund életet, megnősült, és csak a futballnak élt.

A csapat azonban gödörbe került, amikor Raich Carter edző 1958-ban elhagyta a klubot, így – szép lassan visszacsúszva –1960-ban kiesés lett a vége. 1961 márciusában Don Revie vette át az irányítást, aki megpróbált középcsatárt faragni Charltonból, majd visszavitte középső védőnek, közben pedig teljesen elvette tanítványa játékkedvét.

Érdekes
papa

„A pápa kivédte volna!”

Az 1990-es olaszországi világbajnokságon nagy megtiszteltetés érte az ír labdarúgó-válogatottat: a mélyen vallásos ország játékosait fogadta II. János Pál pápa. Az egyházfő fiatalon, még Karol Wojtyla néven amatőr kapus volt, így hosszasan eldiskurált Pat Bonnerrel. Amikor Írország a negyeddöntőben kiesett az olaszokkal szemben, Bonner is hibázott: Roberto Donadoni lövését nem tudta megfogni, így Salvatore Schillacinak nem okozott gondot az üres kapuba lőnie. A meccset követően az öltözőben Charlton mindent megtett, hogy megvigasztalja a játékosait. Azt mondta, hogy így is minden várakozást túlteljesítettek és az egész ország büszke rájuk. Miután mindenki összecsomagolt, és komor hangulatban elindult volna, a szövetségi kapitány a kapusához fordult: „Egyébként, Packie… a pápa kivédte volna!”

Csúcsra juttatta a Leeds Unitedet

Jacket frusztrálta, hogy amíg ő a másodosztályban botladozik, addig öccse sikert sikerre halmoz a Manchester Unitednél. Szeretett volna menni, de a Liverpool menedzserét, Bill Shanklyt elijesztette az érte kért össze (30 ezer font), míg a Manchester Unitedtől Matt Busby addig tétovázott, amíg a hosszasan kiváró Jack aláírta új szerződését a Leedsszel.

Az 1962–63-as szezon egy új korszak kezdetét jelentette, Revie végül belevágott a nagy átalakításba. A szeptemberi, Swansea Town elleni meccsen Gary Sprake kapus mellett Paul Reaney lett a jobbhátvéd, Norman Hunter és Charlton a két középső védő, Rod Johnson a balbekk. Utóbbi kivételével ez a védelem meghatározó jelentőséggel bírt az évtized hátralévő részében.

Jack Charlton elérte, hogy ő legyen a pályán a védelem mindenhatója. A Leeds a következő évben feljutott az élvonalba, majd 1965-ben és 1966-ban második lett, 1968–69-ben pedig megnyerte története első bajnoki címét. Csupán két vesztes mérkőzéssel hat pontot vert a Liverpoolra, amelynek menedzsere, Bill Shankly az egymás elleni meccs után bement a Leeds öltözőjébe, hogy elmondja, a csapat valóban méltó a bajnoki címre. A liverpooli szurkolók pedig ekkor nevezték el Charltont Nagy Piszkos Zsiráfnak (Big Dirty Giraffe).

A csapat nem állt le, 1970–72 között egymás után háromszor nyert ezüstérmet, és miután Jack Charlton egy bronzérmet követően visszavonult, a Leeds 1973–74-ben megnyerte a második aranyát is. Charlton klubmérlege szédületes volt, 762 tétmérkőzésen lépett pályára, 95 gólt szerzett, ebből 629/70 volt a bajnoki teljesítménye.

Későn lett válogatott

De a kupasikerekről se feledkezzünk el: a Leeds 1968-ban Ligakupát és Vásárvárosok Kupáját nyert, utóbbi fináléjában a Ferencvárost múlta felül (a hazai 1–0-s győzelmet egy budapesti 0–0 követte). 1971-ben ismét megnyerte ezt a sorozatot, akkor az olasz Juventust múlta felül idegenben szerzett több góllal (2–2, 1–1), 1972-ben pedig az FA-kupát is elhódította.

A válogatottban elég későn, 29 évesen mutatkozott be: Alf Ramsey 1965. április 10-én, a skótok ellen küldte pályára először. Olyan stabilitást adott a védelemnek, hogy ott is ragadt, így nem volt kérdéses, hogy egy évvel később a hazai világbajnokságon már komolyan számolnak vele. Öt év alatt 35 mérkőzésen szerepelt, öt gólt szerzett.

Érdekes

Újra a PL küszöbén a Leeds

Három fordulóval a vége előtt hat pont az előnye a 3. helyezett Brentford előtt.

 

Miközben a város gyászolja története egyik legnagyszerűbb labdarúgóját, kisebbfajta csoda is készülőben van: a Leeds United ugyanis nagyon közel áll ahhoz, hogy 16 év után visszajusson a Premier League-be.

 

Tavaly ilyenkor már a falba verte a fejét sok szurkoló, hiszen egy nagyon biztosnak tűnő feljutást sikerült elrontani azzal, hogy a kedvencek lecsúsztak a Championship első két helyéről, és elvéreztek a playoffban. Pont egy éve írtunk a klubról és Marcelo Bielsáról, megemlítve, hogy az argentin mester olyan változást hozott a klub életébe, amely esélyt ad arra, hogy a 2003–2004 után ismét az élvonalban szerepeljen.

 

Azonban az alapszakasz utolsó négy mérkőzésén mindössze egy pontot szerzett, majd a rájátszás első fordulójában hiába tűnt esélyesebbnek, és győzött idegenben 1–0-ra, a visszavágón hazai pályán 4–2-re kikapott a Derby Countytól.

 

A sajtó egyből előjött a „Bielsa Burnout” narratívával, amely szerint a szakember csapatai a szezon második felére mindig elfáradnak, ezt azonban a menedzser cáfolta. Sőt, azt mondta, semmi baj a szerkezettel és a taktikával, egyszerűen biztosabb csatárok kellenek, ugyanis számításai (és a statisztika) szerint a Leedsnek sokkal több helyzetre van szüksége a gólokhoz, mint a riválisuknak.

 

Tavaly május végén életbe is léptette az opciós jogot, ezzel elkötelezte magát a 2019–2020-as idényre is. És milyen jól tette: a csapat ugyanis nem esett össze a kudarctól, sőt! A szeptember 28-i, Charlton Athletic (0–1) és az október 5-i, Millwall elleni (1–2) két idegenbeli vereségnél ugyan visszacsúszott a 4. , majd az 5. helyre, november közepe óta biztos feljutó helyen áll, és nagy versenyt fut a West Bromwich Albionnal.

 

Vasárnap például Pablo Hernández a 89. percben szerzett győztes gólt a Swansea City otthonában, ezzel a Leeds három fordulóval a bajnokság vége előtt 84 ponttal áll az élen, a West Bromnak 81, a Brentfordnak 78 pontja van.

 

Bielsát az sem zavarta meg, hogy két kölcsönjátékosát, Eddie Nketiah-t és Jack Clarke-ot januárban visszarendelte az Arsenal és a Tottenham, gyorsan lecsapott Jean-Kévin Augustinre (kérdés, a kölcsöncsatár az eddigi 48 percnyi játékidővel kiérdemelte-e azt, hogy a nyáron éljenek az opciós joggal és 20 millió euróért kivásárolják az RB Leipzigtől), és a Manchester Citytől négy és fél évre szerződtetett Ian Povedára.

 

De már megvannak az új kiszemeltek. Egyikük az a Haydon Roberts, aki angol U18-as válogatottként még be sem mutatkozhatott a Brighton védelmében. A másik a szintén korosztályos válogatott csatár, Joe Gelhardt, akit a Wiganből a Leeds United mellett a Liverpool is vinne. Az biztos jelent valamit, ha a szakemberek a következő Harry Kane-ként emlegetik és Wayne Rooney-hoz hasonlítják.

Írország hősévé vált

A visszavonulását követően sikeres menedzserré vált. A Middles­brough-nál 1973 és 1977 között dolgozott, és első szezonjában sikerült kiharcolni az élvonalba kerülést.1977 és 1983 között a Sheffield Wednesday menedzsere volt, 1980-ban a harmadosztályból – egy 3. helyezéssel – feljuttatta tanítványait. 1984–85-ben a Newcastle United ajánlatát fogadta el, olyan játékosokkal dolgozhatott, mint Chris Waddle, Peter Beardsley és nála mutatkozott be a felnőttek között Paul Gascoigne is.

1985 decemberében fogadta el az ír szövetség ajánlatát, és tíz éven át irányította a helyi válogatottat. Irányításával jutott el a nemzeti csapat az első világversenyére, az 1988-as Európa-bajnokságra, ahol az angolok 1–0-ás legyőzése és a szovjetek elleni 1–1-es döntetlen után ki-ki mérkőzést vívott a hollandokkal, de végül Wim Kieft gólja megakadályozta a továbbjutását.

Két évvel később a csapat győzelem nélkül jutott be a legjobb nyolc közé a vb-n: a csoportbeli három döntetlen (Anglia, Hollandia és Egyiptom ellen) után a nyolcaddöntőben Romániát búcsúztatta 0–0-ával, tizenegyesekkel, végül Olaszországtól kapott ki 1–0-ra a legjobb nyolc között. 1994-ben a nyolcaddöntőben Hollandia állította meg (0–2).

Miután az 1996-os Eb-selejtezőkön elbukott csapata, Charlton lemondott, és végleg visszavonult az edzősködéstől. A visszaemlékezések szerint szabadidejében szeretett vadászni és horgászni, és egészségügyi szempontból mindig is támogatta a Guinness sör fogyasztását – az 1990-es vb-n külön bárt is berendezett a játékosainak.

85 éves korában, 2020. július 10-én halt meg, utolsó éveiben már nyirokrákkal és demenciával küzdött.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?