Egy évtized után vezeti az Inter a Serie A-t

Pedig a 225. milánói rangadó első félidejében a bajnoki címért küzdő Inter csak árnyéka volt önmagának. Hakan Calhanoglu, a Milan középpályása már a 9. percben a kapufát találta el távoli lövésével. A félidő hajrájában aztán előbb Ante Rebic, majd Zlatan Ibrahimovic is be tudta venni a hazaiak kapuját, a horvát játékos gólja előtt Ibrahimovic volt az, aki lefejelte neki a labdát a rutinos Diego Godínt megelőzve. Az első félidő ráadásában aztán a 38 éves svéd támadó Samu Castillejo szögletét követően tudott maga is a kapuba fejelni, így a szünetben 2–0-ra vezetett a Milan.  

A nagy fordulat

A fordulást követően magára talált az Inter, és másfél perc alatt kiegyenlített. Az 51. percben Marcelo Brozovic a tizenhatoson kívülről, kapásból lőtt bombagólt. 96 másodperccel később Alexis Sánchez passzát Matías Vecino lőtte az üres kapuba.

A 70. percben már az Internél volt az előny, Antonio Candreva szöglete után Stefan de Vrij fejelt gólt. Antonio Conte csapata megfordította a mérkőzést, és a hajrában újabb gólokat szerezhetett volna. A 81. percben Christian Eriksen szabadrúgásból a felső lécet találta el, a 89. percben Nicoló Barella ziccerét Donnarumma bravúrral védte.

A 90. percben majdnem megbosszulta riválisa hibáit a Milan, Ibrahimovic azonban kapufára fejelt. Nem úgy Romelu Lukaku, aki a 93. percben eldöntötte a mérkőzést. Az Inter 4–2-re legyőzte a városi rivális Milan csapatát, amivel pontszámban utolérte a Juventust, miután Cristiano Ronaldo csapata szombaton 2–1-re kikapott a Hellas Veronától. Mindkét csapatnak 54–54 pontja van, de az Internek jobb a gólkülönbsége, ezzel vezeti a bajnokságot. Nagyon szoros az élmezőny, a harmadik helyen álló Lazio mindössze egy pontra van tőlük, miután idegenben 1–0-ra legyőzte a Parmát.

Ilyen hangulat nincs a PL-ben

Az Inter – bármilyen hihetetlen is – a 2010-es, triplázással záruló éve óta nem vezette a Serie A tabelláját. Legalább ennyire hihetetlen, hogy sikerült kétgólos hátrányból megfordítani a meccset, ilyesmire utoljára az 1940-es években került sor. Nem is fukarkodott a jelzőkkel Christian Eriksen, akinek ez volt az első Derby della Madonnina a pályafutása során.
„Ilyen hangulat nincs egy pályán sem a Premier League-ben” – kezdte értékelését, miután 75 ezer ember előtt legyőzték a városi riválist.
„Óriási élmény volt a meccs. Az első félidőben pocsékul futballoztunk, de ami a fordulás után történt, az egészen rendkívüli volt, érthető, hogy óriási mosollyal az arcomon jöttem le a pályáról” – mondta a Tottenhamtől érkezett középpályás, aki nem kapott helyet a kezdőcsapatban, de így legalább jobban átélhette a stadion atmoszféráját.

Valamit mutattam a közönségnek

„A szurkolók óriási koreóval készültek, elfoglalták a teljes kanyart. Ilyesmit sosem látni Angliában, igaz, ennek az is az oka, hogy tiltott az ilyen típusú szurkolói megmozdulás. Olaszországban viszont igazán közel vannak a csapathoz a szurkolók, azonnal érzed a támogatásukat onnantól kezdve, hogy a csapatbusz megérkezik a stadionhoz. Tapsolnak, kiabálnak, megütögetik a busz oldalát, jó szerencsét kívánnak. Érzed a szenvedélyüket, hogy milyen fontos a számukra a derbi.”

Eriksen becserélését követően majdnem megszerezte első gólját is, de távoli szabadrúgása a felső lécet találta telibe. „Amikor a labda mögé álltam, először arra gondoltam, hogy az egyik begyakorolt figuránkat próbálom majd meg, és ívelni fogom a labdát. Ugyanakkor láttam, hogy a Milan nagyon mélyen, zártan védekezik, így nem sok esélyt adtam a dolognak. Ránéztem Marcelo Brozovicra, és ő biztatott, hogy lőjek kapura. Jól találtam el a labdát, csak nem elég jól, hiszen nem lett gól. Tekintve, hogy végül győztünk, nem bosszant a kapufa, inkább egy jó kis emlék, hogy valamit azért mutattam a közönségnek a bemutatkozásomkor. Persze, ha bement volna, biztos eksztázisba esek. De sebaj, így is érzem a szurkolók szeretetét, támogatását, és ez engem is feltüzel. Motiváltnak érzem magam, jó irányban haladnak a dolgok, és a támogatás segít abban, hogy beilleszkedjek az olasz futballba. Eddig nagyon elégedett vagyok mindennel” – árulta el Eriksen a meccs után.

A Tottenhamtől januárban az Interbe szerződő dán középpályás egy korábbi interjúban odaszúrt korábbi csapatának is.

Nagy esélyem van arra, hogy trófeát nyerjek az Interrel, vagy nagyobb, mint ahol korábban játszottam. Azért vagyok itt, hogy valami újba kezdjek, és győzzek. Az utolsó alkalom, amikor valamit nyertem, hosszú évekkel ezelőtt volt, az Ajax játékosa voltam. Még mindig emlékszem arra az érzésre, és szeretném újra átélni itt is.

Nem szabad álmodozni

Osztozott csapattársa lelkesedésében Ashley Young is, aki szintén a télen érkezett Milánóba.

„Nem hiszem, hogy van ennél élvezetesebb futball. Minden percét élvezem az életemnek, mióta itt vagyok. Elképesztő érzés volt a derbin játszani. Szerintem ez tisztán látszott abból is, ahogy a góloknál ünnepeltünk. Megmutattuk, hogy erősek vagyunk, hogy van bennünk tartás és spiritusz. Nem minden nap fordul elő, hogy kétgólos hátrányból megfordít valaki egy derbit, de nekünk sikerült. Óriási tett” – fogalmazott Young, aki karrierje egyik legnagyszerűbb estéjének nevezte a vasárnapit.

„Kétségtelen, hogy ez az este a legszebb pillanataim közé tartozik. Azért jöttem, hogy remekül focizzunk, győzzünk, és a bajnoki címért hajtsunk minden héten. Nagyszerű érzés, hogy sikerült végrehajtani, amit elterveztünk. Egyáltalán nem okozott gondot, hogy országot váltottam, készen állok az új kihívásokra, és élvezem” – lelkendezett.
Bizakodó volt, de nem ragadtatta el magát Antonio Conte a győzelmet követően.

„Vezetjük a tabellát, és óriási meccsen fordítottuk meg a milánói derbit. Most mindenki a bajnoki címről beszél, de én nem szeretek álmodozni. Egyelőre messze van a bajnokság vége, és egyéb kihívások is várnak ránk a szezonban. Nem szabad elhinni, hogy már elértünk valamit, mert egyelőre nem tettünk le az asztalra semmit. Keményen kell dolgoznunk minden héten, minden nap” – nyugtatta a kedélyeket Conte.