Egy éve zuhant le a brazil csapatot szállító repülőgép

A balesetet állítólag az okozta, hogy elfogyott az üzemanyag, és ezt a pilóta későn jelentette, azonban ahogy keretes írásunkban olvasható, egy év után sincsen még meg a hivatalos vizsgálat eredménye. A mentést nehezítette, hogy a sűrű köd miatt csak szárazföldön lehetett megközelíteni a helyszínt.  A Chapecoense éppen története legnagyobb sikerének küszöbén állt, az 1973-ban alapított klub ugyanis először jutott nemzetközi kupa döntőjébe. A Libertadores-kupa utáni második számú sorozat, a Copa Sudamericana fináléjában az Atletico Nacional lett volna az ellenfél, amely a szerencsétlenséget követően nemes gesztussal lemondott a trófeáról, és azt kérte a dél-amerikai szövetségtől, hogy azt mérkőzés nélkül a brazil klubnak adja. Fél év után siker az állami bajnokságban December elején az áldozatoktól a szakadó eső ellenére százezren búcsúztak el a chapecói Arena Condá stadionban rendezett gyászmisén, december 19-én pedig a klub elhunyt kapusát, Danilót választották az év játékosának Brazíliában, a posztumusz díjat az édesanyja vehette át.Az élet nem állt meg, a klub azonnal megkezdte az újjáépítést. Kölcsönjátékosok és szabadon igazolható futballisták mellett fiatalok is felkerültek a csapathoz, amely 2017. március 8-án a venezuelai Zulia elleni 2–1-es győzelemmel bemutatkozhatott a Libertadores-kupában. A továbbjutás végül nem sikerült, az együttes csoportjában az argentin Lanús és az uruguayi Nacional mögött a harmadik helyen végzett, és a Copa Sudamericanában folytathatta, ahol szeptemberben a brazil Flamengo búcsúztatta 4–0-s összesítéssel a nyolcaddöntőben. A balesetben elhunyt Caio Júnior után Vagner Mancini lett az edző, akivel az együttes címet is nyert fél év alatt. A dél-amerikai Szuperkupában (Recopa Sudamericana) ugyan nem sikerült a bravúr, a hazai 2–1-es győzelem után ugyanis május 10-én 4–1-re kikapott a gárda a Libertadores-kupa-győztes Atlético Nacionaltól. A Santa Catarina állam bajnokságát azonban megnyerte a csapat, ezzel története során hatodszor lett első, és először tudta megvédeni a címét.  A siker – és egy nyolcmérkőzéses győzelmi sorozat – ellenére a klub július elején menesztette Mancinit, néhány mérkőzésre Vinícius Eutrópio ült le a kispadra, szep­temberben pedig segítője, Emerson Cris lett a megbízott edző.   Jelenleg Gilson Kleina irányítja a csapatot, aki október 16-a óta nyolc mérkőzést vívott meg veretlenül, a mérlege négy győzelem és négy döntetlen. Ez a sorozat azt is jelentette, hogy két fordulóval a bajnokság vége előtt már biztos, hogy a Chapecoense bentmarad az élvonalban: jelenleg 48 ponttal a 12. helyen áll a 20 csapatos országos bajnokságban. A keretben még többségében kölcsönjátékosok szerepelnek, az öt légiós közül négy – az ecuadori Cristian Penilla, az argentin Héctor Can­teros, az uruguayi Emilio Ze­ballos és a venezuelai Seijas – is hasonló státuszban van. Minden okkal történik az életben  November 16-án, a Vitória elleni 2–1-es győzelmet követően ismét nevetés és öröm töltötte be a Chapecoense öltözőjét. Azt a helyiséget, amelyben egy évvel korábban önfeledten ünnepelték a játékosok a Copa Sudamericana döntőjébe való bejutást. Pedig a mostani siker összehasonlíthatatlan volt a 2016-ossal, csupán az élvonalban maradásnak örültek. „Úgy érzem, a kiútkeresés megoldódott. Nagyon fájdalmas időszakon és sok szenvedésen vagyunk túl, de sohasem gondoltunk arra, hogy befejezzük a futballt. Az várható volt, hogy néha feltesszük magunknak a kérdést: képesek vagyunk ezt megtenni? De igen, sikerült, megcsináltuk” – nyilatkozta José Nivaldo Martins Constante, a klub menedzsere.  Önmagában már az csoda, hogy Nivaldo egyáltalán nyilatkozhatott, egy éve ugyanis még játékosként számított rá a Chapecoense. A 42 éves kapus azonban az ominózus novemberi napon nem fért be az utazó keretbe, és ennek köszönhette az életét. „Minden okkal történik az életben” – mondta zokogva, miután a repülőgép-szerencsétlenséget követően bejelentette a visszavonulását. Azzal, hogy letette a kapuskesztyűt, még nem fordított hátat szeretett klubjának, úgy döntött, az újjáépítésért fog dolgozni. „Húsz napon át reggel nyolctól este tízig ügynökökkel és játékosokkal tárgyaltunk, és januárra ismét 22 játékos állt a rendelkezésünkre” – mondta a menedzser.A legmegdöbbentőbb dolog mégis augusztus 7-én Barcelonában történt, amikor a katalánok elleni mérkőzésen, 252 nappal a tragédia után pályára léphetett az egyik túlélő. „Alan Ruschel nagyon sok embernek reményt adott, és megmutatta, hogy vannak apró győzelmek is a világon” – emlékezett vissza egy másik túlélő, Rafael Henzel Valmorbida. Az 1973-as születésű újságíró elmondta, azóta két születésnapot ünnepel: a valódi, augusztus 25-e mellett a november 29-t is. Családi tragédiák A tragédia egyéves évfordulójára a Guardian készített egy riportot, benne három egyedi életút bemutatásával: Amanda Machadót kétéves fia mentette meg az öngyilkosságtól, Adriana Saroli két családtagját is elveszítette, míg Guilherme Biteco azóta ugyan pályára lép, de képtelen megnézni másik futballmérkőzést. A Chapecoense 25 éves balhátvédje, Dener Assuncao Braz élete legszebb időszakánál járt, nemzetközi kupadöntőre és az esküvőjére készült. Menyasszonya, Amanda Machado a tragédia napján éppen esküvői ruhát vásárolt Porto Alegrében, amikor megkapta a szörnyű hírt. „Teljesen összetörtem, az első gondolatom az volt, hogy leugrom az erkélyről. De akkor meghallottam egy hangot, a kétéves kisfiamét, Bernardóét. Megértettem, hogy nekem élnem kell, hogy segítsek a gyermekemnek” – mesélte. Bernardo immáron hároméves, és ugyan Amanda elmagyarázta neki, hogy Dener meghalt, nem akarja megérteni. „Azt mondta, ha az apukája a mennyországban él, akkor szeretné meglátogatni. Reméli, hogy az apja egy napon még visszatér, mert nagyon hiányzik neki. Ahogy nekem is.” Adriana Saroli két családtagját is gyászolja: az edző Caio Júnior a férje, a másodedző Eduardo de Castro az unokaöccse volt. De a tragédia még rosszabb is lehetett volna: a fia, Matheus Saroli ugyancsak ott volt a repülőtéren, azonban kiderült, nincsen nála az útlevele, így nem engedték fel a gépre. Matheus lemaradt a járatról, ezzel kapott egy új életet, idén november 11-én pedig egy kislányt. „Caio legnagyobb vágya az volt, hogy egyszer unokája legyen. Nem érhette meg. Egy évvel később, ugyancsak novemberben megérkezett Ana Clara. Ő a mi ajándékunk, aki újra boldogságot hoz nekünk” – nyilatkozta Adriana. Guilherme Biteco imádta a futballt, ha tehette, naponta több mérkőzést is megnézett a televízióban. A tragédia óta teljesen megváltozott, öccse, Matheus Biteco halála óta nem érdekli a labdarúgás. „Már csupán a Paranát nézem meg, mert ebben a csapatban futballozom. Van néhány felvételem Matheus legjobb mérkőzéseiről, naponta megnézem őket. Igazi harcos volt, engem ő inspirál a győzelemre. Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint Matheus Biteco testvérére. Saját értéket szeretnék teremteni.” Pincési László